Történelemportál

Cikkek a Szabó Ervin rovatban

Csapdába csalták és beugratták – így értékelte Szőcs Géza kulturális államtitkár a baloldali Mozgó Világ című havilapnak azt, hogy miért állt ki a Szabó Ervin könyvtár átnevezése mellett.

Vajh ki az, aki szerint tehát az az 1848–49-es forradalom és szabadságharc csupán valamiféle gyatra osztály-csetepaté, afféle köznemesi „műbalhé” volt mindössze?

A szélsőbaloldali anarchista könyvtárigazgató, Szabó Ervin a gyakorlatba is át akarta ültetni marxista forradalmi nézeteit, és magára vállalta volna a miniszterelnök, Tisza István gróf ellen tervezett merényletet 1917-ben. Mivel erre egy fiatal anarchista, Duczynska Ilona kitűnő céllövőként sokkal alkalmasabb volt a gyenge fizikumú és egyik szemére vak Szabónál, ő meghátrált, de a gyilkosság kitervelésében aktívan részt vett. A terroristanő egy lopott pisztollyal a Hermina úti villája előtt akarta agyonlőni a háborúért – igazságtalanul – felelőssé tett miniszterelnököt.

Szabó Ervin esetében joggal merülhetett fel, a fővárosi közkönyvtári hálózat kiépítője még akkor is megérdemli a tiszteletet, ha anarcho-szindikalista nézeteivel az utókor nem sokat tud kezdeni.

„A Szabó Ervin-vitákkal kapcsolatban felrémlettek bennem a hat évvel ezelőtti Teleki-szoborral kapcsolatos viták. És nyilván Teleki Pál nevéhez zsidótörvények köthetők, Szabó Ervin pedig csinált egy csodálatos közkönyvtárat, tehát nyilván a kettő egy lapon nem említhető.”

Azoknak, akik számára a kommunizmus valamilyen emberarcú, kedves utópia, nyilván nehéz elmagyarázni, hogy a szabadság korszaka azt is jelenti, hogy igenis feltehetők morális kérdések, igenis megfontolandó, hogy kik lehetnek utcák, terek, könyvtárak névadói.

FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!