Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája a 2010-ben 30. születésnapját ünneplő Budapesti Tavaszi Fesztivált köszönti Petrás Mária keramikus és népdalénekes kiállításával. A Csángó művészek megmaradásáért rendezvénysorozat részeként nyílt tárlat március 23. és május 21. között (nyitva tartás: K-P 10-18) tekinthető meg.

Petrás Mária műtermének gazdagsága lebilincselő. Hitet, erőt, szeretet sugároznak munkái, mint ő maga is. Messziről hozta ezt a tisztaságot, Moldvából, a csángó közösség ősrégi kultúrájából. A Bákó megyei Diószénben született 1957-ben. Gyermekkorát szülő-falujában és Klézsén töltötte, itt tanulta meg a csángók népdalait, táncait, a latin nyelvű mise gregorián énekeit és az apokrif imákat. 1974-től a Brassó megyei Hétfaluban élt, grafikusnak tanult. 1991-től a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt kerámia szakon, 1995-ben diplomázott Csekovszky Árpád növendékeként. 1997-ben volt az első önálló kiállítása, alkotásai azóta rendszeresen szerepelnek különféle hazai és európai kiállítótermekben. Énekesként rendszeres fellépője a moldvai csángó kultúrához kapcsolódó rendezvényeknek, gyakran szerepel a Muzsikás együttes vendégeként is. 2006-ban Szervátiusz Jenő-díjjal és Magyar Művészetért díjjal ismerték el képzőművészeti, illetve zenei teljesítményét.

látogatható: 2010. március 23. — május 21., keddtől péntekig 10 és 18 óra között
helyszín: Vármegye Galéria (Budapest, V. ker. Vármegye u. 11.)

„A moldvai csángók évszázadok óta megőrizték a hitüket és magyarságukat Mária-kultuszban, és mindabban, ami fontos ahhoz, hogy az ember emelt fővel tudjon élni. Mindezt úgy, hogy soha semmilyen ígéretet nem kaptak. S el is voltak térítve a jó útról. Messze voltak, és könnyű volt őket elrománosítani. Azért is, mert az anyaföld megfeledkezett róluk.”

Petrás Mária

Petrás Mária: Keresztút (részlet)

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Petrás Mária

Petrás Mária: Napba Mária

„Nézzük a tüzet mint a legősibb ábrándozás szakrális közegét, nézzük a születés helyét és nevét, Diószén. Elsőként a szelíd faszénparázslás, sajátos illatú örökmécsvillogás jut eszembe. Aztán a földmélyi magma elemésztő szenvedélye, amely kiégeti az esendő matériából a salakot, és a tűz tisztító ereje által megszületnek a Babba Máriák: a remény és a folyamatosság kikezdhetetlen, berekeszthetetlen jelképei. Mert szülnek. Édesanyák, úgy tündökölnek itt a falakon, oly erővel tapadnak meg, mint csírasejt a méhfalon, megtartanák magukat akkor is, ha nem volna rögzítésre szolgáló szög, fonál. Ott vannak, mágikusan betöltve helyük, ahol a hazának kéne lennie, és a mi emberi minőségünknek: a magasban!”

Döbrentei Kornél