Talán nincs is elszomorítóbb látvány egy viharoktól megtépázott templomtoronynál, ahol a lemezborítás nagy részét már elhordta a szél. A tető is foghíjas már, az eső a födémet áztatja, ami idővel beszakad, az oldalfalakon a szél sodorta magokból fák nőnek, és lassan minden az enyészeté lesz. A pécsi egyházmegyében is láthat ilyet az utazó, bár itt is tőlük telhetően mindent megtesznek az őseink által ránk hagyott örökség megőrzéséért.
Az egyházmegye főépítésze 408 egyházi létesítmény gazdája is egyben. Ezek közül 267 műemlék épületet tart számon a területén. Kóbor Miklós a pusztulás okait az 1945-ös változásokkal és a vidék elnéptelenedésével magyarázta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus magyarországi térnyerése előtt nem okozott problémát az adott közösségnek vagy az egyházmegyének az, hogy szakrális épületeit karbantartsa, állagukat megőrizze. Nem kellett erre állami forrásokat fordítani, az egyháznak csak a birtokaiból volt annyi jövedelme, hogy ezt a feladatot megoldja.
A „pásztor” elüldözése a nyáj szétszéledésével is járt, de a vidék, a baranyai falvak elnéptelenedésének prózaibb okai is vannak. Kóbor Miklós a mezőgazdaság szerkezetének megváltozásában látja a települések elnéptelenedésének vagy éppen a népességük lecserélődésének okát. Persze a pásztorok is hiányoznak, tud olyan plébánosról is, akinek 15 faluja van az egyházmegyében. A 15 falu akár 15 templomot is jelenthet, állapotukról folyamatosan kapja a jelentéseket. Ha gond van, azonnal a helyszínre indul statikus barátjával, aki díjazás nélkül dolgozik évtizedek óta mellette. A munka folyamatos, a főépítész szerint Mayer Mihály 20 éves püspöksége alatt évente 4-5 templom újult meg az egyházmegyében.
Hosszasan sorolja az előttük álló feladatokat. Legfrissebb esetként a helesfai templom falának baját említi, amely a sok eső miatt múlt vasárnap, éppen a szentmise alatt repedt meg hatalmas robajjal. Iregszemcse és Szakály gondjai mellett Diósberényt említi, ahol a templom tornya kezdett „önálló életet élni”. Vagy Tevelt, ahol a 80 éves palatető „adta meg magát”. Itt még a tetőcserén túl az is sok pénzbe kerül majd, hogy a leszedett palát mint veszélyes hulladékot az erre kijelölt tárolóhelyre kell szállítani. Nagy gondot okoz a vizesedés is, amit egy új, szivárgórendszeres eljárással próbálnak orvosolni. Mindemellett meg kell küzdeni a hivatalokkal is, legutóbb az történt, hogy a hegyhátmaróti vályogtemplom helyett akartak újat építeni, de a regionális közigazgatási hivatal az utolsó pillanatban visszavonta az építési engedélyt, az eredeti helyreállítására kötelezve őket.
A főépítész szerint is a legfőbb probléma a pénzhiány, de nem csak a kis templomokra nem jut, a pécsi székesegyház negyedik tornyának felújítását sem tudják megoldani, egyszerűen nincs rá 180-200 milliójuk. Mindemellett legalább 40 templom igényelne sürgős beavatkozást, de Kóbor Miklós csak egy olyan Isten házát tudott mondani kérdésünkre, melyet teljesen a sorsára hagytak. A tevelkovácsi műemlék templomban a hívek elfogytával már 30 éve nem miséznek, míg a tető a helyén volt, szénapajtának is használták. Végül úgy döntöttek, hogy elbontják, csak a tornyot hagyják meg, de most úgy áll a dolog, hogy a teljes helyreállításra kötelezik őket, ami legalább 70 milliós terhet jelentene. A főépítész az állagromlás kapcsán elsősorban a tetők és a toronysisakok borításának pusztulását említette. Ha ez utóbbiak bádog- vagy rézborítását kikezdi a természet, akkor az építmény faszerkezete is hamar tönkremegy.
A tolvajok nem sok mozdíthatót találnak ezekben az elhagyott épületekben – mondta el kérdésünkre a főépítész. A „pasztorális okokból” feladott templomokat kiürítik, még a padokat is megpróbálják biztonságba helyezni, nehogy tűzifaként végezzék. Nagyobb gondot okoz a működő templomok fosztogatása, ami Kóbor Miklós szerint is szervezetten történik. A hozzáértők által kinézett, felbérelt rablók által ellopott értékes, XV. századi szobrok gyorsan a határokon túlra kerülnek, a hatóságok már csak bottal üthetik a nyomukat.