Domonkos László kifejezetten Csurka István egyéniségét vizsgálja, és jól teszi, hiszen a teljes irodalmi és politikai kapcsolatrendszer feltérképezése megoldhatatlan feladat elé állította volna. A szerző pontosan ábrázolja Csurka jószívűségből, indulatosságból, önzetlenségből és szemlélődő okosságból összegyúrt különös alkatát.