Vasárnap délután ünnepi istentiszteleten emlékeztek Biharfélegyházán arra a 13 leventére, akik áldozatául estek a második világháború értelmetlen poklának 1944. október 9-én.
Tisztelgés az áldozatok emléke előtt (forrás: erdon.ro)
Azokban a zivataros időkben a Tiszacsegére vezényelt biharfélegyházi leventék, megelégelve az értelmetlen távollétet, hazafelé tartottak a legrövidebb úton, amely Nádudvar határán vezetett keresztül. Ott, 1944. októberében, kisebb–nagyobb csapatmozgások történtek a harcoló felek részéről, október 9–én Nádudvar német katonai megszállás alatt volt, de Mihályhalma környékén szovjet lovas előőrsök Sárrétről Tiszacsege irányába tartottak. A Sáros-ér közelében lévő Mészáros tanyán a 19–22 év körüli fegyvertelen fiúk a gazdasági épületek között, és a mellette álló gulyakútnál pihentek. Német repülőtámadástól megfutamított, és visszafelé tartó orosz katonák észlelték a csoportot.
Mintegy 50 lovas a tanyaépületek közé vágtatott, minden felszólítást mellőzve géppisztolyaikkal lekaszabolták a megriadt menekülőket, majd a csoport továbbállt Püspökladány felé. Összesen 22 halott és 3 sebesült maradt a helyszínen, akiket a környékbeli lakosság igyekezett ellátni. Az elhunytak között 13 biharfélegyházi levente volt. A vasárnapi megemlékezésen Szabó Zsolt lelkipásztor Ézsaiás könyvének 40. részéből vett idézet alapján hirdette az igét: „erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja”. Erő kellett továbbra is a szülőknek, mert volt, kinek egyetlen fia halt meg ott, volt kinek édesapját lőtték le, mondta a lekész. Szerző Erzsébet édesapját veszítette el, nélküle kellett felnőnie. Emlékezett ő is, könnyekkel küszködve, hiszen nehéz beszélni erről a fájfalomról még ma is.
Családias hangulat megteremtése volt a cél a templomban, mindenki megoszthatta gondolatait másokkal, a Nádudvarról érkezett vendégekkel. Verset mondott Bere Henrietta, Szabó Yvett, Csóka Imre és Kelemen Norbert. Az időjárás sajnos nem kedvezett az ünnepségnek, hideg szélben, esőben helyezték el a koszorúkat a templom előtti emlékműnél, tisztelegve a leventék (Csömpe Sándor, Daróczi Bálint, Fejes József, Kerekes Géza, Kelemen Sándor, Marjai Albert, Molnár Géza, Oláh István, Rácz Károly, Rézműves Imre, Sajti Sándor, Simon Gábor, Walter Ferenc) előtt.