Szatmárnémeti régi főterének egyik legértékesebb épülete a neogótikus Vécsey-ház, melynek udvarán állt az az épület, amelyben 1711 tavaszán a kuruc szabadságharcot lezáró szatmári békét megkötötték.

a felújítás előtt álló Vécsey-ház Szatmárnémeti régi főterén

A házban már hosszabb ideje a megyei múzeum képzőművészeti osztálya működik, benne annak a Popp Aurelnek a festményeivel, aki domborművel jelölte meg a „zászló letörésének” kurucfájdalmát. A megyei tanács e heti ülésén öt fontos műemlék felújításáról — az ezzel kapcsolatos tervek elkészítéséről — döntött, köztük a magyar vonatkozású aranyosmeggyesi Lónyai-várkastély és a Vécsey-ház.

Bár az utcafrontról nem látszik, a Vécsey bárók, a hajdani szatmári főispánok egykori tulajdona ma igencsak rossz állapotban van. Az Új Magyar Szó kérdéseire válaszolva Grigorescu Felicia igazgatónő elmondta, hogy elsősorban a beázott, elkorhadt gerendájú tetőzet, a málló belső falak és az udvari rész pincéje szorul mielőbbi nagy javításra.

A Vécsey-ház 1842-ben épült neogótikus stílusban, a Korona-szállóval szemben. A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében.

A békeszerződés szövege szerint a győztes hatalom megkegyelmez a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek, valamint garantálja Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását, illetve vallásszabadságát. Emellett mind a nemesség, mind pedig a jobbágyság megtarthatja kiváltságait.