Kétszáztíz évvel ezelőtt Monokon látta meg a napvilágot Kossuth Lajos. Az alábbiakban utolsó nyilvános beszédéből kiemelt részleteket közlünk, elsősorban olyanokat, amelyek ma is aktuálisnak hatnak.
„Elképzelhető-e, hogy ünnepelni menjünk azon férfiút, akinek nevében személyesedik meg mindaz, ami panaszunknak, ami küzdelmünknek, ami gyűlöletünknek harmincéves tárgya?”
