Történelemportál

Ady Endrétől Jankovics Marcellig – Könyvritkaság az örmény eredetű családokról

Rovatok: Recenzió

2011. január 20-án 17 órakor a Magyarok Házában mutatják be a nemrégiben megjelent monumentális családtörténeti munkát, Gudenus János József Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája című könyvének második, javított és bővített kiadását. A kötetben ötvenkilenc nemesi család részletes leírása és leszármazása szerepel, névmutatójában 5500 név található. Az örmény eredetű beházasodások révén a magyar történelmi középosztály és arisztokrácia jó részének családtörténete is megelevenedik a könyv lapjain.

A rendszerváltásnak nevezett folyamat óta fokozatosan növekszik az érdeklődés a családtörténeti kutatások és szakirodalom iránt. Ennek ellenére az államszocializmus alatt száműzött történelmi segédtudomány, a genealógia művelése szégyenteljes módon mindmáig nem folyik szervezett keretek között az MTA falain belül. Pedig a szerző nemzetközi hírű családtörténeti szakíró-genealógusként kétségtelenül rendkívüli munkabírású és felkészültségű szakember. Munkássága megkerülhetetlen a történészek számára. Évtizedeken keresztül munkatársa volt a nemrég elhunyt Vajay Szabolcs történész-genealógusnak, és a nemzetközi családtörténet bibliájának az ún. Gothai Almanachnak (Genealogisches Handbuch des Adels), amelynek magyar vonatkozású szerkesztését végezték. Személyében először vehette át magyar kutató a Nemzetközi Heraldikai és Genealógiai Szövetség (CIGH) életműdíját 2000-ben. Évek óta a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként, internetes családtörténeti adatbázisának szerkesztőjeként, de teljesen ellehetetlenítve, támogatás nélkül, az Ady emlékszoba magányába száműzve végzi kutatásait. Családtörténeti vizsgálódásait tizenöt esztendősen kezdte, munkásságát több mint húsz esztendeje nyomon követhetik olvasói és a tudományos közélet tagjai. Első tanulmányát 1987-ben a Valóság hasábjain A magyar arisztokrácia sorsa 1945 után címmel Szentirmay László közreműködésével publikálta. Szintén közösen jegyezték a tobzódó spontán privatizáció időszakában 1989-ben az Összetört címerek című úttörő szociográfiájukat.

A tönkretett, kitelepített bárói családból származó Gudenus a későbbiekben öt kötetben dolgozta fel a magyarországi főnemesség XX. századi genealógiáját, 2006-ban A Rákóczi fejedelmek leszármazottjai Európában című könyve jelent meg. Szerkesztője 2005 óta az arisztokrata, közép- és kisnemesi családok leszármazását közlő Nobilitas évkönyveknek, amelynek hatodik kötete január végén jelenik meg. Számos tanulmányában dolgozta fel a magyar történelem ismert alakjainak családfáit.

Az örmény eredetű magyar nemesi családokat tárgyaló könyve 2000-ben jelent meg először, rövid idő alatt elfogyott, és gyakorlatilag beszerezhetetlenné vált. Tíz esztendő adat és dokumentum gyűjtő munkájának gyümölcseként a nemrég megjelent második kiadás viszont a duplájára, közel 980 oldalasra bővült. A könyv létrejöttét és a folyamatos adatgyűjtést a kiadó, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület – a legutóbbi örmény kisebbségi választások győztese – segítette. A családtörténeteken túlmutatva a kötet szinte teljes képet nyújt az erdélyi örménység társadalmi beágyazottságáról, családi kapcsolatairól, asszimilációjának üteméről. Tartalmazza a rangemelési adatokat, a családi címerek, oklevelek leírását, és színes képét, amelyek nagy része Novák József marosvásárhelyi festőművész alkotása. A szerző kutatásai szerint ötvenöt örmény eredetű család – a Balta családtól a Zakariásokig – kapott nemességet vagy főnemesi rangot az erdélyi fejedelmektől és a magyar királyoktól. További négy család pedig beházasodások révén vált az örmény közösség tagjává.

Az eredetileg Ani városából származó magyarörmények elődei Moldvából menekültek mintegy 350 évvel ezelőtt Erdélybe, ahol Apafi Mihály fejedelem fogadta be őket. Számukat közel 13 ezerre tették, jórészt kereskedelemmel foglalkoztak. A későbbiekben – főleg Trianon után – Magyarország egész területén letelepedett családok elvesztették nyelvüket és teljesen magyarrá váltak, ennek ellenére eredettudatuk igen erős. Magyar anyanyelvükön őrzik hagyományaikat és sajátos katolicizmusukat. Kiemelkedő teljesítményükkel nagy részük mindig is a magyar nemzeti törekvéseket szolgálta.

Örmény eredetű család sarja volt többek között Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk, báró Lukács Miklós Kossuth-díjas karnagy, operaigazgató, Hollósy Simon festő, Bányai Elemér „Zuboly”, Csiky Gergely írók, Lászlóffy Aladár költő, Mály Gerő színész, Issekutz Béla gyógyszertan-professzor, Pongrácz Gergely és Ödön 56-os szabadságharcosok és a nemrégiben boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd püspök. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Szálasi Ferenc vagy a könyvben is szereplő hírhedett Tutsek vérbíró éppúgy örmény eredettel büszkélkedhetne, mint számos békebeli magyar miniszterelnök, miniszter, országgyűlési képviselő és főrend.

A szerző egyedülálló módon leányágon is részletezte a leszármazást, s ebből kiderül, hogy például Ady Endre költő, Bánffy György színművész, Barcsay Jenő festő, Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Korniss Péter fotóművész, vagy a második világháború előtt rendkívül népszerű egyházi író Tóth Tihamér veszprémi megyéspüspök anyai ágon örmény eredetű.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!