Hiánypótló kiadványt tart a kezében az olvasó. A szlovákok története Magyarországon fehér foltnak számít, holott a szomszédos ország vezetőinek mentalitása, gondolkodása, politikája sok bosszúságot okoz hazánknak, sok megaláztatást a felvidéki nemzettestvéreinknek.
Őszintén beismerjük, nem arra törekedtünk, hogy a szlovák–magyar megbékélés jegyében készítsük el a jelenlegi kiadványt. Egyrészt nem kötött minket semmilyen állami egyezmény, kutatási együttműködés, pályázati pénz, így megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy önállóan tudtunk gondolkodni a történelmi kérdésekben. Másrészt azért sem volt szempont a kényszeredett kompromisszumkeresés, mert tapasztalataink szerint az nem áll másból, mint sűrű bocsánatkérésekből olyasmikért, amiket a szlovákokkal szemben az elmúlt ezer évben elkövettünk – pontosabban nem követtünk el. Fel kell ismerni, hogy a szlovák történelem jelentős része feltevéseken, megalapozatlan következtetéseken alapul, bizonyos esetekben nem több gyermekmesénél. Gondoljunk csak arra, hogy a most készülő közös magyar–szlovák történelemkönyv alkalmazza a teljes mértékben történelmietlen „ősszlovák” kifejezést. Nem lenne vele gond, ha ez a XVIII. századi szlovákokat takarná, de nem erről van szó.
Nem törekedtünk arra sem, hogy megértsük a szlovákokat. Inkább arra összpontosítottunk, hogy megismerjük a szomszédos ország lakóit, illetve azt, hogy miként gondolkodnak rólunk, a saját történetükről. Ez a kiadvány a szlovákokról szól, így mellőztük a magyar „sérelmeket”, a kitelepítéseket, a Beneš-dekrétumokat, a kisebbségi jogfosztásokat stb.
A 2011. februári kiadás címlapja