Este kilenc óra tájban becslések szerint több mint kétszázezres tömeg tolong a Kossuth-téren. Mindenki Nagy Imrét akarja hallani, aki kilenc óra után jelenik meg az országgyűlés épületének egyik erkélyén. Beszédét – mint az köztudomású – az “Elvtársak!” megszólítással kezdi, de a tömeg kifütyüli. Ezt követően tartja meg részben rögtönzött beszédét. (A beszéd teljes terjedelmében nem maradt ránk, csupán annyi, amennyit a másnap megjelent lapok közöltek belőle.)

Nagy Imre beszél a forradalmi tömeghez

“Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését és a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. A lelkesedésnek és a tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és a felelősségérzettel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. Vannak, akik ennek a kibontakozásnak az élére állnak, akik ezen fáradoznak. A kibontakozás lehetősége pedig a párton belüli tárgyalás és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megőrizni józanságunkat! Felelősségérzéssel és józansággal kell ezen az úton előre, és előre fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megőrzése a célunk, s ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség rövidesen, még ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A kormány sem késlekedik a kibontakozással.

Kedves barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehá véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok! Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat, és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljes a párt! Éljen a népköztársaság! Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót, és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. Bízzunk a jövőben, és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell hogy legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: a józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt.”

Az emberek azonban nem mennek haza, hanem sokan a Rádió épületéhez, vagy a Felvonulási-térre vonulnak át.