Cikkek a Háttér rovatban
A második világháború után az MTA több tagját is kizárták a kommunista párt nyomására. Hóman Bálint és Orsós Ferenc rehabilitációja máig várat magára.
A hadműveleteket mindkét fél sikeresnek könyvelte el. A szlovákok úgy érezték, sikerült a magyarok további térnyerését megakadályozni, és az ország területi épségét biztosítani, míg a magyarok azt hangoztatták, hogy csapataik elérték az eredetileg kitűzött célt, biztosították az Ung völgyét.
Politikainak lenni rangot jelentett a Gyűjtőben, köztörvényesből politikaivá átvedleni pedig olyan ügyeskedés kellett, amelyben elítélt és felügyelő egyaránt hódolt a testületet átható konspiratív szellemnek.
A kommunizmus áldozatainak száma sokkal nagyobb a kivégzettekénél, meggyilkoltakénál. Február 25-én rájuk emlékezünk.
Az 55 éve elhunyt Horthy Miklóssal és az általa létrehozott politikai rendszerrel szemben támasztott egyik leggyakoribb kifogás ma is az úgynevezett antiszemitizmus kérdése. Erről viszont teljesen más kép alakul ki, ha figyelembe vesszük a kor hazai és nemzetközi viszonyait is.
A magyar és a szlovák történetírás közti ellentétek egyik jelentős konfliktusforrása az 1848–49-es szabadságharcban a magyarok ellen fellépő szlovák bandák megítélése. Őket a szlovák oldalon legnagyobb hősnek kikiáltott pánszláv agitátor, Ľudovít Štúr irányította, csakhogy csúfos kudarcot vallott.
Milyen volt a szlovákok megítélése a háború kezdetén és a limanovai csatában? Ez is kiderül Peter Chorvát szlovák történész írásából, aki a 16. honvéd gyalogezred történetét kutatva ismerte meg a jelentős részben szlovákokból álló alakulat Limanovánál játszott szerepét.
A csendőrség szerepéről előadó Szakály Sándor egy sokak számára talán újszerű megállapítással kezdte előadását, miszerint a razzia során elkövetett önkényes kivégzések egyáltalán nem a Magyar Királyi Csendőrséghez kötődtek.
A 20. század első két évtizedében vezetett ún. romániai akcióval a magyar kormányzat a székely kivándorlás veszélyes nemzetpolitikai következményeit igyekezett elhárítani.
Nincs még egy technikai újítás, amely az elmúlt ezer évben annyira mélyrehatóan megváltoztatta volna a hadviselést, mint a tűzfegyver – igaz, az ágyú csak az egyik eleme volt a korszakváltásnak. Buzás Gergely és Kovács Olivér sorozatának befejező része a műemlékem.hu magazinból.
Folytatjuk a magyar várhatározót a középkori várak virágzásával, egészen az ágyúk elterjedéséig. Buzás Gergely és Kovács Olivér írása.
A 14. század utolsó évtizedei óta egyre gyakoribb déli török betörések arra intettek, hogy ezzel a rendkívül agresszív ellenséggel szemben a kontinensünk többi országában meghonosodott hadviseléssel nem lehet eredményesen küzdeni. Ekkor lépett színre Hunyadi János.
