Vincze Gábor, a Nagy Magyarország történelmi magazin főszerkesztője Szentesi Zöldi László vendége volt június 27-én az Echo TV Időrosta című műsorában. A beszélgetés alapjául Vincze Gábor a Nagy Magyarország legújabb számában megjelent publikációja (Sírba vitt titkok — A Tisza-gyilkosság elkövetőinek utóélete) szolgált, amely Tisza István gyilkosai, köztük Sztanykovszky Tibor utóéletével foglalkozik.

„Minden tekintet feléje fordult. Manikűrös kezek rámutattak; monoklis szemek sokatmondóan hunyorogtak. Ami gyűlölet, düh, rombolási vágy élt a felforgatókban, az mind őt kereste. Hogyne, hiszen mindenki előtt világos volt: a magyarság méltósága, ereje, reménysége az ő erős agyában, az ő forró szívében él. A barátai kérték, követelték, hogy meneküljön. Egy szomorú mosoly volt a válasz. Talán arra gondolt, milyen lesújtó volna, ha a jövő történetírója egyetlen férfit, egyetlen magyart sem találna ebben a korban.

Egy nyirkos őszi estén betoppantak hozzá a hóhérok. A csendőrök, valami titokzatos Parancsnak engedve, elvonulnak. Izgatott hangok a szobában — a hóhérok izgatottak, nem Tisza. Azután csend lesz. Valahol, egy klubban, valaki megigazítja oldalzsebében a selyemkendőt, leejti petyhüdt ajkáról az aranyvégű cigarettát és idegesen nézi az óráját. Talán ő az, aki a népitéletet meghozta?

Sortűz… Úgy halt meg, ahogyan csak ő tudott. A pesti népköztársaságnak ő volt az egyetlen tagja, aki méltó volt a szó római értelmében vett köztársasági polgár névre. Meg kellett halnia, mert ő volt a magyarság ereje és reménysége. Meg kellett halnia még ma, mert holnap már a megcsalt és meggyalázott nép megint az ő nevét kiáltozná.”

Herczeg Ferenc: Két Arckép. Tisza István, Károlyi Mihály. (részlet)