A századfordulón Nagyvárad volt a “Pece-parti Párizs”. Átveszi-e helyét és jelentőségét Kolozsvár, ahogy Párizsét átvette Berlin? Kolozsvár polgármestere a város multikulturális jellegét erősítené -írja a Zipp.

Kolozsvár főtere

Reméljük, igaz lesz néhány év múlva a már Európai Unió alá tartozó Kolozsvárra, amit a századfordulón Ady Endre írt Nagyváradról: “…hát röviden konstatálom, hogy Váradon igenis a legimponálóbb jelekben jósolja meg magát a jövendő. Nálam ez nem lehet lokálpatrióta rajongás, mert én nem vagyok ősváradi,… sőt nem is kötöttem és nem is szándékozom kötni Nagyváradhoz az életem sorát. De szeretem, becsülöm és sokra tartom e várost, mert magyar, merész, munkás és modern. E város lelkében tehát benne van az én credom.”

Az út nem lesz könnyű, sok vita előzi meg. Az elmúlt hónapokban többször is vita robbant ki a város román polgármestere és a helyi magyar közösség vezetői között a magyar utcanevek megszüntetése, a kolozsvári főtér átalakítása miatt. Vita folyt még arról is, hogy a műemlékekről és általában a városi közterekről hiányoznak a magyar nyelvű feliratok.

Legutóbb a kincses város főterének átalakítása, a korábbi zöldövezet felszámolása borzolta fel a kedélyeket. Egyebek között azért, mert egyetlen magyar műsor sem volt a Mátyás király-szoborcsoportnak és a Szent Mihály-plébániatemplomnak otthont adó, felújított központi tér felavatása alkalmából szervezett szabadtéri ünnepségen.

A magyarság helyi vezetői szerint ez újabb jele annak, hogy Kolozsvár demokrata párti polgármestere csak szólamok szintjén tartja fontosnak a város multikulturalitását. Korábban a városi tanács azért “keresztelte át” a Dsida Jenő költőről elnevezett egyik kolozsvári utcát, mert egy állítólagos lakossági beadványban az ott lakók arra panaszkodtak, hogy a költő neve kísértetiesen hasonlít az AIDS román elnevezésére, a SIDA-ra. Korábban Apostu a város műemléképületei kapcsán kijelentette: nem tartja szükségesnek a magyar nyelvű feliratozást, mert a magyar nem világnyelv.

Az elöljáró a héten arra kérte a magyar tanácsosokat, hogy álljanak elő javaslatokkal. Az RMDSZ tegnap be is adott egy dokumentumot, és egyebek között azt kéri, hogy a város bejáratánál helyezzenek el magyar nyelvű helységnévtáblát, a műemlékeket magyarul is feliratozzák, a polgármesteri hivatal honlapjának pedig legyen magyar nyelvű változata is.

Az RMDSZ azt is kéri, hogy a városháza rendezvényeire magyar tánccsoportokat és együtteseket hívjanak meg. Az eseményről magyar plakát is készüljön, akárcsak a Kolozsvárról szóló turisztikai szórólapokból, ez utóbbiak román változatán tegyenek említést a város magyar múltjáról, a kolozsvári utcanevek egyötödét pedig magyar személyiségekről nevezzék el a lakosság számarányának megfelelően.

Igen, nehéz és talán nem gyors fejlődés vár a városra. Reméljük, hogy Orbán János Dénes költő Bulgakov kávéháza és az ott csomósodó magyar értelmiségiek, kiegészülve a politikusokkal, hamarosan egy olyan várossá teszik Kolozsvárt, ahol az európai multikulturalizmus felülírja a kicsinyes román nacionalizmust, és erőszakos magyargyűlöletet. Mindenképpen jobban járnánk.

Átírva Kolozsvárra Szabó Dezső Nagyváradról írt gondolatait: Kolozsvár az ország egyik legérdekesebb városa lehet. „Mintegy szintézise vagy keresztmetszete az egész országnak. Megvolt benne minden ellentét, minden szolidaritás, minden széthúzás. Központjában könnyen hihette az ember, hogy Budapest egyik nagyon előkelő negyedében van. Jobb kávéházai egészen fővárosi arányúak voltak, amelyekben mindazokat az európai hírlapokat és folyóiratokat meg lehetett kapni, amelyeket a pesti kávéházak nyújtottak.”