A magyar keresztényszocializmus egyik úttörője vagy a Horthy-korszak botrányhőse? Még ma is vitatott Vass József, a „reverendás miniszter” szerepe a magyar történelemben. Bár munkáját csodálta, személyétől még korának egyháza is idegenkedett, máig ható maradandó alkotásai ellenére nevét ma már csak a halála után kipattant korrupciós botrány kapcsán hozzák szóba. Mit tudott ez a katolikus pap és teológusprofesszor, hogy egyházi tisztségei mellett komoly politikai szerepet is vállalt?
Vass József Sárváron született 1877. április 25-én, egy szegény csizmadia fiaként: korán megismerkedett a lemondással és a nélkülözéssel. Környezetéből tehetsége által kiváló kitörési lehetőségnek mutatkozott az egyházi pálya, az ifjú Vass József hivatást érezvén kispapnak jelentkezett. Tanulmányait Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként végezte, itt szerezte doktori címét is. 1904-ben szentelték pappá, majd miután 1906-ban hazatért, Adonyban lett káplán. Itt csak rövid időt töltött, mert Székesfehérvárra helyezték hitoktatónak.
1911-ben a Szent Imre Kollégium prefektusa lett Budapesten, ahol már odaérkezése után egy évvel az épület bővítéséhez fogott. Mivel ő maga is jól ismerte a szegénységet, nemcsak neveltjeit támogatta, hanem XIII. Leó szociális enciklikája, a Rerum Novarum szellemiségében szociális tevékenységet folytatott. Ekkor csatlakozott a keresztényszocialista körökhöz is, ezzel vette kezdetét politikai pályafutása. 1917-től a pesti egyetem teológiai karán is tanított, 1919-ben, a kommün idején menekülni kényszerült. Egy Zala megyei faluban rejtőzködött, mivel a kommunisták halálra ítélték. A Tanácsköztársaság bukása után újból elfoglalta helyét a Szent Imre Kollégium élén, közben az egyetem ékesszólástanára lett. Jelentős írói és tudományos munkát is folytatott, ő fordította 1917-ben Szent Ágoston Vallomásait.
Pártja régóta szerette volna komolyabb politikai szerepvállalásra bírni a szociális kérdésekre nyitott és felkészült papot, aki 1920-ban engedett felkérésüknek. A vasvári kerület képviselőjeként került az első nemzetgyűlésbe, ahol rögtön tagja lett az első Teleki-kormánynak: 1920. augusztus 17-én közélelmezési miniszter lett, ezzel együtt 1920. december 16-tól vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Ugyanezt a feladatot látta el a Bethlen-kormányban 1921. június 16-ig, amikortól népjóléti és munkaügyi miniszter lett. Kiváló diplomáciai érzékével nemcsak a pártok bizalmát nyerte el, hanem ő volt az, aki IV. Károly visszatérési kísérleteikor közvetített a magyar kormány és a király között, sőt, gróf Bethlen Istvánt is többször helyettesítette távollétekor.
Az első Bethlen-kormány. Vass József reverendában (forrás: mek.oszk.hu)
1923. február 18-án meghalt Várady Lipót Árpád kalocsai érsek, s mivel a püspökkinevezésekkel kapcsolatos problémákat csak 1927-ben rendezte véglegesen Magyarország és a Szentszék, a kalocsai érseki szék sorsa évekig tartó viták tárgya lett. A Szentszék Várady helyére a legitimista gróf Zichy Gyula pécsi püspököt jelölte, a kormány Prohászka Ottokárt, a Prohászka előléptetésével megüresedő székesfehérvári püspökséget pedig Vass Józsefnek szánták. A Szentszék azonban korábban indexre tett művei miatt tartózkodott Prohászka kinevezésétől, Vass Józsefét pedig határozottan ellenezte a jelölt túl aktív politikai szerepvállalása miatt.
A kormány jelöltjeinek érdekében Csernoch János hercegprímás Rómába utazott, és igyekezett nyomatékosítani XI. Piusz pápánál Prohászka és Vass kinevezését, valamint a magyar kormány igényét a főkegyúri jog gyakorlására. A Szentszék hajthatatlan maradt, de a magyar kormány is: Vass kalocsai nagypréposti kinevezéséért cserébe beleegyezett, hogy Zichy Gyula – egyelőre apostoli kormányzóként – elfoglalhassa kalocsai székét. Az így megüresedett pécsi püspökség jelöltjei között ismét felmerült a népjóléti miniszter neve, ám a Szentszék ismételten túlzott politikai szerepvállalására, valamint kifogásolható életmódjára hivatkozva utasította el Vass Józsefet.
Vass József
1929-ben Vass miniszterelnöki kinevezése is szóba került, ami ellen Serédi Jusztinián hercegprímás tiltakozott. A Szentszék sem véletlenül ellenezte a pap-miniszter püspöki méltóságra emelését, és nem alaptalanul nyilatkozott Vass kifogásolható életmódjáról. Bár minisztersége alatt valóban nagy erőfeszítéseket tett a szociális biztonság megteremtéséért, a kórházakért, a menekültekért, a hadirokkantakért, a gyerekvédelemért, a baleseti- és öregségi biztosításért – zavaros ügyei is akadtak. Vass rajongott az autókért, a szegények minisztereként, a közpénzekkel való garasoskodó takarékoskodás időszakában egyedi gyártású luxusautóval rendelkezett. Pletykák keringtek Bitter Irén színésznőhöz fűződő viszonyáról. 1930. szeptember 8-án bekövetkezett halála után pénzügyi visszaéléseket lepleztek le az általa vezetett minisztériumban. Bűnössége nem nyert bizonyítást, de az ellenzék csupán bűnbaknak tartotta perbe fogott államtitkárát, Dréhr Imrét, aki elítélését követően öngyilkos lett.
Vass József temetésére 1930. szeptember 12-én került sor, rengetegen vettek búcsút a „reverendás minisztertől”. Vasst az Országház kupolatermében ravatalozták fel, Serédi Jusztinián helyezte örök nyugalomra az egyetemi templomban.