A gyulafehérvári határozatot megszavazó delegációk annak utolsó részleteiről a Hungária szállodában állapodtak meg. Az egyesülés után Daciára változott a hotel neve. A 80-as évek elején lerombolták az épületet.

1918. november 30-án a nagygyűlésre érkező képviselők és küldöttek a gyulafehérvári Hungária szállóban véglegesítették Erdély Romániával való egyesülésének feltételeit és a nagy nemzetgyűlés programját. Miután Gyulafehérvárt jelölték ki a nagygyűlés helyszínéül, a Román Nemzeti Tanács képviselői hozzáláttak az előkészületekhez, magyarázta Dorin Giurgiu muzeográfus és történész a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva. A Hungária szállodára esett választásuk, hogy vendégül lássa a fontos küldötteket és az eseményt előkészítő üléseket.

Giurgiu úgy véli, nem véletlenül szemelték ki ezt a szállót: amellett, hogy ez volt Gyulafehérvár egyik legnagyobb és legtágasabb szállodája, számított a neve is, amely szimbólummá avatta. A történész nem zárja ki, hogy a nagygyűlés szervezői nacionalista felbuzdulásból is ezt a szállót nézték ki maguknak.

A Hungária hotel számos sajtóbeszámolóban megjelenik. Az Aradi Közlöny tudósítója így írja le a helyszínt: „A románok vezetői ma (1918. november 30-án) egész nap tanácskoztak, hogy rögzítsék a holnapi nap programját. A vezetők tanácskozásainak a Hungária szálló emeleti helyiségei adtak otthont. Itt szállásolták el a Román Nemzeti Tanács vezető figuráit, a tárgyalások pedig kis megszakításokkal éjfél utánig tartottak. A Hungária szálló előtti teret megtöltötte a nép az ülések végét várva. A szálloda kávézója és étterme zsúfolásig tele, mindenhol túláradó vidámság, cigányzene, hazafias énekek, néptánc. A városiak és a parasztok együtt járják a román táncokat.”

Az előkészítő gyűlések után a küldöttek a Hungária szállodából az Egyesülés Termébe indultak. Az épület, ahol az erdélyi románok 1228 küldöttje találkozott, tiszti kaszinó volt, ahol az osztrák–magyar hadsereg tisztjei éltek társasági életet.

Az Egyesülés Terme sem ugyanaz, mint amelyben aláírták a gyulafehérvári határozatot, állítja Giurgiu. 1922-től többször is módosították, megépítették azt a bejáratot, ami most is használatos, boltozatot építettek neki, a plafonra pedig az egyesülésért küzdő személyiségek portréit festették.

A helyiségben jelenleg eredeti dokumentumokat lehet megnézni, a nagygyűlésre érkezett néhány küldöttség zászlaját, Ferdinánd király és Mária királyné mellszobrát, illetve a koronázásukon viselt koronák másolatát, fényképeket 1918. december elsejéről és azt a fényképezőgépet, amellyel Samoilă Mârza készítette őket.

Ugyanitt állították ki azt az íróasztalt, amelynél megszerkesztették Az erdélyi románok önrendelkezésének nyilatkozatát 1918 októberében Aurel Lazăr nagyváradi ügyvéd házában. A nyilatkozatot később Alexandru Vaida-Voevod képviselő olvasta fel a budapesti Országgyűlésben.

„Nagyon sokan, főként olyan politikusok, akik Gyulafehérvárra jönnek, és különböző beszédeket tartanak az Egyesülés Termében, óriási tévedésben élnek” – jelentette ki Liviu Zgârciu történész. – Azt hiszik, hogy ennél az asztalnál írták alá az egyesülés dokumentumait, ami nem igaz. Gyakorlatilag erről az asztalról indult a mi történetünk, amelynek 1918. december elseje csak a boldog végkifejlete volt.

A Hungária sorsa nem volt ilyen vidám, száz évig sem állt. 1887-ben építették, a huszadik század elején étterme, kávézója és olyan terme is volt, amely a város legfontosabb eseményeinek adott otthont. Környéke pedig a helybéliek kedvenc korzója volt.

1918 után Daciának nevezték át, majd a kommunista rezsim alatt az Apulum nevet kapta. Varázsából fokozatosan veszített, ahogy szomszédságát tömbházakkal kezdték telezsúfolni, amelyek lassan megfojtották. A történelmi épületet végül a nyolcvanas években dinamittal lerombolták, mert a kommunista vezetés oda akart új városközpontot építeni – mondta Dorin Giurgiu történész.

A környéken ma nincs nyoma se a Hungária szállónak, se az új városközpontnak, amelynek létrehozásáért tulajdonképpen lerombolták. Panelblokkokkal építették be, amelyekben lakások, bankok és cégek kaptak helyet. Egyetlen tábla jelzi az egykori Hungária helyét, amelyet az önkormányzat és egy hazafias szervezet helyezett el egy lerombolása után felhúzott épületen.