Cikkek a Háttér rovatban
Száz évvel ezelőtt néhány napilap és folyóirat rendszeresen foglalkozott két jelenséggel: az egyik a Bukovinából Magyarországra történő székely bevándorlás, a másik a Székelyföldről Romániába folyó kivándorlás volt. Az államnemzetben gondolkodó, 1867 után hatalmon lévő budapesti liberális politikai osztály politikusait nem érdekelte a kivándorolt magyarság sorsa, nem foglalkoztatta őket, hogy mit lehetne tenni asszimilációjuk ellen. A Székely Kongresszus 1902-es figyelmeztetése is pusztába kiáltott szó maradt.
Az 1944-es esztendő októberében a magyar államhatalom kivonult az alig három és fél évvel korábban, 1941 húsvétján visszakapott Délvidékről. A nyomukban bevonuló „felszabadítók”, a szerb partizánosztagok mindenekelőtt módszeresen megtizedelték a magyar lakosságot. December végén állították fel a magyarokból verbuvált partizáncsapatot, a Petőfi-brigádot, amely 1945 február–márciusára gyakorlatilag megsemmisült.
1990. március 25-én tartották 45 esztendő után az első szabad választást. Ekkor váltak el végérvényesen a különféle ellenzéki csoportok útjai, az ezekben a hónapokban kialakult politikai-világnézeti törésvonalak máig meghatározzák a magyar politikai életet.
Többezres román tömeg — a nem túl távoli Görgényi-havasokból: Hodákról, Libánfalváról, Dédabisztráról buszokon, teherautókon érkeztek –, összekeveredve a helybéliekkel, ordítozva, rombolva űz, hajt, tombolva megsemmisíteni akar mindent, ami magyar.
Horthy Miklós hosszú utat járt be az Adriától az Országház térig. 1919. november 16-án a Budapestre fővezérként bevonuló Horthyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta, világossá téve, hogy a közvélemény nagy része tőle várja az ország sorsának jobbra fordítását. A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor, azonban a Nemzetgyűlés küldöttségének legnagyobb megdöbbenésére Horthy először nem fogadta el a felajánlott államfői címet.
Raffay Ernő az Echo TV Éjjeli menedék című műsorának február 19-i adásában beszélt a Trianon előtti időszak szabadkőműves páholyainak ténykedésével kapcsolatos kutatásairól. Elmondása szerint az eddig megvizsgált dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy a radikális páholyok fő törekvései magyarellenesek és keresztényellenesek voltak.
Amikor a szlovák értelmiség egy szűk körében a XIX. század első évtizedeiben kialakult a nemzeti identitás, nemzeti szimbólumok kialakítása is szükségessé vált. A szlovák címert Ľudovít Štúr, a formálódó szlovákság vezéralakja elvbarátaival együtt alkotta meg 1848-ban, a magyar államcímer kettőskeresztes, hármashalmos címerének heraldikailag szabályos átalakításával, mindössze a hármashalom színét változtatták meg zöldről kékre, a szláv színeknek megfelelően.
Bár 2010-et írunk, a székelység majdnem ugyanolyan tömbben él ősi földjén, mint a Trianont megelőző időkben. 1952-ben született meg az az alkotmány Romániában, amely — bár csak névlegesen — lehetővé tette a Székelyföld autonómiáját. Az autonóm tartomány 42 éve, 1968-ban szűnt meg.
Hatvanhét év után még mindig kerülnek elő magyar katonák földi maradványai a Don-kanyarnál: a katonai és nemzeti katasztrófa évfordulójára a napokban emlékeznek országszerte — írja a műemlékem.hu.
Húsz évvel a rendszerváltás legnagyobb politikai botránya, a Dunagate után, akkor, amikor még mindig az ügynökügyek kísértenek nap mint nap, érdemes visszatekintenünk az 1990-ben történtekre. Megér néhány sort az ÁVH-ként beáldozott III/III ténykedése, vagy maga a kérdés, hogy kik kaphatták meg a titkos információkat a Kádár-rendszer létező vagy nem létező „ellenségeiről”. Drucza Attila cikke.
Az igazságszolgáltatás legmagasabb fóruma, vagyis a Magyar Királyi Kúria létrejötte az alkotmányosság és a törvényesség szempontjából meghatározó jelentőségű volt. Hosszú történelmi fejlődés vezetett idáig, amelynek fontos momentumává vált az 1848-as forradalmat követő zűrzavaros időszakot lezáró kiegyezés. Érdemes azonban a történelmi előzményekről is megemlékezni.
Az első világháború után több kérészéletű államalakulat is létrejött a Szent Korona országainak területén: a Bánáti Köztársaság, a Vendvidéki Köztársaság, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság és a Lajtabánság. Ezek közül egyesek idegen vagy önös érdekek kiszolgálására jöttek létre, míg mást a magyar nemzeti ellenállás hívott életre.
