Nem mozdult el a jáki templom tornya, a sajtóban erről megjelent hírek egy félreértésen alapulnak – mondta pénteken a jáki templom jövőjéről, remélt restaurálásáról rendezett tanácskozást követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke, aki beszámolt arról is, hogy jövőre végre méltó helyet kaphatnak a templomkertben feltárt középkori temetőből előkerült csontmaradványok.

A Szent György plébániatemplom északi homlokzata a szentélyekkel (fotó: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Mezős Tamás tájékoztatása szerint egy félreértésen alapul, hogy elmozdult volna a templom déli tornya, egy korábban napvilágot látott híradásban ugyanis a jáki templomot a nyilatkozó összekeverte a Győr melletti, lébényi templommal, amely szintén román stílusú, Árpád-kori, és amely valóban siralmas állapotban van.

A KÖH elnöke szerint azonban egyáltalán nem baj, hogy összeültek egymással a szakemberek, önkormányzati vezetők, helyi politikusok, valamint a regionális fejlesztési ügynökség munkatársai a jáki templom értékeinek megóvása érdekében, hiszen az európai értéket képviselő, kiemelkedő jelentőségű műemlék eddig kevesebb figyelmet és főleg kevesebb pénzt kapott, mint arra érdemes.

Mezős Tamás ugyanakkor elmondta azt is, hogy jövőre végre méltó módon eltemethetik azokat a maradványokat, amelyek a templomkertben végzett régészeti feltárás során kerültek elő, s amelyek ugyan rendszerezve, gondosan becsomagolva, de mégiscsak egy padláson hevernek.

Az ősök csontjainak méltó elhelyezéséhez szükséges osszáriumot (csontházat vagy kriptát) jövő év áprilisában megépítik – tette hozzá a KÖH elnöke.

A mintegy egy évtizede kezdődött, több évig tartó ásatások során összesen csaknem kilencszáz ember maradványai kerültek elő a jáki templom kertjében talált egykori középkori temetőből. A maradványok már átestek a szükséges antropológiai vizsgálatokon, ám méltó elhelyezésükre mostanáig nem került sor.

A jáki apátsági templom, az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.

Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján.

Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal. A templom főhomlokzatával szemben kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie.