Készül a forgatókönyve a Hunyadi könyvsorozat mozgóképes változatának, és továbbra is jó esély van arra, hogy 20-30 millió dolláros költségvetéssel az utóbbi évtizedek legnagyobb filmes vállalkozása jöjjön létre. A részletekről Bán Jánost kérdezte a Történelemportál, akinek Bán Mór néven publikált regényei adják az alapot a filmes kezdeményezéshez.

Bán János (fotó: Csalavári László, Nagy Magyarország)

Egy külföldi cég is beszállt abba a vállalkozásba, amelynek célja, hogy filmet forgassanak Hunyadi Jánosról. Milyen lehetőséget lát ez a társaság ebben a témában?

– A kanadai producer természetesen magyar származású, Lantos Róbertnek hívják. A sorozat eddig megjelent köteteit olvasva döntött úgy, hogy érdemes vászonra vinni a történetet.

Másrészt pedig – ez az én véleményem – azért, mert a nyugati néző számára is bemutathatóvá válik, hogy a kereszténység és a muszlim világ közötti konfliktusoknak sok száz esztendős múltja van. A keresztes háborúkról minden művelt nyugati hallott már, de arról sajnos keveseknek van ismeretük, hogy a magyarok vagy a velünk együtt élő népek – románok, szerbek, lengyelek – sok száz évig harcoltak az iszlám terjeszkedés megállításáért. Európa hátsó udvarában hősies háborúk sorát vívtuk, csak éppen senki sem tud erről rajtunk kívül. Nemrégiben mutattak be egy lengyel–olasz koprodukcióban készült filmet, amely Bécs 1683-as sikertelen török ostromáról szólt. A nemzetközi forgalmazásra szánt címe nem véletlenül lett 11 Settembre 1683.

Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy ha nem a magyarok forgatnak filmet Hunyadi Jánosról vagy Mátyás királyról, akkor a románok fognak, csak az nem az általunk ismert Hunyadiakról fog szólni, hanem a nagy román hősökről. Önök milyen hőst szeretnének bemutatni?

– Hunyadi János ritka példája annak, hogy egy magyar hős hogyan válhat – válhatna – a kelet-közép-európai népek közös szimbólumává. Persze egyelőre erős a kisajátítási kísérlet. A román történelemszemlélet időtlen idők óta kompenzál, kisebbségi komplexusokat próbál korrigálni, többnyire féligazságok, gyakorta szemérmetlen hazugságok előtérbe helyezésével. Így válhat náluk Mátyás király románná. Nem kérdéses, a regénysorozathoz felhasznált román történelmi munkákból is messzemenőkig látszik: az ő szemükben Hunyadi János is román hős volt.

Hadd említsek egy jellemző példát. Camil Mureşanu angolra fordított művében azzal szembesültem, hogy a román történelem-felfogás nem osztja azt a magyar vélekedést, miszerint Hunyadi ősei Havasalföldről vándoroltak Erdélybe. Mureşanu görcsösen próbál bizonyítékot találni arra – persze sikertelenül –, hogy Hunyadi őseit erdélyi román kenézekként tudja felmutatni. Először nem értettem, miért, hiszen a havasalföldi származás mégiscsak „románabb” az erdélyinél. Aztán kiderült, hogy az ok roppant prózai, egyszersmind tökéletesen tükrözi a román logikát. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a korszakban nagy számban áramlottak be román kenézek s velük együtt román telepesek Havasalföldről Erdélybe, akkor voltaképp a magyar álláspontot fogadjuk el, hiszen mi pontosan ezt mondjuk: a románság folyamatos beáramlása borította fel az etnikai egyensúlyt. Ezzel szemben a románok ragaszkodnak ahhoz a tézishez, miszerint ők mindig is Erdély lakói voltak, mi több, Havasalföld és Moldva román benépesítése is Erdély irányából történt.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy mi magyarok ne lennénk hajlamosak a saját szájunk íze szerint torzítani a tényeket. Például Hunyadi seregét éppen úgy nem lehet tisztán magyarnak nevezni, ahogy a Hunyadi családot sem lehet magyar származásúnak tekinteni. Éppen annak van jelentősége, hogy ez a nép képes volt évszázadokon keresztül ízig-vérig magyarrá tenni a kívülről jött idegeneket vagy leszármazottaikat. Hunyadi, Petőfi, Zrínyi, Gárdonyi Géza, Kossuth Lajos nevét említeném csupán.

Mi a garancia arra, hogy a tervezett produkció nem egy átlagos amerikai akciófilm színvonalát célozza meg?

– Talán az, hogy mindenképpen magyar filmben gondolkodunk, magyar stábbal, de külföldi szakemberek közreműködésével. Egyelőre még szinte semmi sincs véglegesen eldöntve, tulajdonképp arra sincs garancia, hogy a film zöld utat kap.

Mi a céljuk egy ilyen nagy költségvetésű film megrendezésével?

– Egyrészt szembe kell nézni azzal a keserű ténnyel, hogy egyre kevesebben olvasnak. A Hunyadi regénysorozat sikere egy kivételt jelent. Ugyanakkor egy magyar film alkalmas lehet arra, hogy jóval szélesebb közönséggel ismertessük meg a Hunyadiak történetét.

Milyen magyar kulturális hozadéka lehet egy ilyen filmnek?

– Ahogy nemzedékek számára az Egri csillagok filmadaptációja jelentette a nemzeti érzés kialakulásához vezető út egyik első lépcsőjét, úgy talán egy látványos, szépen elkészített Hunyadi-film újabb nemzedékek számára jelenthetné ugyanezt. Régi sérelmünk, hogy a világ nem ismeri érdemeinket. Európa védőbástyájának szerepét töltöttük be évszázadokon keresztül, elvéreztünk ebben a harcban, s részben ennek köszönhető később az etnikai viszonyok radikális megváltozása, majd a történelmi Magyarország feldarabolása is. S nyugaton még csak nem is tudnak erről. Ez – azt hiszem – valós sérelmünk. De nem siránkozni kell, hanem a rendelkezésünkre álló eszközök maximális kihasználásával el kell mesélnünk, meg kell ismertetnünk a történelmünket.

Ahogy a románok ügyesen és sikeresen elhitették a nyugati közvéleménnyel, hogy Vlad Dracul volt Európa hőse, ő mentette meg őket a török veszedelemtől, nekünk nem lenne más dolgunk, mint a hazugságok helyett elmondani a valós históriát. Hunyadi története csodálatos, hősies történet, kitalálni sem lehetne jobbat. A világ csupán Mel Gibson filmjéből tud arról, hogy William Wallace miként harcolt az angol megszállók ellen. Csak és kizárólag a Charlton Heston főszereplésével készült El Cid film miatt tudnak arról, hogy a spanyolok milyen hősies harcokat folytattak a muszlim hódítók ellen. Ezekhez hasonlóan mi is csak egy sikeres filmen keresztül tudjuk elmondani a mi történetünket.

Abban rendíthetetlenül hiszek, hogy előbb-utóbb el kell készülnie egy nagyszabású, látványos Hunyadi-filmnek. Egyszerre szól ez a történet a magyarság történelmi szerepéről, a kelet-közép-európai népek összefogásának elemi szükségességéről és a hősiesség örök példájáról. Nándorfehérvár ostrománál drámaibb, látványosabb és izgalmasabb filmalapanyagot elképzelni sem lehet. Hunyadi élete semmi másról nem szól, mint hogy a siránkozás, a csodavárás, az örökös agyalás helyett cselekedni kell, bátran, megfontoltan és határozottan. Számomra ez a mentalitás örök példa marad, és úgy vélem, sok honfitársunk gondolkodására jótékony hatással lenne, ha láthatna egy ilyen történetet.

Már bő egy éve jelent meg a Hunyadi-sorozat ötödik kötete, miért csúszik ennyit a folytatás?

– Májusra ígérjük a hatodik kötet megjelenését. Nem titok, hogy mivel nem a regényekből élek, rengeteg időt elvettek a munkahelyemen megsokasodott feladatok az írástól. Jelenleg Szolnok és Heves megyében irányítom a napilapok kiadását.

Miről szól az új könyv?

– Talán a legizgalmasabb események sűrűsödnek a hatodik kötetben. A sorsdöntő ütközetek: a Ialomiţa völgyében vívott csata, és a hosszú hadjárat adja a történet keretét. Hunyadi ezekben az években éri el katonai pályafutása csúcsát, amikor reális lehetőségként merült fel a török Európából való kiűzésének esélye – az ő vezérletével. A háttérben azonban olyan cselszövések sejlenek fel, melyek mind az ellen irányulnak, hogy a magyarság ne legyen képes kitörni a neki szánt alávetett szerepből. Nem mellékesen erőteljes vonalat képvisel a könyvben Vlad Dracul és fiainak tragikus története, amelyet jelentősen eltorzítva, hazugságokkal fűszerezve ismerhetett eddig az olvasóközönség.