Történelemportál

Ítélet közzététele

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az első fokú ítéletet megváltoztatja és megállapítja: az alperes (Kárpátia Stúdió Kft.) azzal, hogy a Kovács Tamás név feltüntetésével a tortenelemportal.hu honlapon történelmi tárgyú publikációt tett közzé, megsértette a felperes (Kovács Tamás) névviseléshez való jogát.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes az üzemeltetője, alapítója és kiadója is a tortenelemportal.hu internetes portálnak. Ezen a honlapon 2012. február 13-án jelent meg a „Horty Miklós és a zsidók” című tanulmány, amelynek szerzőjeként Kovács Tamás került feltüntetésre. Kovács Tamás felperes történész, egyetemi oktató, rendszeresen publikál a XX. századi magyar történelemről és a holokausztról. A portálon megjelent írásnak ténylegesen nem a felperes volt a szerzője, az ott megjelentek az ő tudományos nézeteit nem tükrözték. A felperes úgy ítélte meg, hogy az ő nevének feltüntetése a cikkel kapcsolatban sértette a névviseléshez és a jó hírnév védelméhez fűződő jogát. A felperes a cikk tartalma miatt magyarázkodásra kényszerült szakmai körökben, mert olyan látszat keletkezett, hogy az írás tényleges szerzője ő lett volna.

A felperes keresetében kérte a jogsértés megállapítását, továbbá kérte az alperest arra kötelezni, hogy a cikkek publikációja során az alperes ismeretlen szerző publikációit a jövőben megkülönböztető toldással használja vagy tiltsa el a bíróság az alperest a felperes nevével azonos név használatától a cikkek publikációja során. Kérte továbbá, hogy az alperes az általa megfogalmazott közlemény közzétételével adjon nagy nyilvánosság előtt elégtételt, továbbá kérte kötelezni az alperest 200.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, valamint kérte a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint a felperes perbeli legitimációja hiányzik, mert a cikk alapján a felperes egyértelműen nem azonosítható. Az alperes szerint a jó hírnév sérelme nem valósult meg, mert a sérelmezett cikk nem a felperesről szól, és nem tartalmaz a felperes személyét érintő, valótlan állítást vagy vele kapcsolatban való tényt sem tüntet fel hamis színben. Az alperes szerint a felperes névviseléshez való joga sem sérült meg, mert a felperes személye nem azonosítható be egyértelműen az aláírás alapján. Kiemelte, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját nevét használja, az alatt publikáljon, a kérdéses tanulmányt más Kovács Tamás nevű személy is írhatta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 180.000 forint + áfa perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperes személyére nem lehetett kétséget kizáróan következtetni a tanulmányból, a személyiségi jogsértés megállapításához pedig elengedhetetlen a sérelmet szenvedett személy egyértelmű beazonosíthatósága. A jelen esetben ugyanakkor közvetlen kapcsolatot nem tudott megállapítani az elsőfokú bíróság a tanulmány szerzője és a felperes között, ezért a keresetet a felperes perbeli legitimációjának hiányában utasította el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az alperes javára megítélt perköltség nagyságát mérsékelte, egyebekben a keresetet érdemben elutasító rendelkezést helyben hagyta, de az elsőfokú bíróságétól eltérő indokolással. A jogerős ítélet indokolása kifejtette: a megjelölt alperes személyében a felperes nem megfelelő alperest perelt, mert a névviselési jogot nem a kiadó szervezet, hanem a tényleges szerző sértheti meg, az igényelt jogkövetkezmények is csak vele szemben érvényesíthetőek, márpedig a felperes a tényleges szerzőt nem jelölte meg és nem is vonta perbe.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását igényelte. A kérelmében előadta: a Ptk. 77. §-át nem lehet leszűkítően értelmezni, a kiadó szervezet is megvalósíthat azzal kapcsolatban visszaélést, amikor úgy tünteti fel a helyzetet, mintha a cikk szerzője maga a felperes lenne, márpedig ez nem felel meg a valóságnak, és a felperes számára hátrányos megítélést váltott ki.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helytálló indokaira való hivatkozással.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A 77. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a névviseléshez. A (2) bekezdés szerint tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet – mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül – felvett névvel is lehet folytatni. A (4) bekezdés értelmében a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató – ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével –, az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

A jogerős ítélet indokolása helytállóan állapította meg, hogy a kereset tartalmából kitűnően a felperes alapvetően a névviselési joghoz fűződő jogkövetkezmények érvényesítése miatt terjesztette elő keresetét. Ehhez képest a névviselési jog sérelmének vizsgálatakor alapvetően azt kell vizsgálni, hogy a jogérvényesítő, valamint a jogsértő neve azonos-e, vagy hasonlóságot mutat-e, illetve az érintettek a jogszabályban meghatározott hasonló vagy azonos tevékenységet gyakorolják-e, és vizsgálni kell, hogy e tevékenységet melyikük kezdte meg és folytatja korábbi időponttól.
A Kúria megállapította: a felperes jó hírneve valóban nem sérült, mert személyét illetően valótlan és sértő tényállítást az alperes nem tett, de a személyiségi jogsértés megállapítása körében nem érvényesül a jogcímhez kötöttség. A Kúria szerint ugyanakkor a névviseléshez való jog sérelme megvalósult. A közlemény megjelenésekor hatályos Ptk. 77. § (1) és (4) bekezdésének együttes alkalmazásával megállapítható, hogy a jogszabály itt sem tartalmazza a lehetséges jogsértések taxatív felsorolását („a névviselési jog sérelmét jelenti különösen…”). Ehhez képest a Kúria szerint az is visszaélésnek tekinthető, ha egy tudományos, történeti cikket a nyilvánossághoz közvetítő kiadó a felperes nevével azonos nevet tüntet fel a cikk szerzőjeként, minden megkülönböztető adat, további jelzés nélkül, anélkül tehát, hogy a felperes szerzőségét kizárttá tette volna. Jogi értelemben a Kúria szerint ez is a felperes saját neve használatának minősül, mégpedig a felperes hozzájárulása nélkül, és ez a személyiségi jogot sértő visszaélésnek minősül. A felperes történészként, kutatóként (ezen minőségét kétséget kizáróan igazolta) ugyanis jogosult arra, hogy megkövetelhesse: az ő tevékenységével, kutatási területével kapcsolatos publikáció esetén annak tényleges szerzője valamilyen módon megkülönböztethető legyen, a befogadó közönség csak olyan nézeteket, érveket tulajdoníthasson a felperesnek, amelyek valóban tőle származnak, illetve a felperes olyan fórumon nyilvánulhasson meg, amelyet maga választott. A Kúria álláspontja szerint tehát a Ptk. 77. § (1) és (4) bekezdése sem értelmezhető megszorítóan, a kiadó is megvalósíthatja a jogosulatlan, névhasználatot azzal, hogy az általa közzétett írás végén a szerző neveként a felperes nevével azonos nevet használ, minden további azonosításra és megkülönböztetésre alkalmas jelzés nélkül.

A Kúria ilyen körülmények között a felperesnek a névviseléshez való jogát megsértő magatartást az alperes terhére megállapította [Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pont], Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Ez a konkrét esetben azt jelenti, hogy amennyiben a jövőben az alperes a felperessel azonos nevű személytől kíván a XX. századi történelmet érintő anyagot közölni, a név mellett olyan adatot (lakóhely, munkahely, születési dátum stb.) kell közölnie, amely egyértelművé teszi, hogy a szerző személye nem azonos a felperessel.

A Kúria a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alperest elégtétel adására is kötelezte. Az elégtétel adása a személyiségi jogsértésnek olyan objektív jogkövetkezménye, amely arra vonatkozó kereseti kérelem esetén a jogsértés megállapítása mellett nem mellőzhető. A következetes bírói gyakorlat értelmében ugyanakkor az elégtételadás konkrét formája tekintetében a bíróság nincs kötve a konkrét kérelemhez. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy az elégtételadásnak közel azonos nyilvánosság előtt kell történnie, mint amilyen nyilvánosság előtt maga a jogsértés történt. A Kúria ezért azt rendelte el, hogy elégtétel adásaként a jelen ítélet rendelkező részének közzétételére kerüljön sor a perbeli közlemény megjelenésével azonos helyen, a tortenelemportal.hu honlapon.

A felperes nem vagyoni kártérítés iránti kérelmet is előterjesztett, amelynek összegét 200.000 forintban jelölte meg (Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pont). A felperes a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a keletkezett hátrányt köztudomású tényként kérte figyelembe venni. Előadta, hogy olyan hamis látszat keletkezett, hogy a perbeli írást, amelynek tartalma tudományos nézeteivel nem áll összhangban, ő írta volna, és ezért magyarázkodásra kényszerült. Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB számú határozatának indokolása értelmében a személyiségi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését, amelynek mértéke a bírói mérlegelés körébe tartozik. A határozat nyomán kialakult bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés megítélésének a személyiségi jogsértés megállapítása csak az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele, ahhoz szükség van arra is, hogy a megállapított személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Az újabb bírói gyakorlat szerint a hátrány külön bizonyítás nélkül, az összes körülményre figyelemmel köztudomású tényként is elfogadható. Az összegszerűség meghatározásánál figyelemmel kell lenni a jogsértés tárgyi súlyára, a tényleges következményekre és az összegszerűség tekintetében kialakult bírói gyakorlatra is. A jelen esetben a Kúria úgy ítélte meg, hogy köztudomású tényként elfogadható hátrányként az ismert történész esetében, ha tudományos meggyőződésével ellentétes nézeteket tulajdonítanak neki és emiatt magyarázkodásra kényszerül. Az ilyen módon megállapítható hátrányhoz képest a felperes által érvényesített 200.000 forintos igény nem volt eltúlzottnak tekinthető, ezért ezt a Kúria a felperes javára megítélte.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította a felperes névviselési jogának megsértését, elrendelte az igényelt objektív jogkövetkezmények alkalmazását és kötelezte az alperest a felperes javára 200.000 forint kártérítés megfizetésére. Ezen döntés folytán a felperes teljes egészében pernyertesnek minősül, ezért a Kúria a pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az első-, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költség megfizetésére, amelynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján állapította meg.

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!