Cikkek a népirtás aktában
Az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról szóló törvény alapján, két jobbikos képviselő feljelentése nyomán az ügyészség büntetőeljárást indított a titóista partizánok által 1944–45-ben elkövetett délvidéki magyarirtás ügyében.
Szeptember 21-én, szerdán este 19 órakor Szentendrén, a Polgármesteri Hivatal Dísztermében (Városház tér 3.) mutatják be Horváth M. Orbán a délvidéki magyarirtás egyik tragikus fejezetéről szóló könyvét.
Miközben az 1942-es hideg napokért felelős magyar katonai vezetőket kivégezték, addig a sokkal brutálisabb 1944–45-ös szerb partizánakciók kitervelői és végrehajtói máig Szerbia hősei, kitüntetéseiket senki sem vonta vissza – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Bank Barbara történész.
A Sajkás-vidéki Csúrog egykori dögtemetőjében, 1944 őszén ártatlanul kivégzett több száz magyar tömegsírjánál tizennyolcadik alkalommal tartottak keresztavatást. Eddig ugyanis egy kivételével rendre minden évben kidöntötték a kereszteket és összetörték a márvány emléktáblát is.
Autóbuszos zarándoklatot szervez a Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítvány 2011. május-15-re a délvidéki magyar áldozatok csurogi emlékhelyéhez.
Az oláh nép gyászos és szörnyűséges pusztítása Zalatnán, Erdély fő bányavárosában, amely 1848. október 22-én kezdődött.
Életkorra és nemre való tekintet nélkül nyilvánította háborús bűnössé 1945-ben a délvidéki Csúrog falu teljes magyar és német nemzetiségű lakosságát a jugoszláv katonai közigazgatás. A férfiak többségét megölték, a nőket és a gyermekeket pedig még két falu magyarjaival együtt a járeki haláltáborba hurcolták.
Mégis maradtak levéltári adatok a kivégzettekről névvel, dátummal, amely lelet sokban segítheti a történész bizottság munkáját – mondta Mező Zsuzsa, a vajdasági levéltár levéltárosa, a bizottság tiszteletbeli tagja.
Végre lekerül a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblákról a XVIII. század legnagyobb magyarirtását vezető martalócok neve. Román részről természetesen máris számosan védelmükbe vették e “nemzeti hősök” emlékét. De mi is történt valójában Erdélyben 1784. véres őszén-telén?
1919 nagypéntekén a partiumi Köröstárkányban és Kisnyégerfalván a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulatok a középkort idéző barbár és véres magyarirtást hajtottak végre. Az eset mindmáig kimaradt mind a magyar, mind a román történelemkönyvekből.
Ideológiai okból, ártatlanul végezték ki 1944-ben többedmagával a martonosi hentest, Forró Lajost — idézte fel a szerb bíróság közelmúltban hozott precedensértékű ítéletét a rehabilitációs eljárást elindító unoka szombaton Szegeden, ahol a délvidéki magyar népirtás 65. évfordulójára emlékeztek az Újszegedi Rendezvényházban. Mint ismert, 1944–1945 telén mintegy 30-50 ezer magyart mészároltak le jugoszláv kommunista partizánalakulatok a Délvidéken.
A tavalyi 160 éves évfordulóhoz képest idén a nagyenyedi magyarság szerényebb keretek között emlékezett meg az 1849-ben történtekről. A Vártemplomban Pópa Tibor református lelkész prédikációjába beleszőtte az akkori eseményeket és azok tanulságait. Elhangzott: az a nap a szabadságharc legnagyobb magyar civil vesztesége volt.
