Cikkek a Háttér rovatban
Háttér »
Tárházai az alábbi sorok annak, hogyan is emlékeznek az 1940-ben megesettekre a ma emberei. Románia hősére, a fosztogatás éjszakájára, a biciklis magyar bakákra, a felelőtlen rohamra, a bosszúra, a következményekre.
Háttér »
Szlovákiában augusztus 29-e állami ünnep. Magyarországon azonban szinte egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, mire is emlékeznek ezen a napon északi szomszédaink. Pedig ez a nap mindkét nép sorsát döntően befolyásolta a huszadik század második felében.
Háttér »
1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere-palotában a huszadik század legnagyobb magyar diplomáciai sikerét érték el. Ribbentropot és Cianót azonban nem a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezettség vezette a határok megrajzolásánál. A kelet-európai térségben fenn akarták tartani a békét úgy, hogy Erisz almáját a két nemzet közé dobva biztosítsák mind Magyarország, mind Románia hűségét a háború során. Teleki Pál egész politikai pályafutását az igazságtalan trianoni diktátum revíziójának szentelte, ám tragikus módon ezt csak nemzetstratégiájának másik pillére, az önálló magyar külpolitikai mozgástér feláldozásával tudta megvalósítani.
Háttér »
Az 1968-as intervenció egyik főszereplője a rétsági katonai alakulat volt, amely Léva központtal látta el megszálló feladatait. A Nógrád Megyei Levéltár Rétság–Léva 1968 blogja a 42 évvel ezelőtti eseményeket idézi fel.
Háttér »
Kádár „úgysem tehetett volna mást” – mindmáig ezzel a kicsavart logikával próbálják felmenteni a felelősség alól az egykori diktátort apologétái. Az emberi akarat azonban a legsúlyosabb kényszerek súlya alatt is szabad. Az elmúlt évtizedekben is az volt – és ennek a korszaknak minden szereplője maga választotta meg saját útját. A jogtiprásokat állásuk elvesztése árán is elutasító bírók és ügyészek, a kegyelmet nem kérő Nagy Imre, a csínytevő suhancból vérbírái előtt igazi forradalmárrá váló Mansfeld Péter, az élő fáklyaként fellobbanó Bauer Sándor – és a halálukért felelős Kádár János is.
Háttér »
Vincze Gábor, a Nagy Magyarország történelmi magazin főszerkesztője Szentesi Zöldi László vendége volt június 27-én az Echo TV Időrosta című műsorában.
Háttér »
Károlyi Mihály azon kevés politikus közé tartozik, akinek már életében, sőt aktív működése idején is kultusza volt. Százezrek hittek benne, vakon követték legkalandosabb törekvéseiben is — s néhány hónappal később milliók átkozták a nevét, benne látván az 1918–19-es, illúziókra építő politika jelképét. Az elmúlt két évtizedben számos kísérlet történt arra, hogy a jelenlegi parlamentáris demokrácia huszadik századi legitimációs forrása 1956 mellett (talán helyett is) 1918 októbere legyen. Ezek egyelőre rendre elbuktak — nem is annyira a közvélemény ellenszenve, mint inkább totális közönye miatt.
Háttér »
A Biszku Béláról készült dokumentumfilm ismét ráirányította a figyelmet a pártállam nómenklatúrájának rendszerváltozás utáni utóéletére. Számosan élnek még köztünk a kommunista diktatúra egykori vezetői, szinte kivétel nélkül kiemelt nyugdíjjal, többen 1989 után kapott kitüntetésekkel a vitrinjükben.
Háttér »
A trianoni diktátumot kimondó versailles-i békekonferenciára kiutazó gróf Apponyi Albert a francia külügyminisztérium épületében az öt győztes főhatalom vezetői előtt 1920 januárjában máig vitatott, legendás beszédet mondott az igazságos béke és az új országhatárok népszavazás alapján történő meghúzása érdekében.
Háttér »
Ma nem csupán érezzük, hanem már tudjuk is, hogy az első világháborút lezáró Párizs-melléki békerendszer történelmünk eddigi legnagyobb tragédiáját szakította ránk. Közgondolkodásunkban a mai napig nem tisztázódott, miért történt ez, a politológusok és a történészek pedig mintha nem mernék felfedni a valódi okokat — így hát sok legenda és kövületes vélemény is övezi ezt a tragikus eseményt. Az ebbéli ködösítés és a világos látás hiánya azonban további tragédiával fenyeget: a Trianonban elkezdett mű beteljesülhet.
