Történelemportál

Egy kevéssé ismert magyar szent

A krakkói Isteni Irgalmasság bazilika (Sanktuarium Bożego Miłosierdzia) magyar kápolnájának dísze a Puskás László festőművész által készített mozaik, melyen Magyarország és Lengyelország szentjei jelennek meg a középkortól egészen napjainkig. Szent Gellért társaságában két kevésbé ismert püspök arcával is találkozhat a látogató: Szent Beszteréd nyitrai és Szent Buldus (egyes változatokban Bőd) egri püspökével, akik a középkori források szerint Gellérttel együtt haltak vértanúhalált az 1046-os pogánylázadás során. Szent Buldusnak, annak ellenére, hogy csak a hagyomány tartotta Eger egyik első főpásztorának, komoly kultusza alakult ki a 17-18. században, melyet elvétve még ma is őriznek.

Magyarország és Lengyelország szentjei

Magyarország és Lengyelország szentjei
(Puskás László mozaikja a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikában)

A Szent István halálát követő trónviszályok komoly veszélybe sodorták a fiatal Magyarországot. Orseolo Péter, mint a német király hűbérese – a Képes Krónika szavaival élve – „zsarnoki kegyetlenséggel korbácsolta” az országot. Az ellene szervezkedőket „megölette, másokat meg szemük kiszúrásával gyötört meg, s az egész Magyarországot oly nagy nyomorúsággal sújtotta, hogy a magyarok inkább választották a halált, mint hogy ily nyomorultul éljenek.” A nehéz helyzetből kiutat kereső nemesek egy csoportja Csanádon gyűlt össze, és arról határoztak, hazahívják a száműzött Vazul Oroszországban tartózkodó fiait, András és Levente herceget. A hercegek, miután meggyőződtek arról, hogy hazahívásuk nem csapda, eleget is tettek a nemesek kérésének, ám az elégedetlenkedők csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak harcolni András és Levente oldalán, ha engedélyezik a pogány vallás gyakorlását, illetve templomok lerombolását, papok, püspökök meggyilkolását; a keresztény intézmények elleni támadást. A trónharcok során a keresztény eszmék hitelüket vesztették a magyarság szemében, a pogánysághoz való visszatérés jelenkori szóhasználattal élve a „nemzeti ellenállás” szerepét töltötte be a magukat kereszténynek nevező, ám azzal ellentétesen cselekvő német és olasz Péter-hívekkel szemben. Az országban széleskörű pogánylázadás robbant ki, melynek egyik vezéralakja a Békés várából származó Vata volt, kinek emberei okozták a három püspök halálát.

Magyar királyok Szent István után

1038 Péter
Orseolo Ottó velencei dózse és Szent István húgának fia. Szent Imre halála után ő lett a trónörökös.
1041 Sámuel
Aba vagy Sámuel I. István udvarában palotaispánként a második számú ember volt a király után.
1044 Péter
1046 I. András
Géza fejedelem unkaöccsének, Vazulnak három fia volt: Levente, András és Béla. Levente még 1046-ban meghalt, így a korban következő András lett a király.
1060 I. Béla
A testvérek között kialakult belviszályból Béla került ki győztesen, bátyja Zircen, fogságban vesztette életét.

Gellért Beszteréd, Buldus és Beneta püspökökkel a pesti révhez indult, hogy együtt tisztelegjenek a visszatérő hercegek előtt, azonban még a Dunán való átkelés előtt vértanúhalált szenvedtek a felkelőktől. Buldus püspököt halálra kövezték. Beszterédnek és Benetának sikerült a túlpartra jutnia, azonban ott is lázadók vártak rájuk. Míg Benetát András időközben megérkező csapatai kiszabadították, Beszteréd halálos sebesülést szerzett. Gellért püspököt Csanádon temették el, testét később Velencébe vitték, így maradhatott fenn a történelem viharaiban, ellentétben társainak sírhelyeivel, melyekről ma is csak feltételezések vannak. Buldus egri kultuszának alapjai a jezsuita egyháztörténész, Inchofer Menyhért 1644-es írására vezethetőek vissza, mely Gellért három társát nyitrai, veszprémi és egri püspökként azonosította: e gondolatra támaszkodva terjesztette el a vértanú tiszteletét Telekessy István egri püspök, aki kápolnát szenteltetett, és iskoladrámát is színre vitetett Buldus emlékére. Mivel a vértanú püspököt csak a hagyomány tekintette szentnek, Esterházy Károly volt az, aki elindította, hogy elődjét hivatalosan is a szentek sorába iktassák, azonban elegendő forrás hiányában a kanonizáció elmaradt.

Az egri püspökség első évszázadairól meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Az egyháztörténeti szakirodalom nem Buldust, hanem Katapánt említi Eger első püspökének, és Schmitth Miklós jezsuita történész valószínűsít egy Bonifác nevű püspököt is. Buldust tehát a harmadik egri püspök volt, ha valójában az egri egyházmegye élén állt – vélhetően Inchofer Menyhért birtokában sem álltak olyan bizonyítékok, melyek egyértelműen alátámasztották volna feltételezéseit a korszak kevésbé ismert egyházi méltóságairól. Katona István egyháztörténész pécsi püspöknek vagy kalocsai érsek tartotta Buldust, mégpedig azért, mert Egerből útra kelve már Abaújváron üdvözölhette volna Andrást és Bélát a székesfehérvári kitérő helyett. Inchoffer minden bizonnyal saját fantáziájára támaszkodott, hiszen művének 1644-es megjelenése előtt egy forrásban sem találhatjuk annak nyomát, hogy Gellért két vértanú-társa nyitrai, illetve egri püspök lett volna. Szent Buldus tisztelete egy szép hagyomány, melyet érdemes ápolni.

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!