Idén először lesz látogatható a Kulturális Örökség Napjai alkalmából a Magyar Gyógyszerészi Kamara Dózsa György úti székháza. A műemlékem.hu magazin cikke.
„A magyar gyógyszerészet csaknem ezer esztendős múltra tekint vissza, hiszen az 1015-ben alapított pécsváradi apátságban volt az első, természetesen nem a mai értelemben vett kórház és ehhez patika is tartozott. A bencések gyógynövény-kultúrái meghatározóak voltak a modern gyógyszerészet szempontjából, hiszen egészen a huszadik századig növényi alapanyagú volt a készítmények többsége” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerészi Kamara tiszteletbeli elnöke.
A 11. századi kolostor patikájáról természetesen nem sokat tudunk. Az első, közforgalmúnak tekinthető gyógyszertárról Magyarországon 1260-ból van adat Budáról – nyilván az épülő város nagyszámú lakossága és talán a maga idejében korszerű városépítési „elvei” miatt is szükséges volt az ott élők egészségi állapotáról gondoskodni.
„Az orvoslás és a gyógyszerészet ekkorra már elvált egymástól. Addigi összefonódása természetes volt, a két hivatás védőszentjei is egypetéjű ikrek: Szent Damján és Szent Kozma tisztelete nyilván jelen volt a magyar királyság korai időszakában, sőt uralkodói védőszentek lehettek, hiszen a Szent Koronán is szerepelnek egy-egy zománcképen. A két hivatás elválása 1241-ben következett be, amikor II. Frigyes szász választófejedelem rendeletben különítette el az orvosokat és a gyógyszerészeket. A gyógyszerészet története szempontjából a következő fontos dátum 1664, amikor szabályozták a gyógyszertárak működését és ez az etikus gyógyszertári modell egészen a napjainkig fennmaradt” – tette hozzá az elnök.
A középkor és a kora újkor emlékeit persze hiába keresnénk a mai székházban, hiszen az épület csupán a 19. század végén épült fel. Patika sem üzemelt a hajdani villában, azonban a hivatás emlékei – a többi között egy 1870-ből származó patika teljes berendezése – megtalálhatók. Az egykori Szerecsen Patika berendezése, amelyet az Orvostörténeti Múzeumtól bérel a kamara, nem is fért el egy szobában, ám eredeti patikaedény nem jutott annyi, hogy megtöltse a polcokat, így a készletet másolatokkal egészítették ki.
„1950. július 28-án, délelőtt tíz órakor mind az ezerháromszázötven magyar gyógyszertárban egy-egy háromfős csapat jelent meg és percek alatt államosítottak mindent. Az egykori tulajdonosok másnap már be sem léphettek a saját patikájukba, másikba kellett menniük dolgozni. Nem fogadták el a korábban ledolgozott éveket, még legalább tíz évet kellett dolgoznia mindenkinek, ha nyugdíjat akart. Sok hetven év fölötti gyógyszerész a táránál, munka közben halt meg az ötvenes években” – mondta Szabó Sándor. „A patikai edényeket be kellett szolgáltatni, s mivel a múlt részei voltak, összetörték őket.”
A gyógyszerészek kárpótlására csak a rendszerváltás után került sor, ekkor alakult meg a kamarájuk is. A történetet részletesen meghallgathatják azok, aki 17-18-án, 10 és 16 óra között felkeresik Budapesten a Dózsa György út 86/b számon található a székházat, hiszen az épület bejárása mellett kalauzolást is kapnak.
„Nagyon örülök annak, hogy a gyógyszerészi kamara is csatlakozott a Kulturális Örökség Napjaihoz, hiszen az ide látogatók a múlt egy eddig ismeretlen szeletével találkozhatnak” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Kertész Margit, a rendezvénysorozat szervezője. „Az én útvonaltervemben is szerepelnek, hiszen mint elsőként megnyíló helyszínre, kíváncsi vagyok rájuk.”