Eredményt hirdettek a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely fejlesztésének építészi ötletpályázatán. Bár ideákból nem volt hiány, a több mint félszáz pályamunka egyike sem fog jelen formájában megvalósulni. Pedig tavasszal el kell kezdeni a munkát, különben elúszhat az uniós pénz — számol be róla a műemlékem.hu.
Október 30-án, pénteken délután hirdettek eredményt azon az építészi ötletpályázaton, amelyet a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely fejlesztésére írtak ki. S bár a pályamunkákat illető dicsérő szavakban nem volt hiány, csupán egy lépést sikerült megtenni a mindenkinek tetsző terv felé. A félszáz beérkezett terv első három helyezettje a CET Budapest Kft. (tervezők: Csomay Zsófia, Nagy György), a Mima Építész Műhely Kft. (tervezők: Dr. Rohoska Csaba, Szösz Klaudia), és a KÖZTI Zrt. (tervező: Skardelli György) lett. A zsűri még jó néhány terv elemeit minősítette továbbgondolásra méltónak. Az ötletpályázat eredményének további részletei megtekinthetők a Magyar Építész Kamara honlapján. A félszáz pályázatot hamarosan kiállítják a városban és azokat a közgyűlés korábbi döntése értelmében 90 napon át láthatják majd az érdeklődők.
„Ez egy ötletpályázat volt, tehát a végeredmény nem kötelezi a várost” — mondta a műemlékem.hu-nak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke. Mezős Tamás (aki maga is a zsűri tagja volt) hozzátette: a kiemelkedő munkáknak járó összeg fejében az azokban szereplő ötletek továbbfejleszthetők, akár más építész-tervező által is.
„Az elkövetkező napokban, hetekben folytatódik majd a munka” — jelentette ki a város alpolgármestere, Viniczai Tibor. Értesülésünk szerint a meglévő ötletekből állítják majd össze azt a tervet, amelyet a döntéshozók méltónak tartanak a magyar királyság fél évezredének koronázó- és királyi temetkező templomához.
A sietség már csak azért sem árt, mert az összesen 2,3 milliárd forintos beruházás (amelynek csak egy része a Nemzeti Emlékhely átalakítása) uniós forrásból valósulna meg. Jövő év tavaszán tehát el kellene a már kész, jóváhagyott tervek alapján kezdeni a beruházást, különben veszélybe kerül a pályázat.
A székesfehérvári bazilika története Szent István idejében kezdődött el. Elképzelhető, hogy már korábban is templom állt a helyén — mint azt néhány kutató feltételezi –, amelyet a késői római korban, már a kereszténység térhódítása után emelhettek, ám az ismert templom első említése a XI. századból való: ekkor adott parancsot I. István a felépítésére.
Ugyan az épület már a harmincas évek első felében elkészülhetett, csak 1038-ban szentelték fel, amikor ide temették az első magyar királyt. A templom a későbbiekben is koronázó- és temetkezési helye volt az uralkodóknak: a mohácsi csatavesztésig 43 királyt koronáztak meg a falai között, és tizenötük földi maradványai találtak itt nyughelyet.
Történelmének első tündöklő öt évszázadában többször is átépítették, bővítették a templomot. Így a kezdeti, négytornyú román épületegyüttesből Mátyás korára gótikus templom lett. Néhány évtizeddel később a törökök nem pusztították el a templomot, először csupán az árulónak tartott Szapolyai János maradványait szórták ki a megszentelt földből. A későbbiekben a gótikus épület lőporraktár lett — egészen addig, míg egy robbanás alaposan meg nem rongálta az egyik tornyát.
A török kiűzése után, 1703-ban a székesfehérvári királyválasztó prépost azzal a kérelemmel fordult a Habsburgokhoz, hogy építsék újjá a templomot. A Rákóczi-szabadságharc elején I. Lipótnak aligha lehetett célja, hogy a rebellis magyarok nemzeti identitását a koronázó templom újjáépítésével erősítse meg. Így lett ugyan építkezés a török kiűzése után elnémetesedett Fehérváron, ez azonban a bazilika csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett: barokk püspöki palota építésébe kezdtek, amelyet részben a templom visszabontott alapjaira emeltek. 1713-ra a koronázó templomnak szinte nyoma sem maradt.