Százesztendős fennállásának talán legjobb évét zárta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Az év kiemelkedő szakmai eredménye egyértelműen az Apor-kódex restaurálásának befejezése és kiállítása, amivel — még ha túlzásnak is hangzik — egy 130 éves álom vált valóra. A nagy értékű kódex megújult, rangos nemzetközi kiállítás megcsodált eleme volt, az intézmény visszakapja, és bemutathatja a róla készült nemesmásolatot.
Az év végi pénzügyi mérleg Vargha Mihály igazgatónak is meglepő eredménnyel szolgált: a gazdasági válság ellenére nőtt a látogatottság. A korábbinál jobb külső kommunikáció mellett az intézményvezető abban látja az örvendetes fejlődés — 20 százalékos érdeklődésnövekedés, a múzeum egységeiben eddig mért 35 ezres látogatottság 42 ezerre nőtt — okát, hogy 2009-ben több olyan rendezvényt is szerveztek, amely nem csak a megszokott törzsközönséget vonzotta. Ilyen volt a katolikus egyház centenáriuma alkalmából rendezett fotókiállítás, amely a gyulafehérvári székesegyházat mutatta be.
A vallásos tárgyú kiállítások sorába tartozik a Köpönyeges Mária című is, ez az erdélyi, freskókon látható Mária-ábrázolásokat tartalmazta. A múzeumpedagógiai foglalkozások nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket is behozták, a december közepén nyílt Selma Lagerlöff-tárlatot is a gyermekek éltetik. A múzeumban szervezett karácsonyi vásár ugyanakkor azt igazolta, hogy nemcsak klasszikus kiállításokban érdemes gondolkodni, hanem olyan, civil rétegeket megmozgató rendezvényekben is, amelyek nem kapcsolódnak kifejezetten a megszokott múzeumi élethez.
A Székely Nemzeti Múzeum igazi jövőjét azonban csak a teljes rehabilitáció képes biztosítani. Az épület már bőven rászolgált erre, hiszen százéves léte alatt csak különböző „mélységű”, állagmegóvó, részleges felújításon esett át. Ezt a célt szolgálja az a pályázat, amely a regionális operatív programok keretében pozitív elbírálásban részesült.
Mire azonban kifizetésre került volna a megnyert 4,5 millió euró, elfogyott a pénz. Az önmagában is érthetetlen fordulat azért is érkezett hidegzuhanyként, mivel valóban halaszthatatlan műveleteket odázott el. Jó hír azonban, hogy a pályázat érvényes marad, s amint újra „feltöltik” a kasszát, a sepsiszentgyörgyi intézményre is sor kerül — talán már 2010-ben.
A tekintélyesnek tűnő összeg azonban korántsem kizárólag infrastrukturális beruházásokat céloz, hanem egy olyan komplex élményegyüttes megteremtését, amilyet joggal vár el a 21. századi múzeumlátogató. Ez természetesen elsősorban kifogástalan épületállagot, korszerű információs eszközöket, többnyelvű feliratozást és idegenvezetést jelent, de megfelelő komfortkörülményeket is: kávézót, pihenőt, ajándéktárgyüzletet.
A történetnek azonban még rengeteg árnyalata van. A Kós Károly tervezte épületben ma a látogató nem mehet fel a toronyba, ott ugyanis raktár van. Márpedig a torony erdélyi építészeti különlegesség, és Kós Károly minden bizonnyal azért tervezte, hogy onnan lehessen körülnézni.
A nagy polihisztor vitráliumot is tervezett, mozaikcímert, kovácsoltvas korlátot — önmagukban turisztikai látványosságnak számító épületdíszítéseket –, amelyek kivitelezése ugyancsak a pályázat kifizetésének függvénye. Vargha Mihály persze a végtelenségig sorolja a megálmodott és megpályázott fejlesztéseket, közöttük a fiatalok által igényelt eszköztár kialakítását, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy múzeumban nincs érintőképernyő vagy audiovizuális terem, ahol napi nyolc órán át „ketyeg” az aktuális dokumentumfilm.
A múzeumfunkciók kiszélesítése természetesen nagyobb méretű belső átépítéseket is feltételez a már említett kávézó létesítése okán is. De a kiállító terek kialakítása is bizonyos hangsúlymódosításokkal jár. A tervek szerint a terek növelése elsősorban a főépületben lévő irodahelyiségek felszámolása, elköltöztetése révén valósul meg. A jelszó: minden ajtó mögött valamilyen látnivalónak, megvásárolnivalónak kell kínálnia magát. A régészek jelenlegi alagsori terébe például látványtárat terveznek, megfelelő biztonságtechnikai berendezésekkel felszerelt látogatható raktárat.
A remek adottságai ellenére jelenleg kihasználatlan múzeumudvarban egy amfiteátrum kap majd helyet, amely szabadtéri koncerteknek, hagyományőrző előadásoknak, különböző bemutatóknak biztosít nyári helyszínt. Játszótér létesítése is szerepel a tervek között, abból a felismerésből fakadóan, hogy sok esetben éppen egy ilyen létesítmény hiánya egy családi múzeumlátogatás legfőbb akadálya. Szobrok sorakoznak majd, múltról, a város, az intézmény jelentős személyiségeiről „mesélő” plasztikák. Télen-nyáron látogathatóvá válik a ma még egyszezonos Csíki-ház. És persze nem feledkeznek meg az olyan prózai, de nélkülözhetetlen létesítményekről sem, mint a kulturált illemhelyek. Olyan körülményegyüttes kialakítása a cél, amely vonzó rendezvényhelyszínné varázsolja a múzeum udvarát.
A területnövelés azonban elengedhetetlen eleme a látványos fejlesztéseknek, tekintve, hogy belterjes fejlődésnek óhatatlanul megvannak a maga határai. Egy szomszédos, 40 áras terület kínálja magát, amelyről valamennyi érintett, és az intézményfenntartó is úgy gondolja, hogy annak a múzeumhoz kell tartoznia. Ez a befektetés persze a hosszabb távú tervezés része, és nem kizárólag múzeumi célokat szolgálna, hanem a városmarketing szempontjából is fontos lenne.
Ma ugyanis egy Sepsiszentgyörgyre látogató turistacsoport számára a múzeum „kötelező” célpont, utána viszont többnyire mennek is tovább. A megvásárolandó területen létesítendő vendéglő azonban máris lehetőséget biztosít a turisták szentgyörgyi tartózkodásának meghosszabbítására, tartja a múzeum igazgatója. Mellette állandósítani lehet egy jó minőségű portékát és múzeumi kiadványokat kínáló kézművesvásárt is.
Ezen a területen szeretnék felépíteni az első erdélyi modern művészetek képtárát is, ahol méltó otthonra lelne például Baász Imre hagyatéka, vagy a performanszok. Ezeknek a művészeteknek gyönyörű hagyományuk van Háromszéken, de máig nincs otthonuk, pedig annó odavonzották a fél világot.
A jó öreg Székely Nemzeti Múzeum, a modern művészetek otthona és átjárható, közkertszerű szabadidőközpont: egymást erősítő, egész napos programot adó helyszínegyüttes — a nagy szentgyörgyi múzeumálom.