Történelemportál

Egy vezérezredes becsülete

Rovatok: Tallózó

1947. november 26-án végezték ki a háborús bűnökért halálra ítélt Jány Gusztáv vezérezredest. Igaz, 1993-ban rehabilitálta őt a Legfelsőbb Bíróság, de a katonai rangját nem kapta vissza. Ez év elején indult el hivatalos útjára a Jány Gusztáv katonai rehabilitációjára vonatkozó kérelem, egyelőre azonban alig történt valami az ügyben. Jány Gusztávról s e kérelem sorsáról beszélgetett Galli István ügyvéddel, címzetes egyetemi docenssel, Hautzinger Gyula katonai elemzővel és Szakály Sándor hadtörténésszel Sinkovics Ferenc.

Akik beszélgettek (balról): Hautzinger Gyula, Szakály Sándor, Galli István és Sinkovics Ferenc. (fotó: Horváth Péter Gyula, MH)

Sinkovics Ferenc: A közvélemény számára ma sem egyértelmű, hogy Jány Gusztáv ártatlan volt. Mi az oka ennek?

Szakály Sándor: Amikor 1993-ban Jány Gusztávot a Legfelsőbb Bíróság felmentette, valamint rehabilitálta, kiterjed sajtó- és médiahadjárat indult ellene. Engem sem kímélt a kampány, lefasiztáztak, miután elég sokszor nyilatkoztam Jány mellett. Az MTV pécsi stúdiója dokumentumfilmet is készített a második magyar hadseregről, pontosabban Jány Gusztávról az én aktív közreműködésemmel. De nem az ment át a közvélemény tudatába, hogy Jány Gusztávot felmentette a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában, hanem a korabeli sajtó üzenete, amely szerint hibás az ítélet.

Hautzinger Gyula: Amúgy is ezt nevelte a társadalomba a pártállami agitáció, és úgy volt beállítva, hogy Jány Gusztáv a felelős minden második világháborús Szovjetunió-ellenes magyar katonai fellépésért, s minden ebből következő veszteségért. Ráadásul hangsúlyozták, hogy ő volt annak a második magyar hadseregnek a parancsnoka, amely a hamis propaganda szerint szándékosan gyűjtötte egybe az akkori kommunistákat és szociáldemokratákat azért, hogy elpusztíthassa a hazai baloldal tagjait a keleti fronton. A többi között ebből a mélységesen hazug beállításból következik az, hogy Jány ügye a mai napig sem került a helyére.

S. F.: Ön most a Fidesz-kormányzatot is kritizálja?

H. Gy.: Dehogy, csak segíteni szeretnék neki.

Galli István: Jány ügye már nem katonai, de nem is történészi kérdés. 1945-ben Vörös János honvédelmi miniszter egy rendeletével Jányt és több más tábornokot, törzs- és főtisztet „közigazgatási úton lefokozott és a honvédségből kicsapott”, Jányt pedig háborús bűnösnek titulálta. A tábornok önként hazajött 1946-ban Nyugatról, egyébként zsidó szervezetek, de a győztes hatalmak, tehát még a Szovjetunió sem követelte a számonkérését és megbüntetését. Azért jött haza mégis, mert odakint megtudta a sajtóból, hogy hamis vádaktól hemzsegő perek folynak a beosztottjai ellen. Meg akarta védeni őket a bíróságon, bibliai önfeláldozás volt ez, noha tudta, hogy őt is elítélik majd.

S. F.: Igaz, hogy Jány büntette a káromkodást? Ez egy hadseregben elég fura jelenség, ezt be kell vallani.

G. I.: Igaz. Mélyen vallásos ember volt, amúgy pedig szigorú parancsnok, de nem kegyetlen. Tény, hogy a visszavonulás során könyörtelen parancsokat hozott, de sok-sok magyar ember pont ennek köszönheti, hogy épségben hazakerült a doni pokolból. Antialkoholista volt, amit azért emelek ki, mert a perében abszolút komolyan vette annak a volt munkaszolgálatos embernek a vallomását, aki sűrű hószakadásban kétszáz méterről látta a Donnál amint Jány részegen ütlegeli korbácsával az előtte elhaladó katonákat. Végül is két vádpont alapján nyilvánította háborús bűnösnek a népbíróság 1947-ben. Érdekes, de egyedül a tanácsvezető bíró szavazott Jány halálra ítélése ellen. A per egész életében kísérte, bele is őrült.

S. F.: Igen, de 1993-ban felmentették Jányt bűncselekmény hiányában. Ez az ember tehát itt áll tisztán előttünk. Akkor most mi a baj?

G. I.: Nem kapta vissza a katonai rangját. Mint civil személyt ítélték el, s ennek következtében az 1993-as felmentés nem adta vissza a katonai rangját.

S. F.: Miért olyan fontos ez?! Ártatlan, és kész.

H. Gy.: Na de szerkesztő úr! Egy katonának, egy vezérezredesnek, a rangja a becsülete. Én már csak tudom, katona vagyok magam is. Egy katona inkább elesik a harcban, vagy odaáll a kivégzőosztag elé, de a rangját és az ahhoz kötődő katonai becsületét nem engedi.

G. I.: Automatikusan visszajárt volna a rendfokozata, hiszen 1993-ban kimondták: nem volt oka annak, hogy annak idején megfosszák a rendfokozatától.

H. Gy.: Jány esete nem egyedi eset. Ami azért fontos, mert az egykor elítélt tábornokok közül többen is visszakapták a rangjukat. Például kisbarnaki Farkas Ferenc is, aki egyébként szerepet vállalt a nyilas uralom idején is. Szekeres Imre terjesztette föl a rangjának visszaadását.

Sz. S.: Egy pillanat! Farkas Ferenc országos elhelyezési kormánybiztos lett a Szálasi-kormány idején, ami számára igen komoly visszalépést jelentett a katonai hierarchiában, később ebből is felmentették őt, s beosztás nélkül maradt. Tény, hogy Szekeresék korrektül végigfuttatták a katonai rehabilitációját. Szerintem akiket bűncselekmény hiányában felmentett, illetve felment a bíróság a háborús bűnösség egykori vádja alól, azoknak vissza kell adni a rangjukat már a felmentés idején.

S. F.: Jány pere milyen szerepet játszott az új rendszer, mindenekelőtt Rákosiék számára?

G. I.: Jány szimbolizálta a magyar honvédséget, pere pedig Magyar Királyi Honvédség becsület- és tekintélyfosztását.

Sz. S.: Igen, Jány becsülete a Magyar Királyi Honvédség becsülete.

G. I.: Ráadásul Jány személyét direkt démonizálták. Azt állítva, hogy halálba küldött kétszázezer magyar katonát a Donnál. Ami egyszerűen nem igaz.

Sz. S.: Nem hát! 1943. január 1-jén 194 334 fő volt a hadsereg élelmezési létszáma. A szovjet áttörésben 41 972 fős véres veszteséget szenved a magyar második hadsereg elesettekben és eltűntekben, 26 ezer honvéd esett szovjet fogságba az oroszok adatai szerint, 28 044 sebesültnek pedig sikerül hazajutnia. Áprilisban 100 818 katonát számlált az állítólagosan megsemmisült második magyar hadsereg saját élelmezési listája szerint. Ennek ellenére nem olyan rég Vásárhelyi Mária, az ismert liberális publicista is makacsul kétszázezres doni veszteséget emlegetett egyik cikkében.

S. F.: Igen, de akkor még mindig ott van az az elhíresült és arrogánsnak tartott hadseregparancs, amellyel Jány állítólag megalázta saját seregét a vesztes csata után…

H. Gy.: Ahogy mondják, szagoltam már lőport, például iraki szolgálatom alatt. Tudom tehát, milyen pszichés állapotban vannak a katonák, s természetesen a parancsnokaik is egy ütközet idején. Kétségtelen, hogy látva a katasztrófát, Jány elvesztette a fejét. Megjegyzem alá sem írta a parancsot. De később, lehiggadva, visszavonta.

G. I.: Nem írta alá, de elfogadta, hogy az az ő parancsa volt. Fontos a visszavonás, mert így jogi értelemben a parancs nem is létezik.

Sz. S.: Ezt a parancsot is a befeketítésére használták fel. Egészen 1982-ig úgy tudta a magyar közvélemény, hogy Jány gyávának nevezte, s megtagadta saját hadseregét. Elnézést a szerénytelenségért, de én voltam az, aki ’82-ben először írt arról, hogy Jány ezt a parancsot visszavonta. Látható, hogy ebben a kérdésben is mennyire félrevezette s manipulálta a közvéleményt a pártállami rendszer.

H. Gy.: Érdekes, Jány Gusztáv volt a negatív figura a múlt rendszer szemében, de volt, akit pozitív színben tüntettek fel. Például Stomm Marcelt. Jány kitartott, és a seregével maradt, épségben hazahozta katonáinak többségét, Stomm Marcel viszont az események hatására feloszlatta saját hadtes­tét, mondván, boldoguljon mindenki, ahogy tud. Megdöbbentő a két karakter közötti kontraszt, és nagyon is árulkodó, hogy a pártállami rendszernek nem a kötelességét teljesítő Jány, hanem Stomm kellett, mert ugye ő befejezte a harcot a szovjetekkel szemben, és feloszlatta az egységét. Ami tett egyébként, azért a világ minden hadseregében főbe lövette volna a katonai bíróság. Az akkori szovjet hadseregben még a bíróságig sem jutott volna, az NKVD tárgyalás nélkül, a helyszínen végzett az ilyen vezetőkkel.

S. F.: Úgy tudni, Stomm volt az első, akit 1990-ben felmentettek, s visszakapta a rangját is…

G. I.: Jány pedig még mindig várakozik. Idén januárban adtam be a katonai rehabilitációjával kapcsolatos kérelmet, s értesítettek is, hogy elindult a folyamat. A honvédelmi miniszternek kellene végül is a köztársasági elnök elé tárni a javaslatot Jány katonai rangjának visszaadására, ehelyett azonban úgy tudom, hogy bizottság alakult, amely Jány ügyeit
és tetteit vizsgálja, hátha mégis van ott valami, ami akadálya lehet a rang visszaadásának.

S. F.: Miért nem Jány rokonai adták be a kérvényt? Eredetileg nekik kellett volna ezt megtenniük.

H. Gy.: A rokonok, s a rokonok leszármazottai ambivalensek. Azt mondják azért, mert sokat szenvedtek a Jány, illetve a Hautzinger név miatt, ugye tudjuk, ez Jány eredeti, magyarosítás előtti neve. Volt olyan asszony ebben rokonságban, akitől a szülési segélyt is megvonták annak idején.

S. F. Ön is rokona Jánynak?

H. Gy.: Közvetlenül nem, talán csak a távolabbi felmenők szintjén.

S. F. Ahogy mondják, már két kilométerről látni, hogy igencsak sértheti bizonyos befolyásos körök és közösségek érzékenységét Jány katonai rangjának visszaadása. Vagy talán az a baj, hogy épp eleget nácizzák, meg rasszistázzák a kormányt ahhoz, hogy belefogjon egy horthysta vezérezredes katonai rehabilitációjába?

G. I.: Jány igazságának semmi köze sem lehet a politikai folyamatokhoz és a pártok vetélkedéséhez.

Sz. S.: Ugyanezt mondom én is. Már rég túl kellett volna lépnünk azon a szinten, hogy a történelmet ilyen módon átpolitizáljuk.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!