Cikkek a kádár jános aktában
Kádár „úgysem tehetett volna mást” – mindmáig ezzel a kicsavart logikával próbálják felmenteni a felelősség alól az egykori diktátort apologétái. Az emberi akarat azonban a legsúlyosabb kényszerek súlya alatt is szabad. Az elmúlt évtizedekben is az volt – és ennek a korszaknak minden szereplője maga választotta meg saját útját. A jogtiprásokat állásuk elvesztése árán is elutasító bírók és ügyészek, a kegyelmet nem kérő Nagy Imre, a csínytevő suhancból vérbírái előtt igazi forradalmárrá váló Mansfeld Péter, az élő fáklyaként fellobbanó Bauer Sándor – és a halálukért felelős Kádár János is.
A Kádár-legendárium máig makacsul élő mítoszai közé tartozik, hogy a kommunista diktátor – sok esetben szembeállítva a jelenlegi korruptnak tartott politikai elittel – “legalább puritán ember volt”. Egy nemrégiben megjelent, a pártállami vezetők mindennapjait feldolgozó könyv azonban egyértelműen cáfolja ezt a hiedelmet.
Trianon: nemzeti tragédia. A kommunizmus: nemzetközi eszme. Mindez ugyan nyújthatott ideológiai alapot az előbbi több évtizedes agyonhallgatásához, de önmagában még nem determinálta, hogy a múlt minden sokkhatását és megpróbáltatását a közösség kollektív tudatalattijának legmélyére ássák. Amíg a szomszédos országok kommunista vezetői mind nacionalisták voltak, addig a magyarországi elvtársaik a nemzeti érdekek feladását választották. Cikkünkben arra is kerestük a választ, hogy miként viszonyult a diktatúra Trianonhoz.
