Történelemportál

Április 4. és a Géniusz

Április 4. hosszú ideig volt nemzeti ünnep: erre a napra datálta a szovjet hadvezetés Magyarország teljes meghódítását. Uralmi formájuk kezdetben a legyőzöttnek a győztessel szembeni kiszolgáltatottságának nyílt gyakorlatán nyugodott: Vorosilov marsall és Szviridov altábornagy udvartartása olyan tömeges elhurcolásokon, kicsinyes féltékenységeken, intrikákon és besúgásokon alapult, mintha a török uralom zabolátlan és műveletlen formái tértek volna vissza.

a Szabadság-szobor (lánykori nevén Felszabadulási emlékmű)

A gellérthegyi emlékművet 1947. április 4-én avatták fel. A mű alkotója, Kisfaludi Strobl Zsigmond, a korszak kétszeres Kossuth-díjas szobrászművésze 1969-ben megjelent memoárjában így fogalmazott mindezzel kapcsolatban: „Az emlékmű hatalmas munka volt, több mint másfél évig dolgoztam rajta. A tizenhárom méter magas Géniusz szobrát igyekeztem a lehető legegyszerűbben megoldani, hogy fájdalmas, de egyúttal meghatott mozdulattal emelje a dicsőség pálmáját a hősi halált halt szovjet katonák emléke fölé.”

A Géniusz alakja a római mitológiában valamely kisebb-nagyobb emberi közösség vagy egy-egy vidék védelmező istensége volt, jóságos védő, aki egyszerre vezérlő szellem is, amely az embert egész életén át elkíséri. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben szoborba öntött nőalakja azonban nem a mi védelmező szellemünket szimbolizálta, hanem a szovjetekét, a Vörös Hadseregét, amely csaknem fél évszázadon át a kezében tartotta az országot, hazánkat. Ha tovább olvassuk a szobrászművész szövegét, ez egyértelművé válik: a Géniusz előtt állt „a szovjet katona hatméteres bronzalakja, kezében zászlóval, arcán a győztes nyugodt, öntudatos kifejezése. A talpazaton elhelyezett, fáklyával rohanó ifjúban jelképesen a fényt, a világosságot, a szabadság eszméjét, a másik küzdő alakjában a fasizmus felett aratott diadalt akartam kifejezni.”

Szviridov altábornagytól és Puskin nagykövettől a művész hamarosan köszönőlevelet kapott a „Magyarország felszabadításáért elesett szovjet katonák emlékművéért”. Bár a bizantinikus pártzsargon 1945-öt az ország felszabadításaként jelölte meg, május 9-ét, a „győzelem napját” a többi szocialista országgal szemben mi sohasem ünnepelhettük meg.

„A Géniusz a béke szimbóluma lett” – írta Kisfaludi Stróbl. (A békének van Hágában egy ennél maradandóbb emléke is, a Békepalota, amely még Miklós cár indítványára épült. Kivégzése és családja lemészárlása sem ingatta meg az oroszok nézeteit saját békeszeretetükről és a bennük élő emberiességről.) 1956-ban például innen, a citadelláról lőtte a szovjet tüzérség a várost, és a ledöntött szovjet katona is gyorsan visszakerült a helyére (amely ma a szoborparkban áll).

És mint minden szimbolikus alkotás történeténél, még sok egyéb furcsaság is akad. A Géniusz gyorsan Szabadság-szoborrá lett, s a régi tízforintosra is rá volt verve. A kocsmázó nép a tízest sörnyitónak nevezte. (Mint ahogy máig sokan magát a szobrot is – szerk.)

A küzdő alak – aki a fasizmust legyőzi – első formája már 1928-ban elkészült, s a nyíregyházi huszárok emlékművén sárkányölőként a bolsevizmus elleni küzdelmet jelképezte. A magyar nemzetgyűlés 1945 szeptemberében hozta meg a törvényt a „szovjet felszabadítók” emlékművének felállításáról, és eredetileg a Horváth-kertben állt volna. A stratégiailag sokkal fontosabb helyet a lövésznek is kiváló Vorosilov marsall jelölte ki annak a citadellának az előterében, amelyet még Haynau altáborszernagy építtetett a „lázadó Pest” féken tartására.

Kisfaludi Strobl Zsigmondot gyorsan nyelvére vette a város: a pletykák szerint Horthy István emlékművét építette fel az oroszoknak, csak a felemelt kézben tartott repülőt cserélte fel a béke pálmaágára. Irigy és rosszindulatú rágalmakként kezelte az ilyen híreszteléseket, és visszaemlékezéseiben is hangsúlyozta, hogy műtermében „még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja, egy repülő figura, mely röptében hinti szét az emlékezés virágait”. A történelmi érzék kései ébredezése a művészeknél sokszor furcsa formában jelentkezik, de Vorosilov és Szviridov a Géniusz kapcsán Kisfaludival szemben igen tapintatosnak bizonyult. Régi munkáira gondosan rászórták a feledés virágait.

88 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!