Bencze István, az expedíció vezetője a túra első állomásán, Karcagon elmondta, hogy az Eurázsiai Összefogásért Alapítvány lovas csapatát rajta kívül Chemez Farkas és Béres Sándor néprajzkutatók alkotják. A hét országon átívelő expedíció végcélja Irán.

A három hagyományőrző az egész túra alatt korhű ruházatot visel, naponta 30-50 kilométeres távokat tesz meg. A szkíta-hun időktől a honfoglalás korszakán át egészen az 1848-49-es szabadságharcig terjedő történelmi időszakokból választják ki öltözetüket és ehhez illő fegyverzetüket, melyeket szakértők és kézműves mesterek készítettek számukra.

Közel két évig szervezték a túrát és több mint 5 hónaposra tervezik. Az Eurázsiai Történelmi Lovasút résztvevői Románián, Ukrajnán, Grúzián és Azerbajdzsánon keresztülhaladva várhatóan július elején érnek a nyolchetes kazah szakasz végére, a fővárosba: Asztanába.

Asztanából Teheránba repülnek, majd további öt héten át lovagolnak egészen Shirázig. Az út történelmi jellege miatt a csapat szkíta és hun, valamint magyar- és kun-vonulási területeken halad végig, sokszor követve a Selyemút vonalát.

A magyar csapat a hazai és romániai szakaszt saját lovakkal teszi meg. Mivel a négylábúak határokon történő átjuttatása komoly nehézségekbe ütközne, így a távolabbi országokban helyben, vendéglátóik segítségével tesznek szert lovakra.

Az expedícióvezető hangsúlyozta: zarándoklatukkal szeretnék felhívni a figyelmet a magyar, hun, szkíta és kipcsak népek közötti ősi, rokoni kapcsolatra, és ezzel erősíteni az eurázsiai kultúrszövetséget. Fontosnak tartják a közös gyökerek kutatását és tudatosítását, valamint azt, hogy ezek a népek megismerjék egymás kultúráját és szorosabbra fűzzék jelenlegi kötelékeiket.

A Héttorony Hangászok, mint a XVI. és a XVII. századi magyar muzsika és kultúrtörténet megidézői, különös figyelmet szentelnek Balassi Bálint személyének, aki korának meghatározó költője és katonája volt. Hősként hunyt el Esztergom falai alatt. 17 órakor kezdődő múltidéző programjukban emléket kívánnak állítani a költőnek: elhangzanak remekművei, közben ízelítőt adnak a korszak kultúrtörténetéből, bemutatjuk viseletét, fegyvereit. A megszólaltatott énekek és táncok eredeti dallamokkal és korabeli hangszereken szólalnak meg.

A Balassi-estre szóló jegyek az MNM Vármúzeum pénztárában, a Vár Kávézóban, a művelődési házban és a Balassa Gazdasági Szakközépiskolában vásárolhatók meg 500 forintos áron. A kiállítások a Bálint napon 11-17 óra között ingyenesen látogathatók.

helyszín: Esztergom, Vármúzeum
időpont: 2012. február 25. 11 órától

Idén többek között Kecskemétről, Kiskunhalasról, Szegedről, Ceglédről, Mórról, Budafokról, Budapestről, Szekszárdról de még Beregszászról és Szabadkáról is érkeztek borlovagok, akik a népi hagyományok ápolása mellett természetesen az idei termést is megkóstolták.

A Szent Vince Borrend idén újabb taggal bővült Gál Gyöngyvér, a Dél-alföldi Borbarát Hölgyek Társaság elnökének személyében, aki sikerrel vette az Árpád-emlékmű előtti avatási ceremónia akadályait, s a borlovaggá ütés után hivatalosan is a borrend hírvivője lett.

A borszeretők idén a csongrádi, pusztamérgesi és mórahalmi borokat kóstolhatták meg, a jó hangulatot alföldi népzene is fokozta.

Vince, bor, Szer

Szent Vince 304-ben szenvedett vértanúságot Hispániában, a középkori latin egyház január 22-ére helyezte ünnepét. Erekjéi a 10. században a sziléziai Boroszlóba (Wrocław) kerültek, ennek köszönhető, hogy Közép-Európa különböző népeinél fellelhető tisztelete. Alakja felbukkan már a koronázási paláston is, de templomok védőszentjéül ritkán választották, hisz ünnepe a tél derekára esik, mely a leghidegebb időszak is egyben. Pont emiatt azonban – a közeli Pál naphoz hasonlóan – idő- és termésjósló jeles nappá vált. Bár Vince nevének (jelentése: győzedelmes) nincs köze a bor latin elnevezéséhez (vinum), a szavak közti hasonlóság miatt Szent Vince a szőlészek, borászok védőszentje lett, napjának időjárásából pedig elsősorban az őszi szőlőtermésre következtettek.

A pesti ferencesek már a 15. század végén lejegyezték reguláját, miszerint ha Vince napján enyhe az idő, akkor jó bortermésre lehet számítani. A latin versike azóta megmagyarosodott: “ha fénylik Vince, tele lesz a pince”, s ebben a formában – valószínűleg az újkori kalendáriumok hatására – az egész magyar nyelvterületen ismertté vált. A jeles nap hagyománya azonban nem merült ki pusztán e jövendölésben. Elsősorban a Dél-Dunántúl egyes szőlőtermesztő településein szokásban volt a szőlőhegyek felkeresése. Volt ahol az őszi takaráskor bort rejtettek el, s azt itták meg áldomásul, másutt szentelt vízzel, vagy János-napi szentelt borral hintették meg a tőkéket, mezsgyéket. Előfordult, hogy egyfajta analógiás varázslásként disznógömböcöt (a disznósajttal rokon töltött gyomrot) kötöztek valamelyik karóra, hogy a fürtök ősszel hasonló méretűek legyenek. Pécs illetve Eger környékéről adatolható a vesszővágás, egy-egy tőke rituális megmetszése, mely után a levágott vesszőt vízbe téve meleg szobában hajtatták, s a hajtások állapotából a termésre következtettek. Megjegyzendő, hogy e módszer jóval racionálisabb alapokon nyugszik, mint az időjáráson alapuló jövendölések.

A mai Ópusztaszer környékének bortermeléséről nem sok adat maradt fönn. Ezek közül a legkézzelfoghatóbb a kolostor gazdasági épületegyütteseinek sorában feltárt pince, melynek impozáns mérete akár sok ezer liter bor tárolását is lehetővé tette. Valószínű azonban, hogy Szer monostorának szőlőskertjei nem ezen a tájon voltak. A homoki szőlők telepítése csak a filoxéravész után öltött nagyobb léptéket, a középkori előzményekkel bíró, a Tisza árterületén folyó gyümölcsészet keretein belül pedig inkább a vadkörte termésének gyűjtésével foglalkoztak (a vackor természetes előfordulására a közeli Körtvélytó, illetve Körtvélyes helynevek utalnak). A középkori Szertől egy napi járóföldre fekvő Szeged városa a fennmaradt adatok alapján borát a Szerémségben termelte, ugyanezt feltételezhetjük a szeri monostor esetében is. A bort hajóval hozták fel a Tiszán. Szer monostorának feltárt alapfalai ma 4-5 km-re vannak a folyótól, annak egyik ága azonban a középkor idején egy jó kőhajításnyira húzódott. A szerémségi bortermelést a török hódítás már a mohácsi csatát megelőző években tönkretette, ez azonban csak a szegedieknek fájt, hiszen a szeri monostor valószínűleg már korábban elnéptelenedett.

megemlékezők csoportja Sopronban 2011. december 14-én

A Hűség Napján évről-évre a Széchenyi téri Hűségzászlónál gyűlnek egybe a soproniak ünnepelni az 1921. évi népszavazás történelmi tettét, amelyen egykor arról döntöttek a soproni polgárok, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni.

Az ünnepségen – a város idei díszpolgárának ünnepi beszédét követően – a városvezetők Firtl Mátyással, Sopron és környéke országgyűlési képviselőjével együtt elhelyezték a Hűségkoszorút a Hűségzászló talapzatánál. A hagyományok szerint, a népszavazásban részt vett települések közösen koszorúztak. A Hűségzászlónál a helyi Honvéd és Hagyományőrzők Egyesületének tagjai egész nap díszőrséget álltak.

szavazók csoportja Sopronban az Evangélikus Tanítóképző előtt 1921. december 14-én

Sarkady Sándor, Sopron díszpolgára ünnepi beszédében Somogyváry Gyula És mégis élünk című regényéből idézett: „S mikor megállott a vonat és kicsapódtak az ajtók, harangszó vert a fülünkbe A Szent Mihály-templom öreg harangja összekondult a Domonkosokéval, a bencésekével, az Orsolyiták tornyának zengésével, meg a többi templom harangjaival … Az állomásépület előtt, a túlsó házsoron megállott egy létrás, csöbrös ember, az utcai lámpa sárga világában. Létráját a falhoz támasztotta, ecsetjét megmártotta a csöbörben, enyvet mázolt a falra és felragasztott egy új hirdetést. – Karácsony vigíliáján e hirdetéssel adta tudtul a világnak Ferrario, hogy január elsején visszakerül Sopron Szent István koronája alá.”

Az 1921. évi népszavazás dokumentumaiból nyílt kiállítás 2012. január 31-ig tekinthető meg a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban.

Idén is látható majd a tavalyi év egyik legnépszerűbb programja az Élő- Képes Krónika , amely Európa-szerte egyedülálló, látványos, szórakoztató idegenvezetés Székesfehérvár belvárosában. A Szabad- Színház színészei lendületes, változatos színház-technikai eszközökkel dolgozva mutatják be a város fontosabb nevezetességeit. Az idegenvezetések délelőtt 11.00-kor, és délután 17.00-kor kezdősnek majd . A csoportokat a szintén városbéli Zombori Zenekar tagjai kísérik.

E négy hétvége során láthatóak lesznek az I. András Király Lovagrend, a Magyar Királyi Kardforgatók Rendje-Honvéd Szondi György SE, a Csőszi Hagyományőrzők, a székesfehérvári Szabad királyi Lovagok Egyesületének lovagjainak, a Fehérvári Huszár Egyesület lovasainak, valamint a Fehérvári hagyományőrző Íjász Egyesület tagjainak bemutatói.

A várost felkeresők találkozhatnak a győri Hangraforgó Együttessel, Benkő András kobzos énekmondóval, a Cantilena és Tabulatúra Régizene Együttesekkel, a Zombori Zenekarral, a Musculus Vokalis Együttessel, a 20-i Ünnepnapon Kátay Zoltán énekmondóval, s az újabb kori zenészeket tömörítő Polihymnia Trióval, a Duola Együttessel (Bágyi Balázs – P. Szabó Dániel), a Dalmesterekkel, a Shortstory Zenekarral, valamint a Mits Jazz Banddel is. A programok a belváros utcáin, illetve a Városház téren, a Hősök terén, valamint a Zichy ligeti, a Várfal Piac téri- , valamint a Szent László- parkra eső füves területein láthatóak majd.

A tavalyi évhez hasonlóan ismét benépesült a várkert területe, kora újkori katonai hagyományőrző csapatok táboroztak a belső vár bejáratához vezető sétány mindkét oldalán. S ahogyan az elmúlt esztendőben, úgy idén is sor került a Kassáról Sárospatakra tartó menetre. Tizenkét, mindenre elszánt hagyományőrző vállalkozott arra, hogy teljes felszerelésben, gyalogszerrel tegye meg Abaúj és Zemplén vadregényes tájain a 80 kilométeres távolságot. A gyalogmenet 22.-én, pénteken, a késő délutáni órákban érkezett Patak várába, ahol kiegészülve a csoportok járművekkel érkező tagjaival sor került a táborállításra.

A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület és a kassai Bethlen Garde mellett idén a tatai Pálffy Kompániát is köszönthettük Sárospatakon, utóbbi egyesület tagjai oszmán-török vitézeket jelenítettek meg viseletükben és fegyverzetükben.

Pénteken este egy ünnepélyes dereglyeavatás is történt a Vízi-kapu előtti Bodrog-szakaszon. A dereglye egy lapos fenekű, hosszú, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű, melyet a kora újkorban általánosan áruszállításra használtak. Így különböztetünk meg pl. sós dereglyét, szénás dereglyét, homokos dereglyét. A dereglyéket fenyődeszkából készítették. Gyakori eset volt, hogy a szállított áru célba érése után maga a dereglye is eladásra került: eladták mint deszkaárut. A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület a hétvégén felavatott dereglyéje 8 méter hosszú, s néprajzi és régészeti analógiák figyelembe vételével készíttetett, használható rekonstrukció. A hagyományőrző egyesület tagjai egy próbaút után tisztelegtek a dereglye előtt, mely egy rövid ceremónia keretében papi áldást is kapott. A vízi járművet a MNM Rákóczi várában őrzik majd.

Szombaton kora délután előadásokkal egybekötött tüzérbemutatót láthatott a szépszámú nézőközönség. Magyar, német és francia vezényszavak kíséretében sorra dördültek el a kanócos muskéták, keréklakatos karabélyok és pisztolyok, valamint egy falkonágyú is. Az érdeklődők megismerkedhettek a tűzfegyverek készítéstechnikájával, használatával és a tüzérek életével. Ezt követően pedig, rövid készülődés után a külső várárokba, a déli külső várfal és az Olaszbástya által határolt területre vonultak a hagyományőrzők, ahol kezdetét vette az ostromjelenet. A forgatókönyv nem egy konkrét történelmi eseménynek állított emléket, ám egy olyan epizódot mutatott be, ami akár meg is történhetett volna Patak várában, hasonlóan más északkelet-magyarországi várhoz, valamikor a 16-17. század fordulóján. Az előadott történet szerint a várban kisszámú császári zsoldossereg állomásozott, a hegyaljai bortól megrészegülve figyelmetlenül ellátva a vár őrzését. Így fordulhatott elő, hogy a környéken zsákmányra portyázó török csapat, összefogva a várat megszerezni vágyó magyar hajdúkatonákkal, rajtaütést készített elő. Egy török katona odalopódzott a császári zsoldosok által őrizetlenül hagyott ágyúhoz, s egy vasszöget vert a lövőszerszám gyújtólyukába, hatástalanítva azt. Visszaosonni már nem tudott a táborba, a császáriak ugyanis elkapták, s egy sortűzzel kivégezték. Mindeközben azonban a fák és bokrok között meglapulva már készülődött a magyar-török közös sereg, s hamarosan heves tűzpárbaj vette kezdetét. A többszöri sortűz után kézitusára került sor, melyben a császáriak alulmaradtak, a várkapitányt gazdag váltságdíj reményében pedig foglyul ejtették. A közös török-magyar ünneplés azonban elmaradt, hiszen egy nem várt fordulat következett be. Miközben a fegyelmezetlen török katonák fosztogatni kezdték az elesett császáriakat, a hajdúk beosontak a várba, ám oda a törököt már nem engedték be, így Sárospatak vára magyar hajdúk kezébe került. A látványos és szórakoztató ostromjelenet után a résztvevő csapatok a többszáz fős nézőközönség vastapsa közepette vonultak vissza a táborba. Vasárnap kora délután megismétlődött az előző napi ostromjelenet. Mint tudjuk, a történelem általában ismétli önmagát, így a végeredmény ezúttal sem volt más, mint a bátor és leleményes hajdúk sikere.

Összességében elmondható, hogy az immár hagyományossá váló pataki ostromhétvégén a tavalyi évhez képest még gazdagabb és látványosabb programot tudott nyújtani látogatóinak a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma.

fotó: 17th-century-march.blogspot.com

Bethlentől Rákócziig címmel kétnapos programra, várostromra várják a hétvégén az érdeklődőket Sárospatakon. Az elmúlt évben útjára indított rendezvénysorozaton a Bethlen Gábor Hagyományőrség hajdúi, a kassai Bethlen Gárda, a tatai Pálffy Kompánia és a Héttorony Hangászok Zenekar tagjai is részt vesznek.

A hagyományőrző egyesületek tagjai 22-én érkeznek meg Kassáról Sárospatakra, korabeli viseleteket és fegyvereket idéző ruházatban és felszerelésben gyalogszerrel teszik meg a csaknem 80 kilométeres utat. A várkertben tábort vernek, a Bodrogon pedig egy korabeli dereglyét avatnak fel.

Szombaton lövész- és ágyúbemutató színesíti a programot, aznap délután pedig megkezdődik a nevezetes ostromjelenet a Vörös-tornyot körülölelő Olaszbástyánál. Heves tűzharcra, rohamra, kézitusára, várfalhoz támasztott létrákon igyekvő katonákra számíthatnak az idelátogatók. Ez a nap az 1456-os nándorfehérvári diadal emléknapja is. Az ostromhétvége vasárnap folytatódik.

A hazai késő reneszánsz építészet legértékesebb együttesei közé tartozó várat Perényi Péter építtette 1534-37 között, fénykorát a Rákóczi-család idejében, az 1600-as években élte. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma állandó kiállításának ad helyet. A vár falai között megfordult Bocskai István, Bethlen Gábor, Comenius. A magyar történelem nevezetes eseményei kötődnek a helyhez: Rákóczi Zsigmond és Pfalzi Henrietta esküvője, a hegyaljai kurucfelkelés, a Rákóczi-szabadságharc 1708-as jobbágyfelszabadító országgyűlése.

A projekt egy évvel ezelőtt indult útjára, amikor a romániai és magyarországi muzeológusok hozzáláttak az 1848-49-es relikviák számbavételéhez. Mára sikerült választ adni erre a kérdésre, mondják a muzeológusok és restaurátorok. Kossuth sétabotja, Damjanich tábori fotelje, az Aradon kivégzett 13 tábornok személyes tárgyai, honvéd egyenruhák, korabeli fegyverek és kardok, csupán néhány azon tárgyak közül, amelyeket együtt leltároztak.

“A tárgyak 90 százaléka jó állapotban van, gondolok itt elsősorban a fegyverekre, amelyek jól megmaradtak, ezeknek a tisztítása és konzerválása is egyszerűbb, mint például a textíliáké, amelyek rosszabb állapotban vannak” – mondta el Petrisor Gheorge, az Arad megyei múzeum restaurátora.

Nem csoda, hiszen a több mint 17 ezer emléktárgyat tartalmazó kollekció nagy része az aradi múzeum raktárában porosodik lassan ötven éve. Mindössze néhányat restauráltak.

Aradon 1893-ban nyitották meg a vidék leggazdagabb ereklyemúzeumát, majd 1913-ban a ’48-as szabadságharc múzeumát. A kiállítást 1974-ben Ceausescu utasítására bezárták. Azóta csak egy töredéke került a nagyközönség elé. Az értékes relikviák létezését azóta többen is megkérdőjelezték.

A számbavétel közben kiderült az is, hogy az 1950-es években a 48-as relikviák közé leltározták be a kommunista időszak propagandatermékeit is, így kerülhetett például Sztálin szobra vagy több román forradalmár portréja a magyar szabadságharc meghatározó alakjainak emléket állító ereklyemúzeumba. A festmények több mint fele csak jó száz évvel később készült.

A muzeológusok több ezer fotót készítettek a tárgyi és képzőművészeti emlékekről, digitalizálták a dokumentációs és kéziratos emlékanyagot, és elkészítették a gyűjtemény kétnyelvű adatbázisát is.

A tervek szerint többnyelvű ismertetőanyagokat jelentetnek meg és közös vándorkiállítást is szerveznek majd Aradon, Szegeden és Budapesten. Erre újabb pályázat során igyekeznek pénzt szerezni.

fotó: Objektív Hírügynökség

Azoknak a gyerekeknek, akik részt vesznek a foglalkozásokon, a szívüket, az érzékeiket is átjárja mindaz, amit a magyar történelem jelentett és jelent, ezt nem lehet könyvekből megtanulni – fogalmazott az ünnepi eseményen dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár. A politikus, aki tanárként és gimnáziumi igazgatóként is sokszor járt diákjaival Ópusztaszeren, arról beszélt, hogy az interaktív pedagógiai programok sokkal eredményesebbek, mint bármilyen osztálytermi program. Ha a gyerek nemcsak látja, hallja, hanem a gyakorlatban is megtapasztalhatja, amiről tanul, az maradandó nyomot hagy benne.

Magyar Anna megyei elnök legfontosabb feladatának azt tartja, hogy segítsen az emlékpark ügyén. Az országgyűlési képviselő egy éve ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz azért, hogy Ópusztaszer visszakerülhessen Magyarország térképére, és az átélhető magyarságtudat színhelye lehessen. Mint fogalmazott, úgy látja, sikerült elindulni ezen az úton.

A célunk az, hogy harmadik, hatodik és kilencedik osztályos korban, amikor a gyerekek a honfoglalást tanulják, osztálykirándulásaikon Ópusztaszerre látogassanak – erről már Tokovics Tamás, a park igazgatója beszélt. Egyetemistákat és történelemtanárokat is szeretnének idevonzani, hiszen a park kiváló helyszín bárki számára arra, hogy átélje történelmünket.

Az öt új tárlathoz kapcsolódó, általában 50 perces múzeumpedagógiai foglalkozásokon a gyerekek maguk is „honfoglalókká válhatnak”, megfoghatják, kipróbálhatják a régi használati eszközöket, a Szer monostor feltárásán előkerült leletek segítségével pedig bepillantást nyerhetnek a régészek munkájába. Kipróbálhatják a kézimalmot vagy a dobóhálót, fűzhetnek paprikát és süthetnek kenyeret is. Készíthetnek bőr ékszereket vagy nádsípot, és különböző táborok keretében gazdagodhatnak maradandó élményekkel a néprajz, a történelem, a természetismeret, a zene, a tánc és a színjátszás területén.

Céljuk, hogy idővel valamennyi magyar település ilyen egységes, székely–magyar rovásírásos helységnévtáblával is jelezze összetartozását. A feliratok kihelyezése ráadásul a méltatlanul mellőzött, ősi és nemzetközileg is különlegességnek számító írásmód betűinek ösztönös elsajátításához ugyancsak nagy segítséget nyújt majd a közlekedőknek hangsúlyozta a vezető.

A szolnoki székhelyű civil szervezet irányítója szólt arról is, hogy immár közel egy évtizede akadnak az országban olyan magánemberek és tömörülések, akik, illetve amelyek megpróbálkoztak a legkülönfélébb rovásírásos üdvözlő-, vagy éppen helységnévtáblák készítésével, köztéri kihelyezésével. E kísérletek azonban gyakran a megfelelő műszaki paraméterek és engedélyek hiányában kudarcba fulladtak. Ezért határozott úgy nemrégiben a Rovás Alapítvány, hogy a Magyar Közút Zrt. szakértőinek bevonásával és együttműködésével országszerte megteremti a szabványos rovásírásos helységnévtáblák elkészítésének és felállításának feltételeit magyarázta Sípos László, aki jelezte: a táblák sorszámot is kapnak.

Az elsőt Celldömölkön helyezték el nemrégiben. Az érdeklődést látva azonban valószínűsíthető, hogy még ebben az esztendőben több százra gyarapszik majd a hagyományos településnév-jelzők mellett rovásírásos táblával is rendelkező községek és városok tábora Magyarországon és a környező országok magyarlakta vidékein vélekedett az ötletgazda alapítvány elnöke.

A népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa emelte dogmai rangra 1951-ben a Fulgens corona kezdetű bullájában. Jeruzsálemben már az V. század elején ünnepelték Mária halálának napját, amelyet átmenetelnek, születésnapnak vagy elszenderedésnek (dormitio) neveztek. A VI. században az ünnep a keleti egyházban mint Mária mennybevitele vált általánossá Dormitio sanctae Mariae (Szűz Mária elszenderedése) néven. Nyugaton egy századdal később terjedt el, a VIII. századtól Mária mennybevitele, Assumptio beatae Mariae elnevezéssel szerepel a kalendáriumokban. Rómában I. Sergius tette hivatalos ünneppé. Hamarosan vigíliát csatoltak hozzá, később, egészen a múlt század közepéig oktáva, nyolcnapos ünnep is kapcsolódott hozzá.

Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt ünnep Magyarországon (ezeken a hitüket gyakorló katolikusoknak az Egyház szentmisehallgatást ír elő), amely nem szükségszerűen vasárnapra esik. A Nagyboldogasszony Szűz Máriának kifejezetten a magyarok által használt neve, amely a nagy, azaz felnőtt Mária feltámadására és megdicsőülésére utal.

httpv://www.youtube.com/watch?v=81vp_yXGxRg

Boldogasszony Anyánk

Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
Segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei
Hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

A nyúzóvölgyi csatát ötödik ízben játszották újra az Érmellék számos településéről, illetve a Magyarországról érkezett hagyományőrzők. Délelőtt már főtt a gulyásleves a bográcsokban, így azok sem maradtak éhesen, akik a történelmi témájú előadásokra voltak kíváncsiak. Az idei találkozón számos határon átnyúló együttműködés született egyházak és civil szervezetek között: a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság a hajdúszoboszlói székhelyű Bocskai István Hagyományőrző Egyesülettel társult, a bihardiószegi reformátusok pedig a tépei egyházközséggel nyilvánították ki testvérgyülekezeti kapcsolatukat. Bár az ünnepségek központi témája Bocskai győztes szabadságharca volt, a részvevők nem feledkeztek meg a 220 éve született Kölcsey Ferencről, illetve a 200 éve született Erkel Ferencről is megemlékeztek egy-egy előadásban.

Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren. 1812 és 1815 között Álmosdon élt, a Kölcsey család által építtetett népi klasszicista kúriában. 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, s 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza.

az álmosdi Kölcsey-kúria

Vallási-művelődési-történeti népünnepélynek nevezték el a szervezők az idei nyúzóvölgyi rendezvényt, és pontosan az is volt: románok, magyarországi és itteni magyarok többezres tömege gyűlt össze ismét, hogy a jelmezekbe öltözött „harcosokat” megnézze, de azért is, hogy együtt imádkozzék. Miközben Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese hirdette az igét, egyre többen és többen lettek a völgyben, ahol bár erős szél fújt, az időjárás nem akadályozta meg a kellemes szórakozást. Az istentisztelet után az emberek megpróbálták a lehető legjobb helyet elfoglalni a völgy szélén, ahonnan láthatták az időközben puskákkal, ágyúkkal, dárdákkal, pajzsokkal felvonult seregeket. Volt, aki csak azért jött el, mert hallotta, hogy valami látványos dolog készül, de olyan is, aki minden évben kilátogat ide.

Egy magyarországi civil szervezet, a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület hetven éven felüli tagjai, nagyrészt hölgyek, fiatalokat megszégyenítő szellemi és fizikai frissességet tanúsítva gyalogoltak el a határátkelőtől a völgyig, hogy láthassák a csataimitációt. Egy idős bácsi megkönnyezte, amikor arról kérdeztük, miért jött el: még mindig hihetetlennek tűnt számára, hogy könnyen hazajöhet Magyarországról.

A csatát Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész „közvetítette” és egyben irányította, a lelkes ifjú hajdúkra gyakran többször is rá kellett szólni, hogy épp támadjanak-e vagy sem. Miután a kukoricásból harci rikkantásokat hallatva kitörő ifjak végképp legyőzték az osztrák sereget, a lovasok a tapsoló és folyamatosan filmező, fényképező nézőközönség örömére néhányszor körbevágtattak a csatatéren.

A völgy körül a hazai és magyarországi hagyományőrző mesterektől díszes mézeskalácsot, Bocskai-öltözeteket, horgolt táskákat vásárolhattak a résztvevők, míg a gyerekek a nekik kialakított sátrakban fűzhették a gyöngyöt vagy hallgathatták a meséket. A csata után íjászbemutatót tartottak a székelyhídi Pusztai Farkasok, végül pedig a hajdú-bihari és érmelléki huszárok vágtájában gyönyörködhetett a szép számú közönség.

Szeptember végéig a hét utolsó három napján a koronázóváros történelmi alakjai, legendái elevenednek meg hagyományőrzők, lovagrendek és a Szabad Színház amatőr művészeinek előadásában. Az időutazás keretében történelmi interpretációs játékok, élőképek, vásári komédiák, interaktív, bevonó jellegű városvezetések segítik majd Alba Regia történelmi jelentőségének, középkori szerepének a megismertetését. A rendezvénysorozat célja, hogy élményszerű, átélhető formában mutassák be az egykori koronázóváros gazdag történelmi és kulturális örökségét.

A programokba bevonják a helyi vállalkozásokat is: az egyik papírbolt például a gyerekek jelmezkészítő foglalkozásaihoz ad alapanyagot, egy szakiskola tanműhelye pedig korona alakú, valamint a város egyik népszerű szobor figurája, Mujkó udvari bolond sapkáját formázó pereceket kínál majd a vendégeknek, s különféle nyársonsültekkel várják majd a vendégeket az éttermek is.

A város történelméhez – elsősorban Szent István életéhez – kötődő legendákat az Élő Képes Krónika rendezvény keretében a Szabad Színház amatőr színjátszói elevenítik fel úgy, hogy azok emlékeztessenek a krónikában megörökítettekhez. A jeleneteknél a különböző korokban jól bevált eszköztárral fognak dolgozni, használnak majd görög maszkokat, a görög terrakotta szobrokhoz hasonló bábokat. A programok kiegészítéseként nagy “csatákat” vívnak majd a lovagok, a kardforgatók, esténként pedig zenés produkciókat láthat a nagyérdemű.

Az idén tizenkét országból huszonnégy hun-türk tudatú nemzet delegációját, kétszázharminc küldöttet fogad a szervező Magyar-Turán Alapítvány. A 2010-es Kurultajra Kazahsztánból érkezik a legnagyobb delegáció, közöttük a magyarsággal bizonyíthatóan vérségi kapcsolatban is álló madjar törzs tagjai. Bugacra várják még az idén többek között Törökország, Üzbegisztán, Kirgízia, Türkmenisztán, Kína, Mongólia, Oroszország (innen több autonóm köztársaság), valamint Bulgária delegáltjait.

Mialatt a szervezésre felhasználható források mértéke tulajdonképpen nem változott a két évvel ezelőtti rendezvényéhez képest, az idei törzsi gyűlés méretében és programkínálatában is a 2008-ban megrendezett bösztörpusztai Kurultaj többszörösét nyújtja a látogatóknak” – mondta el Bíró András Zsolt főszervező. Hozzáfűzte: ennek egyik fő oka a gazdasági válság, a Kurultaj szervezőinek ugyanakkor más nehézségekkel is szembe kellett nézniük.

„Sokat ártott a Kurultajnak és hírnevének, amikor sokan a tavalyi magyarok országos gyűlésének a törzsi gyűlést utánzó, ám igen alacsony színvonalú rendezvényével azonosították. A rendezvényen sok jó magyar ember vett részt – többségük egyébként azt hitte a Kurultájra megy –, azonban a szervezés színvonala és főleg szellemisége nem esett egybe és nem is hasonlított a Kurultájon megjelenített értékekkel” – magyarázta a főszervező.

Ennek ellenére az egység nem bomlott meg, amelyet jól mutat, hogy az első törzsi gyűlés szervezésében részt vállaló több mint nyolcvan hagyományőrző csoport döntő többsége továbbra is a Kurultaj kulturális közösségét erősíti. A hagyományőrzők közös célja, mondta a kutató, a magyar identitástudat erősítése, elsősorban a magyarság gyökereinek és történelmének valóságos alapokon nyugvó, hiteles bemutatása, az ősi legendák és hagyományok felelevenítése az újonnan kitalált mesékkel szemben, a testvérnépekkel tartott kapcsolat ápolása s a méltóságteljes emlékezés nagy őseinkre, a tiszta magyar kultúra jegyében.

„A konkrétumokra, és nem a mesékre kell emlékeznünk. A honfoglalás valóságos esemény volt, s ezt számos forrás bizonyítja, Attila és Árpád vezér történelmünk legnagyobb személyiségei. Sok nemzet lenne büszke arra, ha léteznének ilyen nagy őseik. A türk-hun tudatú népek hatalmas közösséget alkotnak, az idén több ország és nemzet részvételével együtt ünnepelnek a Kurultájon, ahol Magyarországot, legalább néhány napra, a hun-türk világ központjává tesszük” – hangsúlyozta Bíró.

A keleti országokból érkező delegációk nagysága (neves nemzeti kulturális intézmények vezetői, parlamenti képviselők, államtitkárok és a kazak madjar törzs vezetői is itt lesznek), a felállított honfoglalás kori szálláshelyen csaknem kétszáz jurta, a regisztrált 116 Kárpát-medencei hagyományőrző csoport és a rendezvényre várható több tízezer látogató részvétele alapján elmondható, hogy a Magyar-Turán Alapítvány szervezésében rendezett idei Nagy-Kurultaj a magyarság eddigi legnagyobb hagyományőrző ünnepe lesz.

A „fogadási napon”, augusztus 6-án kezdődő fő programok között egyedülálló kiállítás lesz látható az Ősök Sátrában, abban a kegyeleti jurtában, amely egy eredeti honfoglalás kori vezér csontjait őrzi, s ahol megtekinthető lesz a férfi koponyája alapján készült hiteles antropológiai arcrekonstrukció is. Augusztus 6-án, pénteken a követek ünnepélyes fogadása, a lovasok főpróbája és az állandó programok mellett bemutatják a Nimród vére című, a Kormorán együttes zenéjével fűszerezett zenés táncjátékot.

Augusztus 7-én és 8-án a hagyományőrzés és a zene jut főszerephez: a nagy seregszemlén több ezer régi, pusztai lovas-nomád és gyalogos fegyverzetet viselő hagyományőrző vonul fel, a történelmi élőkép pedig egy nagyszabású könnyűlovassági támadást mutat be, demonstrálva a honfoglaló magyar csapatok támadóerejét. A közös nyíllövésen a jelentkezők egyszerre repítik nyilaikat nyugat felé, majd szombat este ujgur és üzbég táncelőadások vezetik fel a kazak Turán zenekar fellépését, a másik színpadon baskír és kirgiz zenei programok egy török zenekar koncertjét. Késő este a vancouveri színész-zenész baráti kör – lovas íjászokkal karöltve – előadja a Teremtő, légy velünk! című rockoperát.

Augusztus 8-án Mónus József íjász tesz távlövési világrekord kísérletet. A lovasbirkózást és több távon zajló lóversenyt követően este a szertűz körül összegyűlnek a magyarság és a meghívott rokon népek képviselői, hogy a törzsi gyűlések hagyományai szerint a közös jövőről értekezzenek. A háromnapos eseménysorozat a Dobogókő és a Ghymes együttes koncertjével ér véget. A rendezvény – a parkolást leszámítva – ingyenes, a szervezők csupán a nem jurtával érkezőktől kérnek a sátorhelyért egy jelképes összeget (az ott alvók számától függetlenül sátoronként háromezer forintot négy napra, a magyarigazolvánnyal rendelkezőknek mindezt féláron).

A Kurultajt Bíró András Zsolt (a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója) egyik kazahsztáni tudományos expedíciója alapozta meg. A 2006-os expedíción gyűjtött adatok és DNS-minták tudományos elemzése során (Y-kromoszóma-analízis) bizonyítást nyert, hogy a kazahsztáni madjar törzs és a Kárpát-medencei magyarok között nemcsak névhasonlóság (névegyezés), hanem genetikai kapcsolat is fennáll. A kutatások eredményeit a világ egyik legrangosabb tudományos lapjában (American Journal of Physical Anthropology) publikálták. A tanulmány nemzetközileg is nagy feltűnést keltett, és számos elismerést hozott a kutatócsoportnak világszerte. 2007-ben Kazahsztánban rendezték meg az első madjar-magyar Kurultajt, amelyre Bíró András Zsolt vezetésével egy magyar delegáció is kiutazott.