Cikkek a románia aktában
A 20. század első két évtizedében vezetett ún. romániai akcióval a magyar kormányzat a székely kivándorlás veszélyes nemzetpolitikai következményeit igyekezett elhárítani.
Sipotele neve még a történelem iránt érdeklődők számára is többnyire ismeretlenül cseng. Holott egykor ennek a román településnek a közelében létesült az első világháború egyik legembertelenebb hadifogolytábora, ahol a foglyok jelentős része ráadásul magyar volt.
Hogyan reagáltak a romániai magyar aktivisták, akik a kommunista párt szolgálatában álltak? Mit jelentett számukra, miért volt csapdahelyzet esetükben a magyar forradalom?
A hadüzenet hivatalos átadása előtt, 1916 augusztusának végén keltek át a Kárpátok hágóin a magyar határra felvonult 1., 2. és 4. román hadsereg csapatai.
Kizárólag román nyelvű tájékoztató táblákat helyezett ki a Szatmár megyei önkormányzat a megye zömében magyar vonatkozású műemlék épületeire az idegenforgalom fellendítését célzó projekt keretében.
Nagyvárad önkormányzata pénzdíjas pályázatot hirdetett egy Mária román királynőt ábrázoló bronzszobor tervének elkészítésére. A helyi magyarság körében nem aratott osztatlan sikert a trianoni diktátum kialakításában döntő szerepet játszó asszony emlékművének ötlete.
Kevés lett volna a győztes antant nagyhatalmak gátlástalan érdekérvényesítése és a román diplomácia legendás zsenialitása, hogy 1919–20-ban létrejöjjön Nagy-Románia, ha nincs egy karizmatikus asszony, Mária királynő, aki hat hét alatt meggyőzte a Nyugatot? Ezt a kérdést boncolgatja Koszta István legújabb könyve, a Mária román királynő párizsi követsége című kötet.
Egy 26 éves fiatalember 1983-ban megpróbálta agyonlőni a diktátort. Terve nem sikerült, 16 évet ült börtönben – vagyis a Conducator bukása után sem engedték szabadon.
Mintegy százezer erdélyi román paraszt vett részt a gyulafehérvári nagygyűlésen, ahol a szónokok deklarálták Erdély “örök időkre” történő egyesítését Romániával, és üdvözölték a volt Monarchia minden népét – a magyarokat kivéve.
A Nagy Magyarország Könyvek második köteteként megjelent Raffay Ernő Balkáni birodalom című könyve, amely Nagy-Románia létrehozásának történetét mutatja be 1866–1920 között.
Az oly nagy becsben tartott rovásírást a székelyek dák írásból koppintották, állítja a Libertatea napilap mai száma. A cikk írója azt állítja, „a magyarok úgy tartják, hogy ezeket a betűket a székelyek találták ki a középkorban, de csak szórványosan használták, és igen kevesen maradtak azok, akik ismerik is a rovásírásnak nevezett ábécét”.
Nemzetközi konferenciát tart a Román Akadémia Történeti Intézete a huszadik század első felének egyik meghatározó, ám azóta szinte elfeledett politikusáról, Alexandru Vaida-Voevodról. A tanácskozáson bemutatják Koszta István új könyvét is.
