Budapest után Nagyváradon mutatják be másodszor a szerzők azt a könyvet, amelyet az első világháború olasz frontjain harcolt magyar honvédekről szolgál dokumentumokkal.

Isonzoi látkép

Az RMDSZ nagyváradi szervezete és a hagyományőrzésre alakult Pro Liberta Egyesület szervezésében december 8-án, kedden 18 órakor a váradi városháza nagytermében találkozhatnak az érdeklődők Pintér Tamással, Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel, a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet szerzőivel.

A kutatók beszélnek munkájukról, a Szigligeti Társulat színművészei részleteket olvasnak fel a műből, amely többek között a 4. Váradi Királyi Gyalogezred történetét is elbeszéli. Elsőként az est közönsége láthatja azt a dokumentumfilmet, amelyet korabeli felvételekből állítottak össze – harangozta be a rendezvényt Sárközi Zoltán, a Pro Liberta alapító tagja. A kötetet a helyszínen meg lehet majd vásárolni, a szerzők dedikálják azt.

Minden résztvevőt megajándékoznak egy emléklappal, annak a másával, amelyet a hajdani csatatéren álló magyar kápolnai idei felavatására adtak ki. A kápolnát Sólyom László magyar köztársasági elnök avatta fel.

1915. június 23-án kezdődött meg az első isonzói csata. A harc 1915. július 7-éig tartott. Egy olasz sereg a doberdói fennsíkon és a görzi hídfőnél, míg egy másik a tolmeini hídfőnél harcolt. A cél Trieszt elfoglalása lett volna. Hét napon át az olasz nehéztüzérség lőtte a frontvonalat, majd megindult a gyalogság meglehetősen tervszerűtlen rohama.

A Monarchia erőinek a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani. A Monarchia csapatai előnyös pozícióban harcoltak, a szögesdrót kerítések lelassították az olasz támadást. Július elején a Monarchia parancsnoka, Svetozar Borojević két hadosztályt küldött az Isonzó folyóhoz, melyekkel együtt a Monarchia csapatainak sikerült stabilizálniuk védelmi vonalaikat.

Cadorna július 7-én leállította a támadást, az olaszok szinte semmilyen eredményt nem értek el, veszteségük 16 000 fő volt, a Monarchia vesztesége 10 000 fő. A VII. magyar hadtestet a Krn sziklatömbtől az Isonzó-vonalra helyezték át, így a csata végén részt vettek a doberdói fennsík védelmében. A csata során Jenő főherceg parancsnokként sorra látogatta a harcoló csapatokat, többször kiment a frontvonalakra, bátorította a katonákat, így erősítve a védők morálját.