1764. január 7-e véres hajnala siculicidium (székelyek legyilkolása) néven vonult be a történelembe. A székely határőrség felállításának kudarca örvén a katonaság vérfürdőt rendezett a felcsíki Madéfalván, ahol több száz székely vesztette életét. Az eset után a székelyek tömegesen vándoroltak ki a szomszédos Moldvába.
A madéfalvi veszedelemre emlékeztek a Siculicidium emlékművénél a vérfürdő 248. évfordulóján. A szombati megemlékezésen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a történelmi események apropóján az összefogás és a kitartás jelenlegi szükségességére hívta fel a figyelmet.
Száz évvel ezelőtt néhány napilap és folyóirat rendszeresen foglalkozott két jelenséggel: az egyik a Bukovinából Magyarországra történő székely bevándorlás, a másik a Székelyföldről Romániába folyó kivándorlás volt. Az államnemzetben gondolkodó, 1867 után hatalmon lévő budapesti liberális politikai osztály politikusait nem érdekelte a kivándorolt magyarság sorsa, nem foglalkoztatta őket, hogy mit lehetne tenni asszimilációjuk ellen. A Székely Kongresszus 1902-es figyelmeztetése is pusztába kiáltott szó maradt.
Mintegy 250-en emlékeztek meg csütörtökön a madéfalvi veszedelem áldozatairól. Az osztrák csapatok által 246 éve kivégzett székely hősök emléke előtt többek között helyi és megyei elöljárók, parlamenti képviselők tisztelegtek, de a rendezvényen egy csángó csoport is részt vett, az ő őseik annak idején az osztrák pusztítás elől menekültek Moldvába.