Épp csak a Munkásőr induló katonai zenekaros kísérete hiányzott a Honvédelmi Minisztérium delegációjának egy évvel ezelőtti felvonulásához a Fiumei úti sírkertben, amely során a karhatalmisták és a kommunista diktatúra katonai vezetői előtt tisztelegtek a szaktárca intézményének tagjai.
„Az aranyvonatjárás nem parádé, és a nagyváradi Szent László-napok nem külső ünnepségek, hanem hatalmas figyelmeztetők arra, hogy a közel ezer esztendős magyar kereszténységnek örökös küzdelmet kell folytatnia létéért.” (Képes Vasárnap, 1942. május 5.)
E csokorba szedett néhány jelentősebb esemény bepillantást enged a horvát történelem utóbbi 1100 évébe. (A Nagy Magyarország történelmi magazin hamarosan jelentkező nyári száma a horvátok történetével és a nyolc évszázados horvát–magyar együttéléssel foglalkozik.)
A Romániát képviselő egyik delegátus, Alexandru Vaida-Voevod emlékiratai azért fontosak, mert eligazítják a párizsi konferencia zűrzavarában tájékozódni vágyót. Kevés szó esett a magyar békeszerződés aláírásáról a konferencián, amelyen Magyarország még csak nem is képviseltethette magát.