Illinois állam déli részén, East St. Louis közelében találhatóak a nyomai a valamikori legnagyobb észak-amerikai indián településnek. A bizonyosan szándékos – csillagászati megfigyeléseken alapuló – elrendezésű, méretes mesterséges dombokon egykor vesszőfalú épületek álltak (talán templomok lehettek), a legnagyobb halom magassága meghaladja a 30 métert. A dombok körül viszonylag nagy területen, 13 km2-en terült el a ma Cahokiának nevezett város.
A mississippi kultúra központja volt a 8. századtól a 13. századig, amikor máig nem tisztázott okokból hanyatlásnak indult, s a következő század végére – tehát még jóval az európaiak megérkezése előtt – teljesen elnéptelenedett. Egészen a 18. század végéig nem jött létre akkora város Észak-Amerikában, mint az egykori Cahokia.