Cikkek a Szabó Ervin rovatban
Csapdába csalták és beugratták – így értékelte Szőcs Géza kulturális államtitkár a baloldali Mozgó Világ című havilapnak azt, hogy miért állt ki a Szabó Ervin könyvtár átnevezése mellett.
Vajh ki az, aki szerint tehát az az 1848–49-es forradalom és szabadságharc csupán valamiféle gyatra osztály-csetepaté, afféle köznemesi „műbalhé” volt mindössze?
A szélsőbaloldali anarchista könyvtárigazgató, Szabó Ervin a gyakorlatba is át akarta ültetni marxista forradalmi nézeteit, és magára vállalta volna a miniszterelnök, Tisza István gróf ellen tervezett merényletet 1917-ben. Mivel erre egy fiatal anarchista, Duczynska Ilona kitűnő céllövőként sokkal alkalmasabb volt a gyenge fizikumú és egyik szemére vak Szabónál, ő meghátrált, de a gyilkosság kitervelésében aktívan részt vett. A terroristanő egy lopott pisztollyal a Hermina úti villája előtt akarta agyonlőni a háborúért – igazságtalanul – felelőssé tett miniszterelnököt.
Szabó Ervin esetében joggal merülhetett fel, a fővárosi közkönyvtári hálózat kiépítője még akkor is megérdemli a tiszteletet, ha anarcho-szindikalista nézeteivel az utókor nem sokat tud kezdeni.
A Szabó Ervin-vitákkal kapcsolatban felrémlettek bennem a hat évvel ezelőtti Teleki-szoborral kapcsolatos viták. És nyilván Teleki Pál nevéhez zsidótörvények köthetők, Szabó Ervin pedig csinált egy csodálatos közkönyvtárat, tehát nyilván a kettő egy lapon nem említhető.
Azoknak, akik számára a kommunizmus valamilyen emberarcú, kedves utópia, nyilván nehéz elmagyarázni, hogy a szabadság korszaka azt is jelenti, hogy igenis feltehetők morális kérdések, igenis megfontolandó, hogy kik lehetnek utcák, terek, könyvtárak névadói.
Szabó Ervin – a fővárosi könyvtári bizottság felkérésére elkészített – memoranduma alapján érzékelhető, hogy Szabó Ervin könyvtárátszervezési elképzeléseiben a szocialista propagandaművek népszerűsítének fontos szerep jutott.
Egyetlen valamirevaló érvet sem voltak képesek felhozni Szabó Ervin védelmében, mindössze azt bizonygatják csekély meggyőződéssel, hogy a kommunista ideológus valójában nem is volt annyira vörös.
Liberálisaink szellemi uralmukat védik ebben a „Kulturkampfban”, Szabó Ervin és a könyvtár védelme csak átlátszó ürügy. Mert ez nem csupán az érdekek összeütközése. Ez világnézeti harc.
Volt-e szerepe – szellemi-politikai jelentéktelensége ellenére – a huszadik század magyar történetének elpoklosításában Szabó Ervinnek vagy sem – ezt a kérdést érdemes feltenni. Erre a kérdésre a válaszom: határozott „igen”.
A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetét képviselő idős emberek a névadó halálának 92. évfordulóján a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár épülete előtt tiltakoztak az intézmény esetleges átnevezése ellen.
Szabó Ervin neve pontosan ugyanazért kellett, amiért Sztálin szobra a Városligetbe vagy később Károlyi Mihályé a Parlament mellé: tudomásul veendő, figyelmeztető jelképnek.
