Vándorkiállítás nyílt Kézdivásárhelyen a száz évvel ezelőtt született Ignácz Rózsa magyar író, műfordító és színművész emlékére. A székelyföldi város művelődési házában látható, korabeli bútorokkal berendezett kiállításon kézbe vehetők az író könyveinek régi és újabb kiadásai.

Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum határon túli referense, a vándorkiállítás kurátora méltatta Ignácz Rózsa életútját a megnyitón. A szakember szerint bár Titánia szerepében aratott színpadi sikereket, az általa megismert Ignácz Rózsa mégis igazi Puck, átváltozóművész volt. Sokoldalú volt, hiszen író, színész, újságíró, meseíró, mesegyűjtő, a francia és román nyelv elsőrangú műfordítója, drámaíró, bábszínházi és rádiójáték-szerző egyaránt volt Ignácz Rózsa — mondta Szebeni Zsuzsa.

A kiállítást az Ignácz Rózsa centenáriumi emlékév keretében szervezték. Célja, hogy felhívja a figyelmet egy méltatlanul elfeledett életműre. A tárlat augusztus 25-ig látogatható Kézdivásárhelyen, majd Ignácz Rózsa szülővárosán, Kovásznán át Kolozsvárra, Budapestre, Sümegre és Bukarestbe szállítják az anyagot.

Ignácz Rózsa (1909-1979) életének nagyobb részét Magyarországon élte, ahol színésznőként kezdte pályafutását. 1931-ben végzett a színiakadémián Budapesten, 1931-1939 között a Nemzeti Színház tagja volt, 1939-1940-ben a Színházi Magazin párizsi tudósítójaként dolgozott. 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották, 1945-1947 között lektorként dolgozott a Fővárosi Kiadónál, majd a Református Élet című lap szerkesztője lett. Könyvei a moldvai, a bukovinai, az erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és a magyar színháztörténet nagy alakjairól szólnak. Sem a Királyhágón innen, sem a Királyhágón túl az utókorra hagyott életmű nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet az induláskor már kiérdemelt. Ignácz Rózsa alighanem azon írók sorsában osztozott, akik a szülőföld közvetlen közegéből kikerülve a tágabb haza figyelmét legfeljebb időlegesen tudták felkelteni.