Ismét megrázó sorsfordulót vitt színre az Andrási Attila vezette MKUK. Legújabb előadásuk az 1918 októberi Károlyi Mihály vezette „puccs” végzetes felfordulásával szembesít, ami az országvesztés nyitányának bizonyult. Az 1918 Őszirózsák – Zuhanórepülés egy olyan történelmi drámát jelenít meg a színművészet eszközeivel, amelyet 1945 óta a művészet minden ága messze elkerült.

Glatz Ferenc

Múlt héten végre méltó kép került a korábbi felvétel helyére az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról a brüsszeli Parlamentáriumban – nyilatkozta a Magyar Nemzet szerdán megjelent számában Gyürk András. A magyar néppárti delegáció vezetője hozzátette, a bürokrácia részéről nem tapasztalt ellenállást a fotócsere ügyében. Az Európai Parlament tavaly októberben megnyílt kiállítása elsősorban a fiataloknak készült. Az 5400 négyzetméteres, száz százalékban digitalizált anyagokat felvonultató Parlamentárium csak Magyarországról jegyezte meg, hogy a második világháború idején a „nácik szövetségese” volt. Ezen kívül pedig 1956-ot egy visszataszító fotóval ábrázolta. Magyar részről a kiállítás megjelenítésének felelőse Glatz Ferenc történész, akadémikus, a magyar–szerb történész vegyesbizottság elnöke és Bátory Ágnes, a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU, „Soros Egyetem”) tanára volt.

Glatz Ferenc és kollégájának munkája óriási felháborodást váltott ki a hazai konzervatívok körében. Gyürk András nem sokkal a megnyitó után kijelentette: a kiállított anyag „nem kiegyensúlyozott, és ezért elfogadhatatlan”. A fideszes képviselő azonnal levélben fordult Jerzy Buzekhez, az Európai Parlament elnökéhez, arra kérve őt, hogy a Magyarországról szóló anyagot módosítsák, tegyék torzításoktól mentessé és minden tekintetben kiegyensúlyozottá. A szöveg még decemberben megváltozott. Az 1956-os szabadságharcot szemléltető fotót nemrég cserélték le, az új a Kossuth téren a felkelők oldalán harcoló tankot mutat a tetején forradalmi magyar zászlóval.

Olvasson még Glatz Ferencről:
Glatz Ferenc: hál’ Istennek az én apám nem foglalta vissza Délvidéket
Glatz Ferenc: zsidózik és kommunistázik, aki a történelemhamisítókat bírálja
Glatz Ferenc kínos újszegedi szereplése

A műemlékem.hu műemlékkereső játéka még 2008 júniusában vette kezdetét: akkor a műemlékek, vagyis az országosan védett történelmi épületek felkeresése, megtalálása volt a cél, amelyről a játékosok jelentések, vagyis fényképek és némi szöveges leírás formájában számoltak be a honlapon. Az azóta eltelt évadok során csaknem 54 ezerszer keresték fel a csatlakozók a műemlékeket és a helyi védettségű épületeket, amelyekkel együtt már 33 ezer történelmi objektum szerepel a portálon. A Keresztes hadjárat című külön játékban eddig 11 ezer út menti keresztet töltöttek fel a honlapra, tavaly pedig kezdetét vette a Határeset is, amely már ezer határon túli felkereshető objektumról kínál leírást.

A megyei győztesek – illetve a Keresztes hadjárat és a Határeset legeredményesebb játékosai – idén is az immár szokásos díjakat kapják, vagyis egy-egy hetet tölthetnek olyan történelmi épületek falai közt, mint az esztergomi és a sárospataki vár, a visegrádi királyi palota és a fertődi Esterházy-kastély. A díjak többségét a Magyar Nemzeti Múzeum és Műemlékek Nemzeti Gondnoksága ajánlotta fel.

„Természetesen örömmel támogatjuk a műemlékem.hu játékát, hiszen a játékosok, miközben élményszerűen találkoznak a művészettörténeti jelentőségű történelmi épületekkel, egyben fölhívják az örökségvédelmi szakemberek és a nyilvánosság figyelmét is azok aktuális (sajnos nem mindig a legjobb…) állapotára. Eközben szenvedélyükké válik a múlt értékeinek őrzése, és megtanulják, hogy ha vigyázunk rájuk, erőforrássá válnak a jelenben” – mondta Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

A portálon április 1-jén kezdetét vette az új, immár ötödik évad, s a műemlékkereséshez bárki csatlakozhat. Ha már korábban felmért épületeket keres fel valaki, már GPS készülék sem kell a játékos kirándulásokhoz, elég egy fényképezőgép, amellyel megörökíti az objektumokat.

Jelentések és pontverseny a műemlékem.hu oldalán.

Almati

A Kurultájt, a magyar, hun és türk tudatú népek törzsi gyűlését idén is a bugaci pusztán rendezi meg a Magyar–Turán Alapítvány. A magyarokkal rokon keleti népek törzsi gyűlésére mintegy húsz országból vagy tagköztársaságból várnak küldöttséget, és mintegy negyedmillió látogatóra számítanak. Mint írták, az idén ez lesz a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb hagyományőrző seregszemléje.

Az alapítvány tájékoztatása szerint Bíró András Zsolt, a Magyar–Turán Alapítvány kuratóriumi elnöke a hétvégén érkezett vissza kazakisztáni és kirgizisztáni útjáról, ahol a külföldi delegációk Magyarországra utazásáról tárgyalt.

Bíró András Zsolt az Ulu Dala (Nagy Sztepp) Alapítvány meghívására utazott Kazakisztán kulturális fővárosába, Almatiba, és felszólalt az egyik legfontosabb kazakisztáni eseményen, a március 21-i tavaszünnepen, a Nauruszon (Nauryz, Nowruz). Ünnepi beszédében azt kívánta a kazakoknak, hogy a gazdasági sikerek mellett a gyorsuló globalizáció ellenére is meg tudják őrizni ősi hagyományaikat, amelyeknek gyökerei közösek a magyarokéival.

hirdetés

Bíró András Zsolt számos civil hagyományőrző és tudományos testülettel is egyeztetett. Tárgyalt a Kazak Tudományos Akadémia Történeti Intézetének igazgatójával, ugyanis több tudományos intézet képviseletében kazak tudósok is érkeznek az idei Kurultájra és az azt követő fórumra. Bíró találkozott a Kazak Központi Állami Múzeum főigazgatójával, Nurszan Alimbajjal, aki előreláthatóan szintén a Kurultáj vendége lesz. Megállapodtak abban, hogy folytatódik az együttműködés a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára és a Kazak Központi Állami Múzeum között. Ugyancsak a Kurultáj vendége lesz Krim Altinbek, Közép-Ázsia leghíresebb régészeti restaurátora. Az „ősök sátrába” Kazakisztánból is érkeznek majd kiállítási tárgyak, így ázsiai vonatkozású emlékeket is láthatnak az érdeklődők a szkíta, hun, avar és honfoglalás kori leletek mellett.

Bíró András Zsolt Kirgizisztánban a Manasz Egyetemen a Kaukázus-vidék és Közép-Ázsia, valamint a Kárpát-medence őstörténetének összefüggéseiről tartott előadást, amelyen történészek, régészek és nyelvészek is részt vettek. A kuratóriumi elnök több kirgiz kulturális egyesület vezetőjével is tárgyalt, mivel onnan is művészeket, tudósokat összefogó delegáció érkezik a Kurultájra – ismerteti a közlemény.

hirdetés

Bíró András Zsolt a múlt héten érkezett Kazakisztánba, ahol a kazak delegáció Magyarországra utazásának megszervezéséről tárgyalt. A kuratóriumi elnök az egyik legfontosabb kazakisztáni eseményen, a március 21-i tavaszünnepen is részt vett, ahol a rendezvény egyik főszónoka volt.

A Kurultájt, a magyar és hun tudatú türk népek törzsi gyűlését idén is a bugaci pusztán rendezi meg a Magyar–Turán Alapítvány. Augusztus 10–12 között Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvényére várják a látogatókat.

Kazakisztáni tartózkodásán Bíró András Zsolt több civil hagyományőrző és tudományos testülettel is egyeztetést folytat. Utazásának elsődleges célja a kazak delegáció Magyarországra való utazásának a megszervezése az idei Kurultaj rendezvényre. A főszervező ezen kívül tárgyal egy június elejére tervezett kazak–magyar ünnep előkészítése ügyében is.

hirdetés

A kétévente megrendezett Kurultájt, a magyar és hun tudatú türk népek törzsi gyűlését idén is a bugaci pusztán rendezi meg a Magyar Turán Alapítvány. Az augusztus 10-12 között Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepére várják a látogatókat. Az ingyenesen látogatható rendezvényen vendégek több száz lovassal, lovasíjásszal, íjásszal, több ezer viseletbe öltözött hagyományőrzővel találkozhatnak. Idén 20, a magyarral rokon ázsiai nemzet képviselőt várják az eseményre.

Rosenfeld Mátyás 1892. március 9-én látta meg a napvilágot Adán ötödik gyermekként (négy fiú- és hét lánytestvére volt). Keringenek bizonyos alaptalan pletykák eredeti nevével kapcsolatban, ezért közzétesszük a hitközségi születési anyakönyv vonatkozó bejegyzésének fénymásolatát. A kis Matyi Adán járt első elemibe is, a helyi zsidó iskolába, amelynek helyén ma bútorüzlet található. 1920-ig csak felekezeti iskolák voltak Adán, katolikus, ortodox és izraelita, ezeket 1920 után az SZHSZ Királyság államosította. A Rosenfeldék által is látogatott adai zsinagógát 1973-ban elbontották, helyén szocreál tömbház épült.

Adán sétálva a megkérdezett helybéliek egy részének Rákosi Mátyás neve nem mondott semmit, másoknak ugyan derengett valami, de ők sem kötötték Adához. Ebben persze semmi meglepő nincs, hisz a Rosenfeld család 1899 elején elköltözött Sopronba, és 1904-ben családnevüket is megváltoztatták. 1948 után a titói Jugoszláviában pedig legfeljebb annyit tudhattak Rákosiról, hogy az ellenséges Magyarország főkommunistája, és miután 1956 nyarán végleg eltávolították, gyorsan feledésbe is merült.

Eljutottunk azonban egy idős úrhoz, akinek a szülei személyesen ismerték Rosenfeldéket, majdnem szomszédok voltak. Elmondta, hogy a Karagyorgyeva utca 2-ben laktak, ugyanolyan házban, mint amilyen a 4. szám alatti (az ő egykori házukat már rég átépítették). A bácsi szemtanúja volt, hogy 1948 februárjában Rákosi Mátyás még szerét ejtette egy szülőházánál tett villámlátogatásnak, két fekete Volgán ZiL-en érkeztek kíséretével, és hamarosan távoztak.

Rákosi Mátyás a magyarországi kommunista párt (MDP) főtitkáraként, a Szovjetunió helytartójaként szovjet segítséggel 1945-től kezdődően néhány év leforgása alatt kommunista diktatúrává formálta Magyarországot. A kommunisták totális támadást indítottak a magyar társadalom ellen, tönkretették és megfélemlítették a polgári középosztályt, szétverték a parasztságot, lefejezték az egyházakat, betiltották a pártokat és minden civil csoportosulást. Működésüket politikai megrendelésre lezajlott perek, kivégzések és gyilkosságok, internálások, kitelepítések jellemezték. 1956-ban, a hruscsovi enyhülés időszakában a szovjetek „ejtették” Rákosit, és tulajdonképp száműzték a Szovjetunióba. 1971-ben halt meg Nyizsnyij Novgorodban (akkor Gorkij), majd teljes titoktartás mellett temették el Budapesten, a Farkasréti temetőben. Urnatárolóját már 1990 előtt is számtalanszor megrongálták, jelenleg csak az „R. M. 1892–1971” felirat olvasható rajta.

Ada a századforduló környékén (képeslap)

Ada neve török eredetű. A szerbek sem tudtak jobbat kitalálni

Rosenfeld Mátyás a születési anyakönyvben (kattintson a nagyobb képért!)

A sárga épület helyén állt Rosenfeldék egykori háza (Karagyorgyeva u. 2.). Ugyanolyan volt, mint az utána következő ház

A Maja bútorüzlet helyén volt az izraelita felekezeti elemi iskola

Az egykori adai zsinagóga (képeslap, 1894)

Az adai zsinagóga helyén álló tömbház (Lenin u. 8.)

Emléktábla a fenti tömbház falán (Érdekes az utcanév is, meg az is, hogy a „Lenjin” a magyar felirat)

A három éve alapított Trianoni Szemle tavaly decemberben bejelentette, hogy anyagi okok miatt ideiglenesen szünetelteti a megjelenést. A lap több forrásból is támogatáshoz jutott, ám úgy tűnik, az anyagi gondokat ez sem orvosolta. Értesüléseink szerint a kilépések nem hozhatók összefüggésbe a financiális problémákkal, már csak azért sem, mert a szerkesztőbizottság tagjai nem részesültek anyagi juttatásban, és tiszteletdíjat a jövőben sem vártak volna el. Úgy tudjuk, a Trianoni Szemle június 4-re, Trianon évfordulójára dupla számmal jelentkezik.

A Néprajzi Múzeum Napja egésznapos, ingyenes és nyitott rendezvény, amely a színes programokon keresztül a folyamatos, széles körű szakmai és közönségkapcsolati tevékenység eredményeibe és kulisszatitkaiba engedi betekinteni a látogatókat.

A kisebbeket mesés-játékos programokkal, kézműves foglalkozásokkal várják. Az érdeklődők megismerkedhetnek nyerhetnek a restaurátorok műhelytitkaival, lesznek múzeumpedagógiai foglalkozások, tárlatvezetések. Rendhagyó óra és filmvetítés is szerepel a kínálatban.

A részletes programot megtekintheti a Néprajzi Múzeum honlapján.

Az irodalomtörténész először a Történelemportálnak fejtette ki, hogy mi mindent hiányol a NAT tervezetéből, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ez még nem egy lefutott történet, hiszen a NAT-ot március 2-áig lehet véleményezni. Takaró Mihály – aki 1993 óta a magyar irodalom Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny bizottságának ügyvezető elnöke – az MTI-nek csütörtökön nyilatkozva úgy fogalmazott: 22 évvel a rendszerváltozás után nem tartható az az állapot, hogy a XX. első felének magyar irodalmát, az irodalmi kánont nem teljes egészében mutatja be az új Nemzeti alaptanterv. Kiemelte: a magyar irodalom 1920 után kényszerből több részre szakadt, levált az erdélyi magyarság és kultúrája, megszületett egy új irányzat, a transzilvanizmus. Ennek az irányzatnak a képviselőit mind a mai napig nem nagyon tanítják az iskolákban – mutatott rá.

hirdetés

Takaró Mihály szerint, ha azt akarják, hogy a jövendő magyar generáció megismerje a két világháború közötti magyar valóságot, akkor azt is tudniuk kell, miként reagált az erdélyi magyarság erre a helyzetre. Az irodalomtörténész – aki az 1996-ban készült négykötetes érettségi szöveggyűjtemény egyik szerkesztője, több mint száz iskolai egyedi tantervet és számos helyi tantervet bírált el – hiányolta, hogy a XX. század első felében alkotó, nemzetközileg elismert írók nem szerepelnek a tanítandó kötelező törzsanyagban. Így például még azok sem, akiket annak idején Nobel-díjra jelöltek – mint Herczeg Ferenc, Tormay Cécile és Wass Albert. De rajtuk kívül hiányoznak a törzsanyagból olyan kiválóságok is, mint Gyóni Géza, Reményik Sándor, Tompa László, Kós Károly, Nyirő József vagy Szabó Dezső – hívta fel a figyelmet.

Ők nem hagyhatók ki semmiképpen sem – fogalmazott Takaró. Ehhez azonban azt is hozzátette, véleménye szerint nem kánonváltást kell végrehajtani, mert azok, akik jelenleg az irodalomoktatás részei, joggal érdemelték ki ezt a státuszt, így nekik továbbra is a kánonban van a helyük. Takaró Mihály úgy látta, ha az említett írók nem kerülnek be a tanítandó anyagba, akkor egy olyan egyoldalú irodalmi szemlélet uralkodik el, mint 1948 után, a kommunizmus egypárti diktatúrájával, amikor “kiszórtak minden olyan írót, aki valódi patrióta szemlélettel közelített a nemzeti sorskérdésekhez”, és keresztény világnézetű volt. 2012-ben itt az idő, hogy végre elfogulatlanul és teljes körűen mutassák be a XX. század első felének irodalmi életét – hangoztatta az irodalomtörténész, aki jelenleg az Oktatási Hivatalnak is külső munkatársa.

Az MTI megkereste az oktatásért felelős államtitkárságot is, ahol azt a tájékoztatást adták, hogy a NAT társadalmi vitája még jelenleg is zajlik, és ezért az ügyben egyelőre nem kívánnak állást foglalni. Az MTI információi szerint a NAT március végén kerül majd kormány elé. A társadalmi vita keretében az új NAT-ot március 2-áig lehet véleményezni, a felvetéseket az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján várják. Az ügyben az MTI megkereste az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet is, ahol későbbre ígértek tájékoztatást.

A megjelenő közműveltségi tartalmak a klasszikus három iskolaszakasz szerint rendeződnek: 1-4. évfolyam, 5-8. évfolyam, 9-12. évfolyam. A NAT módosítása összefügg a 2011. december 20-án elfogadott, a Nemzeti köznevelésről szóló törvény szövegével. A 2012. szeptember 1-jétől életbe lépő törvény alapján a NAT a tervek szerint 2013. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben, az 1., 5. és 9. évfolyamon tanulók számára lép életbe.

Takaró Mihály

Az irodalomtörténész hozzátette: nem jelenik meg a tervezetben az 1920 után hárompólusúvá vált magyar irodalom-felfogás sem, így egyáltalán nem tárgyalja a transzilvanizmust mint fogalmat, és ezzel továbbra is teljesen egyoldalúan, torzítva és csonkán óhajtja bemutatni az említett korszakot. Takaró szerint ez azt eredményezi, hogy megmarad a Nyugat irodalmi kört egyedüli, progresszív irányként bemutató, idejétmúlt felfogás.

Takaró Mihály felhívja a figyelmet arra, hogy a tervezethez március 2-ig bárki hozzászólhat az Oktatáskutató és -Fejlesztő Intézet honlapján. „Kérem önöket, lehetőleg minél nagyobb számban tegyék meg írásbeli hozzászólásukat a minisztérium, illetve a NAT-bizottság számára! Most létfontosságú, hogy éljünk jogainkkal, és kérjük, követeljük az egyoldalú, valóságnak nem megfelelő nézetdiktatúrás álláspont felülvizsgálatát” – mondta. Takaró szerint a tét óriási, ezen múlik, hogy az elkövetkező években-évtizedekben az új magyar generációk megismerkednek-e a korszak valóságával, és végre, bő 60 év múltán a magyar irodalom tantárgy betöltheti-e nemzeti identitásképző szerepét is.

hirdetés

Takaró Mihály 1993-tól 2004-ig a magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója volt, 1993 januárja óta a magyar irodalom OKTV bizottság ügyvezető elnöke. Az 1996-ban készült négykötetes érettségi szöveggyűjtemény egyik szerkesztője. Több mint 100 iskolai egyedi tantervet és számos helyi tantervet bírált 1995 óta. 1995-ben elkészítette, 1999-ben átdolgozta az érettségi útmutatót magyar nyelv és irodalomból. Több mint húsz éve lát el érettségi elnöki feladatokat. Tanított a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumban, a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Jelenleg az Oktatási Hivatal külső munkatársa.

A tatárjárás idején Uhorsko határos volt például Poľskóval, Srbskóval és a Český štáttal. Akár így is hangozhatna egy felelet a magyar középiskolákban, ha a diákok azt tanulják meg, amit a tankönyvben találnak. A Történelem a gimnáziumok és a középiskolák 1. osztálya számára című tankönyvet tavaly jelentette meg a szlovák állami tankönyvkiadó (SPN).

Vissza az ’50-es évekbe

Mivel az oktatásügyi minisztériumból megrendelhető könyvek listáján is megjelent, feltehetően rendeltek is belőle az iskolák. A kiadvány térképapparátusa száz százalékban szlovák nyelvű (az eredetiből emelték át változatlanul). Ám ez csak az egyik ok, amiért alkalmatlan a magyar iskolák számára, figyelmeztetnek szlovákiai magyar történészek. A Michal Bada, Anna Bocková, Branislav Krasnovský, Ján Lukačka és Mária Tonková szerzők által jegyzett könyv a magyar történelmet egyértelműen szláv, illetve szlovák szemszögből közelíti meg, így a magyar diákok szinte semmit nem tudnak meg belőle őseik történelméről – áll a könyvről írt elemzésben. A munkát Vajda Barnabás, Deák Irén és Elek József történészek írták, és részletesen kifejtik benne, miért nem alkalmas a nemrég kiadott történelemkönyv arra, hogy a magyar iskolák használják.

A könyv visszaesés az 50-es évek szintjére, ugyanis aránytalanul kevés szó esik benne a magyar történelemről. Nem említi például a magyarok eredetét, Szent László uralkodását, de még a nándorfehérvári csatát sem. „A történelmi mérföldkőnek számító mohácsi csata csak egy mondattal szerepel, hiányos a három részre szakadt ország története, Erdély jellemzése, a török kor, Rákóczi szabadságharca is mellékes, és az 1711 utáni időszak is hanyagul kezelt téma” – áll az említett elemzésben.

Minisztérium: ez a bevett gyakorlat

A könyv kizárólag szlovák szempontból vizsgálja az egyes témákat, sok esetben manipulatív módon, így a könyvet bírálói még a szlovák tanulóknak sem javasolnák. „A könyv születése mögött olyan törekvést vélünk felfedezni, ami a szlovák és magyar közösség közeledését úgy kívánja megoldani, hogy az utóbbi ne ismerje meg valódi múltját, helyette egy manipulált verziót kap, hogy hosszútávon hajlandó legyen feladni identitását” – érvel Vajda Barnabás.

Az oktatásügyi minisztérium a problémáról azt mondta az Új Szónak, bár a többnézőpontúság a tankönyvírás gyakorlatában gyakori cél, ezt viszont nem minden szerzőnek sikerül teljesítenie. A szóban forgó tankönyv a szlovák eredetinek 99 százalékban tükörfordítása. A minisztérium szerint a szlovák tankönyvek magyarra fordítása bevett gyakorlat.

A magyar középiskolák és gimnáziumok elsőseinek többsége egyébként a szlovákiai magyar szerzőpáros könyvéből, a Kovács–Simon-féle történelemtankönyvből tanul, melynek forgalmazását a minisztérium tavaly, a kormányhivatal nyomására kezdte újra.

hirdetés

Chmelék tudta nélkül

Az oktatási minisztérium abban sem lát problémát, hogy a magyar szövegbe ágyazott térképeken szlovák elnevezések szerepelnek. „A térképek kartográfiai műveknek számítanak, a közoktatási törvény 13. paragrafusának második bekezdése alapján ezeknek államnyelven kell megjelenniük” – tolmácsolta az illetékesek véleményét Miriam Žiaková szóvivő. A színszlovák ajánlott irodalommal kapcsolatban hozzátette: ha érkezik javaslat a hazai magyar szakmai nyilvánosság részéről, adott esetben magyar kiadvány is az ajánlott olvasmányok listájára kerülhet.

A 2010 végén elfogadott hatásköri törvény értelmében az oktatásügyi minisztérium a kisebbségeket érintő ügyekben köteles a kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök hivatalával egyeztetni. Rudolf Chmel (Híd) munkatársai szerint a szóban forgó tankönyv esetében egyeztetés nem történt. „Nem kérték ki a véleményünket” – mondta lapunknak Mičúch Ildikó, a kormányhivatal kisebbségi oktatási osztályának vezetője. Hozzátette, a Simon–Kovács-féle történelemkönyvek terjesztésének tavalyi újraindításánál sem volt gördülékeny a kommunikáció. „Ott is ragaszkodtak a szlovák térképekhez, mondván, amíg nem módosul a törvény, csak szlovák térképek kerülhetnek a magyar tankönyvekbe is” – nyilatkozta az osztályvezető.

A Kovács–Simon szerzőpáros könyvét rendeljék!

A magyar középiskoláknak tudniuk kell, hogy csakis a Kovács–Simon-féle történelemkönyveket rendeljék az államilag engedélyezett listáról, figyelmeztet Ožvald Erzsébet. „Októberben az államtitkár úr belement, hogy ennek a sorozatnak az első és a második része ismét rendelhető legyen, a harmadik rész pedig készül” – emlékeztetett a Híd oktatáspolitikusa.

A kompetenciatörvény úgy rossz, ahogy van, mondta az üggyel kapcsolatban az Új Szó kérdésére Szigeti László. „Megmutatkozott, hogy a nemzetiségi oktatásügynek nincs gazdája” – állítja az MKP politikusa. Hozzátette, jobb megoldás lett volna, ha az oktatásügyi minisztériumban egy megerősített nemzetiségi főosztály alakul ahelyett, hogy a kisebbségi oktatás jogköreit felosztják a miniszterelnök-helyettes és az oktatásügyi miniszter között.

A Vajda–Deák–Elek történészhármas egyébként a szlovák tanulóknak sem ajánlja a kiadványt. Többek között azért, mert szerintük módszertanilag nem felel meg az ISCED 3A elnevezésű program oktatási célkitűzéseinek. A minisztérium szerint ha ez így lenne, nem hagyták volna jóvá a könyv kiadását az állami pedagógiai intézetben.

konferencia 2012. február 18-án (fotó: gorogkatolikus.hu)

2012. február 18-án, szombaton egy egész napos történelmi konferenciát tartottak az egyházmegye névadó városában, Hajdúdorogon. Reggeli köszöntőbeszédében Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke Damaszkuszi Szent János karácsonyi kánonjából vett, és a centenáriumi esztendő himnuszává választott énekéből indult ki. Mint mondta, nehéz kiállni és beszélni egy ilyen fontos eseményen. Talán könnyebb lenne hallgatni, hisz a mai világ is ezt sugallja felénk. Egyfajta ösztön él bennünk, amely erre a hallgatásra sarkall minket, hisz sokszor veszélyes szólnunk bármit is. Ám a himnusz szavai egy másfajta késztetést is elénk tárnak, amely a szeretetre épül. Ez a szeretet egy olyan nagyfokú bizalmat teremt, ami eltöröl minden félelmet. „Ha a szeretetben bízunk, akkor legyőzzük ezt a félelmet” – buzdított a főpásztor a szeretet erejében rejlő bátorságra és bizalomra. Majd hozzátette: nem elég csak szólnunk, hanem énekelnünk is kell, mert az énekléssel adhatjuk át igazán az isteni üzenetet. „Éneklő egyházzá kell válnunk!” – szólított fel mindenkit Kocsis Fülöp megyéspüspök, hangsúlyozva, hogy ez egy új út vállalását jelenti, mely szembe megy napjaink gondolkodásával.

A Hajdúdorogi Egyházmegye főpásztorának köszöntő szavai után dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspöke üdvözölte a közös ünneplésre érkezetteket. Beszédében kiemelte, hogy ő nemcsak egy szomszéd képviseletében érkezett, hanem osztozni szeretne ebben a nagy örömben.

Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár Szent Pál szavaiból indult ki: „Hittem, ezért szóltam.” Ő is hisz, hiszi, hogy ez a mai ünnep egy tanúságtétel. Tanúságtétel a Krisztus-hitről, s tanúságtétel annak a várakozásnak a betöltéséről, melyet a 100 éves egyházmegye alapításától kezdve véghez tudott vinni. Ez példa és segítség lehet a mai világnak, melynek szüksége van a reményt adó egyházra. Ehhez a reményhez nagyban hozzájárul a Hajdúdorogi Egyházmegye, hisz karitatív, oktatási, hitéleti és szociális tevékenységével olyan fontos feladatokat lát el, amiket a kormány és az egész ország támogat.

A köszöntőbeszédeket követően történelmi témájú előadások következtek, melyek bemutatták a Hajdúdorogi Egyházmegye megalakulást és történetét, valamint egyházművészeti értékeit. A közös ünneplés kiemelkedő momentuma volt a Magyar Posta által kibocsátott centenáriumi bélyeg bemutatása. A bélyeget Laczkó Anita grafikusművész tervezte, s többek között megtalálható rajta a Hajdúdorogi Egyházmegye Christifideles Graeci kezdetű alapító bullája, a máriapócsi könnyező Szűzanya ikonja, az áldó Krisztus, illetve a hajdúdorogi székesegyház ikonosztázionja.

Az egész napos megemlékezést záróimádság és vecsernye zárta. Az ünnepség február 19-én, vasárnap is folytatódik, amikor a püspöki Szent Liturgia keretében hivatalosan is kezdetét veszi a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi éve.

„Az archaeologia szó és annak magyar változata, a régészet eredeti jelentése a régi dolgokkal foglalkozó tudomány. Ma ezt leszűkítve, a múlt anyagi kultúrájának kutatására, sőt sokszor csak egy bizonyos kutatási módszer megjelölésére használjuk. Valójában azonban az anyagi kultúra emlékeit feltáró modern régészet módszereinek célja továbbra is a múlt minél teljesebb megismerése. Ennek a célnak az érdekében pedig éppen a legkorszerűbb eszközökre van szüksége. Az emberi megismerés egyik legfontosabb eszköze pedig a kommunikáció, melynek legmodernebb és ma már leghatékonyabb eszköze is a világháló. A régész nem mondhat le az internetről, ha azt akarja, hogy gondolati eljussanak másokhoz, és így őket is továbbgondolkodásra és további kutatásokra ösztönözze.”

Archeologia Altum Castrum Online

Ezekkel a gondolatokkal kezdődik az Archeologia – Altum Castrum Online felelős kiadójának, Buzás Gergelynek, a Magyar Nemzeti Múzeum középkori szakmúzeumának, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatójának az Olvasót köszöntő írása a portálon.

Mint középkoros régésznek és művészettörténésznek (ahogyan a portált készítő stábnak is) természetesen nyilván kedvenc történelmi időszaka a középkor – ám a középkor és annak ismerete valójában valamennyiünk számára fontos, hiszen a ma ismert Európának ebben a korszakban (vagyis a római birodalom bukása és a barokk megjelenése közti évszázadokban) teremtődtek meg az alapjai. Gondolkodásunk, érzéseink, világnézetünk gyökerei ebbe a korszakba nyúlnak vissza, ugyanakkor természetesen másként gondolkodunk, érzünk, s látjuk a világot, mint a középkor embere. Azonban az ő megismerése – az ismeretszerzésen túl – kissé saját megismerésünket is jelenti. A szakadék – a két korszak közt – bátran átugorható.

S átugorható egy másik szakadék is, amely a tudományos világ és az érdeklődő nagyközönség közt látszatra húzódik. A Archeologia – Altum Castrum Online portálon az olvasó dönthet arról, mennyire akar egy-egy témában elmélyedni, hiszen a magazin cikkek mellett tanulmányok is találhatók, olyan szakmai publikációk, amelyek így összegyűjtve, bárki által elérhetővé téve még sehol nem láttak napvilágot. Az Archeologia így egyaránt a középkoros régész szakma és az érdeklődők olvasmánya. A sokasodó tanulmányok pedig idővel régészeti adat- és tudástárrá is válnak.

Mind a korszakot, mind a régészetet a lehető legtágabban értelmezi a szerkesztőség. Több mint ezer esztendő – a késő antiktól a kora újkorig – megszámlálhatatlan rétege, színe, mozaikjai, történései és folyamatai, hiszen a szorosan vett modern régészet mellett megtalálhatók annak határ-, segédtudományai is: ezt kívánja érthetővé és élvezhetővé tenni a most induló, s folyamatosan bővülő Archeologia – Altum Castrum Online portál.

Látogassa meg itt: Archeologia – Altum Castrum Online

A nyomozást a két országgyűlési képviselő január elején tett feljelentése alapján népirtás gyanújával rendelték el, ismeretlen tettes ellen. A hatályos szabályozás szerint a népirtás el nem évülő bűncselekménynek számít. A nyomozás érdekeire hivatkozva a főügyészség szóvivője arról nem árult el részleteket, hogyan kezdenek hozzá a közel hét évtizede történtek feltárásához, illetve kérik-e a szerb vagy más országok hatóságainak segítségét.

A lap felidézi: a szerb partizánokat vezető Josip Broz Tito, Jugoszlávia későbbi teljhatalmú ura rendeletére 1944. október 17-től a bánsági, bácskai és drávaszögi területeken katonai közigazgatást vezettek be, majd a délvidéki magyarokat és németeket kollektív bűnösnek bélyegezték, és bármiféle eljárás nélkül, pusztán származásuk alapján irtani kezdték őket. A délvidéki terrornak becslések szerint 30-40 ezer magyar esett áldozatul.

A jogszabály szerint az 1945-ben létrehozott nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a genfi egyezményekben foglalt fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértések nem évülnek el, még akkor sem, ha az elkövetéskor a belső jog szerint azok nem minősültek elévülhetetlennek.

Kollektív bűnösség?

A szokatlan ügy kapcsán a szeged.ma megkereste Matuska Márton újvidéki publicistát, aki az elsők között kezdett foglalkozni a véres eseményekkel, kommentálja a nyomozás elindítását, illetve annak esetleges hatásait a határon túli, elsősorban délvidéki magyar közösségekre.

Matuska Márton

„Föltételezem, hogy nem egyedül vagyok, aki meglepődött a hír olvastán, hogy országgyűlési képviselők feljelentése alapján a magyar ügyészség vizsgálatot indít az 1944 végén, 1945 elején, a Délvidéken lezajlott magyarirtás ügyében” — reagált a hírre Matuska. Ugyanakkor nem tartja fölöslegesnek a büntetőjogi vizsgálódást, hiszen ha Képíró Sándor ügyében meg lehetett tenni, miért ne lehetne Josip Broz Tito és közvetlen munkatársai (Moša Pijade, Aleksandar Ranković Markó, Slobodan Penezić Krcun stb.) esetében. Ők ugyan nem élnek már, ítélkezni nem lehet felettük, de annyit csak ki lehetne mondani, hogy kik irányították akkor az országot.

„Iszonyatosan hosszú az egykor háborús bűnösökké nyilvánítottak névsora, hosszabb, mint az, amelyet 1946-ban adtak ki Újvidéken Saopstenja o zlocinima okupatora i njihovih pomagaca u Vojvodini 1941-1944 (Közlemények a megszállók és segítőik bűncselekményeiről a Vajdaságban) címmel. A könyv végén található a névsor, összesen 344 személy. Tudtommal ennél több magyart vertek agyon Csúrogon, ennél többet Zsablyán is és Szenttamáson is” – folytatja a nyugalmazott újságíró.

A könyvben a névsor Horthy Miklós kormányzóval kezdődik, és Fendrik újvidéki kereskedővel végződik. Furcsa, hogy nem találni közöttük Molnár Andor és Horváth Mihály kaboli falubírókat. A meghatározott kritériumok szerint mindketten „a megszálló magyar hatóság szolgálatában álltak”, és úgymond „felelősségre is lettek vonva”. Az előbbit 1944 őszén egy helybéli partizán mészárolta le (kivágta a szívét), az utóbbit Újvidéken a bíróság börtönbüntetésre ítélte, majd az OZNA emberei bementek érte a zárkájába, kivitték onnan, és agyonlőtték. Annak ellenére történt velük ez, hogy Dunafalvi Lajos helyi csendőrparancsnokkal 1942 januárjában megakadályozták, hogy a faluba razziára érkező fegyveresek akár csak egyetlen személyt is bántottak volna a likvidálásra kiszemelt kétszáz helybéli szerb polgár közül.

Ajánlott olvasmány:

Horváth M. Orbán: Eltévedt hősök téves csatatéren

Matuska meggyőződése, hogy az ügyészi vizsgálatot meg kell előznie a politikai döntésnek. „Azt hittem, hogy Sólyom László és Boris Tadić 2009-es találkozóján megszületett a döntés. Azóta már harmadszor hullottak le a falevelek. S megalakult a két állam akadémiájának a közös bizottsága, de a kollektív bűnösség terhétől ma is csak egyéni úton mentesülhetnek az egész volt zsablyai járás elüldözött magyarjai.” A másik meglepetés akkor érte Matuskát, amikor úgy értesült, hogy a főügyészség áttestálta az ügyet a szegedire.