Az egykori kényszermunkatábor helyén kialakított Recski Nemzeti Emlékparkban idén is megemlékezést tartottak. A Rákosi Mátyás idején létrehozott munkatábor 60 éve épült meg.

Az egykoron a táborban raboskodókat tömörítő Recski Szövetség ünnepségét számos illusztris vendég megtisztelte jelenlétével. A megyei közgyűlés elnöke és a térség országgyűlési képviselői mellett jelen volt Sólyom László, volt köztársasági elnök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke is. A kormányt Rétvári Bence államtitkár képviselte.

egykori rabok Sólyom Lászlóval és Boross Péterrel (2010. szeptember 25.)

Ünnepi beszédében Boross Péter, volt miniszterelnök, egyúttal a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke mondott. A volt miniszterelnök elmondta: “Ez egy önkényes terrorrendszer, szinte szimbolikus emlékműve, ami itt van. Ez tényleg megsemmisitő-tábornak indult”.

Recsk a magyar közélet egy olyan állomása, amely a terror-rendszer legsötétebb időszakára utal. Tudjuk, több ilyen is volt a történelemben: mikor a baloldal hatalomra jutott, kezdetben mindig hasonló történt. Boross úgy fogalmazott, hogy szerencse, ha egy-egy ilyen őrület után életben maradt egy generáció, amely újjá tudta építeni az országot.

Az 1950-től 1953-ig fennálló tábornak – a Történeti Hivatal adatai szerint – mintegy 1580 rabja volt, a rabságot egy tizedük nem élte túl, s ez csak egy töredéke a politikai érdekből bebörtönzötteknek és internáltaknak.

Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.

Sztálin 1953. március 5-i halála után, a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre a többi internálótáborral együtt a recski tábort is megszüntette.

Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták és lényegében semmi nem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba – a túlélők elbeszélése illetve a meglévő fényképek alapján. A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.