Cikkek a károlyi mihály aktában
Károlyi Mihály Csehszlovákiában a saját hazája ellen lobbizott, ami kimeríti a hazaárulás fogalmát — fogalmazta meg véleményét Gulyás László.
Tisza István következetes konzervatív volt egy olyan korban, amikor a divatos korszellem viharos gyorsasággal rángatta balra Európát és benne hazánkat is. Menekülhetett volna sorsa elől, de vállalta a halált, mert tudta: az idő őt fogja igazolni. Így is lett.
Magyarország első köztársasági elnökének, Károlyi Mihálynak a személye az elmúlt időszakban közéleti viták kereszttüzébe került, az őt ábrázoló szobrot sokan nem szívesen látják a Parlament közelében. A Nagyítás Borsi-Kálmán Bélát és Vincze Gábort kérdezte, milyennek látják Károlyi szerepét.
Az elmúlt két évtizedben számos kísérlet történt arra, hogy a jelenlegi parlamentáris demokrácia huszadik századi legitimációs forrása 1956 mellett (talán helyett is) 1918 októbere legyen. Ezek egyelőre rendre elbuktak — nem is annyira a közvélemény ellenszenve, mint inkább totális közönye miatt.
Összeállítással jelentkezett az MTI Károlyi Mihályról, a vasárnap kiadott sajtóanyag apropóját a politikus Kossuth téri szobra körül kialakult polémia szolgáltatta. “A történészek szerint” Károlyi nem volt hazaáruló, a köztudatban mégis bűnbakként él. Talán nem kéne minden történészt egy kalap alá venni?
Június 21-én, hétfőn jelenik meg a Nagy Magyarország történelmi magazin új száma. Az 1918. október 31. és 1919. március 21. közötti, Károlyi Mihály nevével fémjelzett időszak társadalmi folyamatai nagyban hozzájárultak a tragikus trianoni békediktátumhoz. Meg nem értett zseni, „hasznos idióta” vagy hazaáruló volt-e inkább Károlyi?
