A katolikus egyház május 24-én ünnepli Mária, a keresztények segítsége ünnepét. Kevesen tudják azonban, hogy ennek az ünnepnek magyar vonatkozása is van: május 24-e azoknak a magyar huszároknak állít emléket, akik kiszabadították Napóleon fogságából VII. Piusz pápát, és hazakísérték őt Róma városába.
A francia forradalom nemcsak Franciaország határain belül intézett összehangolt támadást a katolikus egyház ellen, 1798-ban Berthier tábornok csapatai azzal a céllal érkeztek Rómába, hogy véget vessenek a pápaság hatalmának. Az idős és beteges VI. Piuszt fogságba vetették és Franciaországba hurcolták, útja során érte a halál 1799. augusztus 29-én Valence-ban. Rómában eközben köztársasági kormányt alakítottak, az Egyházi Államot pedig kifosztották. A bíborosi kollégium tagjainak zöme az osztrák fennhatóság alatt álló Velencébe menekült, itt értesültek VI. Piusz halálhíréről, s választották utódjául Barnaba Chiaramontit, aki VII. Piusz néven lépett Szent Péter trónjára. Koronázása – mely a velencei Szent György templomban történt – után tért vissza az időközben felszabadult Rómába, ahová magyar huszárok kíséretében 1800. június 3-án érkezett meg. Az egyház helyzete azonban még közel sem fordult szerencsésebbre: Franciaországban 1799. november 9-én egy államcsíny folytán Bonaparte Napóleon első konzul megdöntötte a Direktórium uralmát, és kezébe vette a hatalmat.
Napóleon valójában teljesen közömbös volt a vallással szemben, nem látott benne mást, csak eszközt politikai céljainak megvalósítására. Meg volt róla győződve, hogy Franciaország csak akkor lehet igazán nagyhatalom, ha az egyszerű nép katolikus marad. Valláspolitikájának tehát két célkitűzése volt: a vallási béke megteremtése és az egyháznak az állam szolgálatába való állítása. Az egyház és Franciaország viszonyát 17 szakaszban rendező konkordátumot 1801. július 15-én írta alá Ercole Consalvi bíboros-államtitkár, e megegyezés visszaadta a még meglévő egyházi vagyont, a katolikus egyháznak uralkodó jelleget biztosított.
Napóleon 77 ún. organikus cikkellyel egészítette ki a konkordátumot, amelyek a gallikán államegyház rendszerét tartósították – e lépése VII. Piusz tiltakozását váltotta ki. A pápa annak reményében, hogy az organikus cikkelyek életbe léptetéséről lebeszélheti Napóleont, 1804-ben elfogadta az uralkodó meghívását Párizsba, hogy a Notre Dame-ban császárrá koronázza. A ceremónián Napóleon kikapta a pápa kezéből a koronát, és maga helyezte saját fejére, így fejezve ki, hogy a pápát a francia politika szolgálatába állította.
Jacques-Louis David: Le Sacre de Napoléon
(1807, 9,79 m × 6,21 m, Louvre) részlet
1808-ban Napóleon elfoglalta és Franciaországhoz csatolta az Egyházi Államot. Erre VII. Piusz kiközösítéssel válaszolt, amivel Napóleon nem sokat törődött: letartóztatta és fogságba hurcolta a pápát. Eleinte Savonában tartotta házi őrizetben, majd Fontainebleau-ba vitette. Napóleon eközben elrendelte, hogy a bíborosok Rómából Párizsba helyezzék át lakhelyüket, de közülük tizenhármat megfosztott méltóságától, mert nem voltak hajlandóak második esküvőjén megjelenni.
VII. Piusz törhetetlennek mutatkozott. A császár, hogy a pápára nyomást gyakoroljon, 1811-ben nemzeti zsinatot hívott össze Párizsba, ám sikertelen oroszországi hadjárata után mégis a VII. Piusszal való megegyezés felé hajlott: 1813-ban kicsikarta a pápától az úgynevezett fontainebleau-i konkordátumot. Napóleon kimerült hadereje már nem bírt megbirkózni az orosz–porosz szövetségesekkel, s nemcsak Olaszország, de maga Franciaország is kiszakadt hatalmi köréből. A lavina megindult, s mielőtt elsodorta volna őt és császárságát, kész volt hazaengedni a pápát, és Rómán kívül a trasimenói megyéket is visszaadatta neki. A pápa azonban ragaszkodott teljes függetlenségéhez és állama csorbítatlan birtoklásához. Teljes jogú rehabilitációját Ferenc osztrák császártól kérte, neki írt levelében visszakövetelte mindazon jogait, hatalmát és teljes szuverenitását, melytől négy és fél éven át megfosztották.
Sir Thomas Lawrence: Pope Pius VII
(1819, 1,78 m × 2,69 m, Windsor) részlet
I. Ferencnek több becsületbeli adóssága volt a pápával szemben. A vesztett wagrami csata (1809) után nem állhatott ki a pápa mellett, most viszont békeközvetítőként annál inkább módjában állott. Késedelem nélkül tudomására is hozta Napóleon megbízottainak, hogy a szövetséges hatalmak sürgetik a pápai állam csorbítatlan helyreállítását, és VII. Piuszt teljes függetlensége elismerése mellett római székvárosába szándékoznak visszahelyezni. Az ellenkezésnek ekkor már nem volt értelme, így Napóleon 1813. március 25-én hazaengedte a pápát. Az egyházfő kíséretére a Radetzky-huszárok magyar lovasszázadát rendelték, akik akkor az osztrák–francia határ mentén teljesítettek szolgálatot. Az Alpokon való átkelés nagyon megviselte VII. Piuszt, a hintóban zötykölődő pápát egy tiszt saját köpenyével takarta be. Egyes források szerint e huszártiszt nem volt más, mint a ráckevei Horváth János, akinek alakjáról Petőfi Sándor híres elbeszélő költeménye, a János vitéz főhősét mintázta. Horváth János tettéért a legmagasabb pápai kitüntetésben, a Krisztus-rend gyémánt csillagjában részesült, melyet halála után hozzátartozói a ráckevei templomnak adományoztak. A rendjelet az áldoztató kehelyre forrasztották, amely 1937-ben került a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény tulajdonába.
VII. Piusz hazatértének napját, május 24-ét Mária, a keresztények segítsége ünnepévé tette, magyar segítőit pedig soha nem feledte el. „Amikor a magyarság szenvedett, a pápák álltak mellette, az ő segítségükkel nyerte vissza hazánk a töröktől fővárosát és régi határait. Most pedig a magyar fegyverek oltalma alatt vonult be az Örök Városba négyéves rabsága után népének ujjongása közt VII. Pius” – írta Kühár Flóris. Emlékül a pápa zászlót adott a Radetzky-ezrednek. A zászló egyik oldalán a Boldogságos Szűz, a másikon két géniusz; az egyik Rómát jelképezi, ez a magyar címert tartja, a másik, a Magyarországot jelképező géniusz a pápai koronát emeli. A zászlón ez a felirat áll: „Ungariae Patronae Pium comitatis ad Urbem; O felix tanto Roma sub auspicio – Boldog vagy Róma, hogy érzed a Magyarok Nagyasszonyának oltalmát, ki Piust a Városba kísérte.” A zászlót örök emlékül a bécsi fegyvertárban őrzik.
Jellemzo.....
Ilyen értelemben nem feltétlenül jó ügyet támogattak uralkodóink és szolgáltak katonáink...
Persze az is igaz, VII. Piusz előtt és után még konzervatívabb pápák uralkodtak...
https://www.google.it/search?q=pio+Vii&biw=1280&bih=689&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=FNZlVaf-OMjhywOvnILYCQ&ved=0CAYQ_AUoAQ#imgrc=P9c9ZkSJJABjOM%253A%3BfyZlmEVAVnIIjM%3Bhttp%253A%252F%252Fcronologia.leonardo.it%252Fstoria%252Fbiografie%252Fpiovii9.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fcronologia.leonardo.it%252Fstoria%252Fbiografie%252Fpiovii.htm%3B400%3B273
Az egyházat illetve a mindenkori pápát uralkodóink vagy katonáink nem azért támogatták avagy nem támogatták, mert tanai dogmatikusok voltak, maradtak, vagy átestek reformokon. Magyarország, de egész Európa kulturális gyökereihez szorosan hozzátartozott a vallás, vallásosság, méghozzá a jézusi kereszténység értelmében, és katolikus irányzatként. A kereszténység sosem volt egységes vallás korábban, ma is számos irányzata van, de ezen irányzatok közt ma már konszenzus van. A felvilágosodás, bármennyire is el akarta szakítani az emberiséget a hittől, a vallástól és vallásosságtól, még Európában sem érte el ezt a célját, és ez természetesen szinte magától értetődik. A tudomány nem tud megfelelő választ adni az emberi lény mibenlétére, racionálisan nem tud magyarázatot adni arra, amit úgy hívunk igen szép szóval, hogy lélek....
Azon kívül az egyház mindig meghatározó volt a politikai életben is, az ebből való kiszorítása mellett is igen nagy terület maradt, amiben még mindig meghatározó szerepe van, s amit a világi szervezetek, az ideológiák ma sem tudnak pótolni.
Jellemzo.....
Igen, jellemző sajnos. Ahogy az is, hogy tudni sem tudunk róla, ha Benkéné Jenőffy Zsuzsanna nem ír róla, s Történelemportál nem teszi közzé. Ezért (is) köszönet érte.
A mai egyház egy operett egyház, akármelyiket is nézzük.
A hívők száma csekély, és valljuk be, a kereszténység eszméje a maradékában is igen elkorcsosult.
Hovatovább kizárólag ószövetségi beállítódású. Nem csoda, hiszen még ez áll a legközelebb a mai értékrendhez.
Természetesen a vallás iránti igény óriási, csak elfojtott, a tudattalanba száműzött.
Ezért terjed az okkultizmus megannyi formája.
A kereszténység, mint társadalmat formáló erő halott.
Ádázul küzdenek is azért, hogy ne is legyen az soha többé.
A vallásnak, egyháznak meg kell újulnia, de ehhez fogadóképességre is szükség van. Igény van rá, s egyre inkább megvan rá az igény. Ami pedig az ószövetségi beállítódást illeti, az sajnos olyan keresztje az egyháznak, amit nehezen fog tudni levetni magáról.....de a lényeg, miszerint az Úsz. azaz a Jézus kereszténység elsődleges, azt minden hívő tudja.
Ezt tényleg komolyan gondolja, kedves spenót?
Látom a lelki szemeimmel, ahogy erőlködnek, de nem megy nekik.
Elhiszi, hogy a finánctőke uralta világban bárki is komolyan gondolja, hogy keresztény szellemben kell élni, és még pozícióban van?
Egy konzumidióta nem így gondolkodik a világról, és az őket kiszipolyozó politikusoknak és egyéb állatfajtáknak meg végképpp nem érdeke, hogy itt bármiféle kegyelem fölüsse a fejét.
Hadoválni persze, hogy mindenfélét lehet, ájtatoskodni is dögivel.
Most megint meg ne sértődjön, -mert nem maga a célpont, hanem a helyzetből adódik- de az jut erről eszembe, hogy "aki eztet elhiszi, szamarabb egy lónál".
Nehogy azt gondolja, hogy nem vagyok emiatt végtelenül elkeseredve.
Végtelenül kétségbe vagyok esve, mert látom amint egyre gyorsuló ütemben süllyed el egy civilizáció. És nincsen ami megállítsa!
Ki fog lengeni az inga a legvégső pontig és csak azután, ennek a világrendnek a teljes összeomlása után jöhet egy megtisztulás. Esetleg.
A mi feladatunk az őrláng megtartása.
Mást nem tehetünk, viszont ez életbevágó.
Ne hagyja magát megvezetni, kedves spenót.
Ebben az egy dologban egyébként nagy az összeborulás a nagyegyházak és az állam között, mert mindegyik érdeke az, hogy kivonja a valódi múltat a történelmünkből.
Ennek súlyos következményei vannak.
Ez az egyik alappillére a magyarság megbélyegzésének Európában.
Egyébként nem is értem, hogy mire alapozza ezt az állítását?!
Volt idő, amikor én is így gondoltam.
Amikor még a dialektikus materializmus szelleme áthatotta lelkemet és ifjú voltam.
Félre téve megboldogult ifjúságomat, ma úgy látom, hogy lehetetlen vallás nélkül egészséges lelkiségről beszélni akár személyről, akár társadalomról is legyen szó.
(A vallás nem garancia az elfajulás ellen, de az egészséges társadalom alapfeltétele.)
Egészen egyszerűen sem a szellemi, sem az ösztön lét nem nélkülözheti a vallást, mert a teljességet másképp nem kaphatjuk meg.
Tárgyakon keresztül soha sem érhető el a teljesség egy emberi életben.
Az ember eredendően sóvárogja a teljességet.
(Ne menjünk bele, de egyrészt az elmúlás tényének fölismerése, /valóságelv/ másrészt a hosszú gyerekkor, anya-gyerek viszony stb. biológiailag is megalapozza ezt az állítást.)
Ez egy belső késztetés, ami valamilyen formában mindig utat tör magának.
Ha elnyomják, akkor betegség tünetet okoz. Pont, mint a neurózisok esetében.
Amikor még a dialektikus materializmus szelleme áthatotta lelkemet és ifjú voltam."
Kedves ketni, a materializmus szelleme engem nem varázsolt el soha, viszont nem vagyok vallásos, mégis van hitem. A vallásnak nem csak teológiai mondanivalója van, hanem erkölcsi is, de erkölcsös nem vallásos ember is lehet. Ha pedig a történelmet nézi, bizony az egyházak nem állnak a helyzet magaslatán ebben a tekintetben. A kultúra viszont több, mint a vallás, s nem az egyház az elsődleges hordozója és megtartója, ám felléphet ellene adott esetben, mivel egyetemes jellegéből adódóan érdeke más. A teljességet minden időkben sóvárogta az ember, akkor is, amikor nem léteztek vallások, hanem csak hitvilágok. Ugyanis a vallás és a hitvilág szerintem továbbra sem egy és ugyanaz.
Szerintem ez a két szó ugyan azt jelenti, de értem, hogy mire gondol.
Az emberiség hajnalán ez még talán így volt, persze nagyjából fogalmunk sincsen arról, hogy hogyan alakult ki a vallás.
Az inkább megfejthető, hogy miért.
Amiért ma gyakorlatilag csak vallás létezik, - ahol még van- mondjuk protovallás meg sehol, az azért van így, mert a vallás legfőbb jellegzetességével minden hívő emberi közösség ma már rendelkezik. Ez a TEREMTÉSTÖRTÉNET és az ezt bemutató SZERTARTÁSREND.
E kettő nélkül nem létezik vallás, viszont ahol megvan, az bizony vallás.
Annyiban azért igaza van, hogy a lepusztult társadalmakban, ahol a teremtéstörténet kiűzetett a mindennapokat írányító létfilozófiák sorából, ott tényleg létezik egyfajta a vallást helyettesítő újbarbár miszticizmus.
Véleményem szerint erkölcs nem létezik kifejezett vagy öntudatlan vallás nélkül, vagy a vallás romjai nélkül.
Az erkölcs, a becsület, a szeretet stb. sem nem anyagi, sem nem logikus, az anyagból közvetlenül levezethető fogalmak, akkor sem, ha benne gyökereznek is valamilyen formában.
Egy szó, mint száz, szerintem amíg az ember ember, addig szükségképpen vallásos is. Egyszerűen nem tehet mást.
Az anyagelvűség is hit kérdése, csak nem illik ezt bevallani.
Eleinknek tökéletesen kidolgozott egyistenhitük volt.
Semmi a világon nem utal ennek az ellenkezőjére.
Az égvilágon minden a nyelvünk és mindenfajta művészetünk szájbarágósan ezt közli velünk.
A célzott vakság, ami ezt nem akarja észre venni, szintén egy filozófia hitéleti magasságokba emelésének következménye.
Magyarországon az MTA ennek a vallásnak a központja, az oktatási intézmények pedig ennek a templomai.
A vallás egy központi vezérlésű, intézményesített világnézet. Semmiképpen sem azonos a hitvilággal általában. Mint írtam, a vallás előírja a híveknek, hogy miben, hogyan higgyen, ilyen értelemben egyetemes. Ugyanakkor Jézus pl. sose követelte meg, hogy templomokat építsünk, hogy templomokban imádkozzunk, hogy papok közvetítsenek Isten és ember között. A civilizációk kialakulásával a természetes hitvilág elveszett, s helyébe lépett a vallás intézményesített formája.De a legnagyobb vallási irányzatok is különböznek egymástól az értelmezésben és gyakorlásban, tehát sokkal inkább megosztott, mint anno voltak a különböző hitvilágok. Az erkölcs kezdettől fogva létezett, még az intézményesített vallás nélküli világban is. Az embernek alapvetően van erkölcse, nem a vallás ültette el az emberben. Viszont a vallás, mikor átvette az irányító szerepet, mikor majdhogynem a világi hatalomban is képviseltette magát, az erkölcs bekerült a teológia tanai közé is, holott erkölcs létezett az általunk ismert írott történelem kezdetétől fogva. Az amit Tízparancsolatnak ismerünk, nem Mózes törvényeivel született meg, s létezik a világi törvénykezésben is ezen pontok megfelelője.
Az egyházaknak, a vallásnak éppen az újkori civilizációkban lett nagy szerepe, s van ma is szerepe. Ettől függetlenül természetesen a mi saját kultúránkhoz hozzátartozik az a hitvilág, amit eleink képviseltek. Nem gondolom azonban, hogy vissza kellene térni ahhoz a gyakorlathoz, amit képviseltek, gondolkodásban, világszemléletben viszont a közösségben való gondolkodás az, ami biztosítaná a megmaradásunkat. Ennek a világszemléletnek egy szeletét képviseli is az egyház, de egyetemes jelleggel. Ezért a vallás önmagában véve kevés garanciát ad a megmaradáshoz, s ezért gondolom, hogy a megmaradás nem, vagy elsősorban nem attól függ, hogy vallásosak vagyunk-e, s mennyire vagyunk vallásosak. Az már nagyobb gond, hogy mennyire kap nagy teret az Európára jellemző kereszténységgel szemben más, nem európai kultúrára jellemző vallás. S itt az iszlám terjedése nagyobb veszély, ezt viszont nem lehet pusztán az egyházzal, a vallásosság növelésével meggátolni. Sőt elsősorban nem ez oldja meg a problémát.
A vallás nem hinném, hogy egyenlő volna az egyházzal.
Az intézmény nem feltétele a vallásnak.
Ez egy jellegzetesen tömegtársadalmi formáció, ami pont a vallás ellen hat.
Megszüneteti a vallás lényegét, a személyes kapcsolatot Istennel.
"Az egyházaknak, a vallásnak éppen az újkori civilizációkban lett nagy szerepe, s van ma is szerepe."
Ezt sem így látom. Az egyházak szerepe a középkor vége felé egyre inkább csökkent, azóta meg gyakorlatilag meg is szűnt.
A felvilágosodás ostoba mód épphogy tűzzel-vassal irtotta az egyházat és a vallást.
"A civilizációk kialakulásával a természetes hitvilág elveszett, s helyébe lépett a vallás intézményesített formája."
Szerintem egy téves szemlélet áldozata.
Azt gondolja, hogy az egyházak megjelenése előtt volt valamilyen hitvilág, ami valamilyen szervezetlen, esetleges, tehát fejletlen dolog?
Aztán beköszöntött a nagybetűs civilizáció, és attól fogva az egyház összefogott néhány erkölcsi szabályt, és egybegyúrt egy addig nem létező rendszert, amit onnantól vallásnak hívunk.
Nem egészen értem, hogy mindezt mire is alapozza.
"Viszont a vallás, mikor átvette az irányító szerepet, mikor majdhogynem a világi hatalomban is képviseltette magát, az erkölcs bekerült a teológia tanai közé is, holott erkölcs létezett az általunk ismert írott történelem kezdetétől fogva."
Úgy érti, hogy amikor az egyház átvette az irányító szerepet?
Miért majdhogynem? Tele van a történelem papkirályokkal és istenkirályokkal.
"Ezért a vallás önmagában véve kevés garanciát ad a megmaradáshoz, s ezért gondolom, hogy a megmaradás nem, vagy elsősorban nem attól függ, hogy vallásosak vagyunk-e, s mennyire vagyunk vallásosak. "
Hát, ezt nem tudnám megerősíteni.
Az emberiség egyedüli lehetősége a megmaradásra, ha visszatér a gyökerekhez.
Bizony, vissza kell térni az ősvalláshoz. Az ősvallás fő tételéhez, az élet mindenek előtt valóságához, tehát Istenhez.
Ehhez tért vissza Jézus, ezt a vallást elevenítette föl egy velejéig istentelen közegben, és ugyan ezt a vallást sikerült vakvágányra vezetni kétezer év alatt földhözragadt bírvággyal és önzéssel.
"S itt az iszlám terjedése nagyobb veszély, ezt viszont nem lehet pusztán az egyházzal, a vallásosság növelésével meggátolni."
A legnagyobb veszély az istentagadás és nem az iszlám.
Az iszlám azért lesz egyre népszerűbb, mert hitet és iránytűt ad az embereknek. Mert az ember ezt óhajtja.
A baj az, hogy nem áll vele szemben Európában, a hajdani keresztény Európában Jézus szeretet vallása. Nincs az ürességen kívül semmi, amit Európa nyújtani tudna az iszlámmal szemben.
Egyik tévedése, hogy a vallás nem egyenlő az egyházzal. Nos, ha Európát, vagy akár USA-t, vagyis a fehér civilizációt nézzük, bizony egyenlő a vallás az egyházzal, intézményeivel. Kivétel persze ez alól az iszlám, vagy zsidó vallás, mert ezeknek nincs központjuk, olyan egyházuk, mint a Vatikán, a pápai állam. De ezek más kultúrák, még akkor is, ha a zsidó nép ma már európai génekkel rendelkezik, hiszen a mai Izrael lakossága, és a zsidóság általában nem az egykori sémi nyelveket és géneket hordozza magában. Egyedül a vallás az, ami az ókori népességhez köthető. Bármennyire is nem tetszik, ez a valóság. A keresztény vallási irányzatok közül például pont a protestáns vallás nem szünteti meg a személyes és közvetlen kapcsolatot Istennel. Azt is tévesen ítéli meg, miszerint szerintem a vallások kialakulása előtti hitvilág szervezetlen, fejletlen lett volna.
Ha nem haragszik, nem folytatom a tisztázást, mert oly mértékben beszélünk el egymás mellett, hogy itt se helye, se időm nincs arra, hogy konszenzusra jussunk.