Kevesen tudják, hogy az 1989 előtti Romániában a passzív ellenállás mellett sor került fegyveres akciókra is, bizonyítékul arra, hogy a népből még nem veszett ki a bátorság. Viorel Rovenţu történetét az Academia Caţavencu göngyölítette fel. Az akkor 26 éves fiatalember 1983-ban megpróbálta lepuffantani a diktátort, ami után őt valószínűleg lelövik, de egy egész ország sorsa megváltozott volna. Nem sikerült neki, 16 évet kapott, ebből tízet a „szabad” Romániában ült le.

1981-ben Viorel Rovenţu 24 éves volt, és sofőrként dolgozott a krajovai Isalniţa építőtelepen. Egy vasárnap, amikor a Romanescu parkban töltötte az idejét, leült egy úriember mellé, aki épp a Scânteiát olvasgatta, az egyetlen központi napilapot, a pártét. Nem állta meg, hogy bele ne olvasson a cikkekbe, amelyek arról szóltak, hogy a pártnak sikerült takarékoskodnia, racionalizálta az alapélelmiszereket. Szóba elegyedett a padtársával, és a beszélgetés a sorokra, az éhségre terelődött, s adott pillanatban a fiatalember egy akkoriban nagyon veszélyesnek számító kijelentésre ragadtatta magát: „Ha lenne hozzá fegyverem, kinyírnám.”

Szerencséjére beszélgetőtársa Raul Volcinschi professzor volt, egy volt politikai fogoly, akinek megtetszett az ötlet. Viorel azt mondja, egy pillanatig sem gondolta, hogy szekussal is találkozhat, fiatal volt és meggondolatlan. Korábban vasúton utazott Krajováról a fővárosig, és az országban uralkodó állapotokról beszélt a fülkében, s amikor leszállt, egy fülkebeli útitársa figyelmeztette: „Fiatalember, szerencséd, hogy jó ember vagyok, letartóztathattalak volna. Vigyázz arra, mit beszélsz.”

Volcinschi beépítette a kommunistaellenes csoportjába, és elkezdték felkészíteni a diktátor meggyilkolására. Rovenţu a nyílt mezőn érezte biztonságban magát. Volt egy Jawa motorbiciklije is, amelyikkel elmenekülhetett a tett helyéről. Az akcióra egy Giurgiu megyei munkalátogatáson került volna sor, Rovenţu két falubelijével mérte fel a terepet, három lőállást is bemértek, majd hozzáfogtak a fegyverek beszerzéséhez. Az Osica de Sus-i rendőrőrsről elloptak két AKM automata fegyvert 500 tölténnyel, 8 tárral. Azonban a meghirdetett időpontban, szeptember 17-én Ceauşescu nem ért oda, úgy hírlett, Ialomiţa megyébe, Feteştire megy. Rovenţu és az emberei lopott autóval, Călăraşi felé kerülve mentek a helyszínre, csoda volt, hogy nem kapták el semmiféle közúti szűrőben, végig ott voltak náluk a fegyverek.

Amikor 1983. szeptember 29-én elkapták, azt vallotta a professzor tanácsára, hogy a CEC-hez akartak betörni. Ha bevallják, mire készülnek, a Szeku ott helyben kivégezte volna őket. Így is rekordidő alatt halálra ítélték őket, ezt 1984-ben 25 évre enyhítette egy elnöki dekrétum. A forradalom után Rovenţu bevallotta, mire készültek, és az akkori főügyész, Gheorghe Robu közbenjárt az érdekükben, hogy azonnali szabadlábra helyezésüket elérje. Hiába, egy katonai bíróság 1990 májusában minden magyarázat nélkül visszadobta a kérelmet. 1999-ben szabadult, Constantinescu elnöknek köszönhetően.