Történelemportál

A Somogy család – magyar gyökerek nyomában a 19. századi Spanyolországban

Rovatok: Tallózó

Manapság az átélt történelmi sorscsapások miatt inkább a 20. század magyarjaihoz társítják az emigrációt, azonban korábbi korok magyarjai között is találhatunk kivándorlókat, akik hazájuktól távol, idegen földön próbáltak szerencsét, és arattak sikereket. Közéjük tartozott a Spanyolországban elismertté lett Somogy család.

Somogy Alajos katonatiszt 1771 körül született a Komárom megyei Banán. Szülei Somogy Sándor és a kismartoni születésű Bruker (vagy Bluscher) Anna voltak, ezért feltételezhetjük, hogy édesanyjának köszönhetően Alajos jól beszélt németül. A fiatalember szülőhazájától távol katonáskodott a spanyol korona svájci Wimpffen ezredében. Ez a lehetőség valószínűleg nyelvtudása miatt nyílt meg Alajos számára, mivel a német nyelv is vezénylőnyelve volt az akkori spanyol hadseregnek. Alajos a Wimpffen-ezred második zászlóaljához csatlakozott, majd később házasságot kötött egyik bajtársának fiatal leánykájával, Paula Plinerrel (vagy Blinerrel). Alajos katonai törzskönyve sajnos elveszett, de a svájci ezred anyakönyvében, mely a spanyol félsziget különböző állomáspontjaira mindenhová követte az ezredet, megmaradt egy bejegyzés Alajos és Paula fiának, Józsefnek az 1801-ben történt keresztelőjéről. A fiatal pár családi boldogsága sajnos kérészéletű volt: miközben százada Barcelonában állomásozott, Somogy Alajos váltólázban betegedett meg, aminek következtében 1802. augusztus 13-án elhunyt.

Feltehetjük, hogy a fiatal özvegyasszony visszatért az apai ház védelme alá, és mivel édesapja továbbra is a katonai pályán maradt, nem csoda hogy ebben a katonai közegben felcseperedő Somogy József is belépett a hadseregbe. E döntése, mint utóbb kiderült, elég sok bonyodalmat okozott a 19. század fordulatos történelmi eseményeinek fogatagában. Alig tizenkilenc évesen azzal tűnt ki társai közül, hogy nyíltan támogatta az 1820-ban létrehozott spanyol alkotmányt, emiatt 1824-ben, az abszolút hatalom restaurálása után elbocsátották a hadseregtől, sőt a rendőrparancsnok háromévi száműzetésre is ítélte, amit Murcia megye Lorca nevű falujában töltött. A száműzetés azonban nem telt csupa bosszúsággal, hiszen már rögtön az elején, 1824. augusztus 8-án József (bejegyzés szerint „Don Jose Somogil”) házasságot kötött a helyi Szent Máté Templomban Manuela Gallardón y Rojo kisasszonnyal. A frigyből 1830-ban született egyetlen fiúk, aki a Keresztelő János (Juan Bautista) nevet kapta.

Hosszú távon Somogy Józsefnek mégis előnyére vált, hogy fegyverrel a kézben támogatta az alkotmányt 1823-ban a bevonuló francia csapatokkal szemben. VII. Ferdinánd halála után, 1833-ban az új államrend elismerésben akarta részesíteni azokat, akik kiálltak a szabadság mellett és Somogyt – ahogy több más veteránt is – az „Érdemjel a hazáért” kitüntetésben részesítették. Ezen kívül Somogy megkapta az Isabel la Católica Lovagrend Lovagkeresztjét is. Somogy József, aki a Nemzeti ezredben a szabadcsapatok hadnagyaként kezdte pályafutását, hadi érdemeit olyan formán tudta gyümölcsöztetni, hogy el tudott helyezkedni a közigazgatásban, ahonnan adófelügyelőként ment nyugdíjba. 1873 körül hunyt el.

Somogy József fia, Juan Bautista jelentős szereplője lett a 19. századi spanyol történelemnek. Hivatásának a katonai orvosi pályát választotta, majd 1873 és 1883 között Murcia, Lérida, Baleares és Santander megyék helyi kormányai egymást követően civil kormányzójukká nevezték ki. Mindez egy olyan változékony korszak alatt történt, ami magában foglalja mind az első köztársaságot, mind a monarchia restaulását.

Egy 1859-es születési anyakönyvi bejegyzés kapcsán megemlíthetjük, hogy Juan Bautista Somogy hatalmas tiszteletnek és elismerésnek örvendett. 1859-ben vészhelyzetre alapozva keresztelte meg az egyik unokatestvérének újszülött gyermekét, és a keresztlevélben úgy hivatkoznak rá, mint orvosprofesszorra és kitűnő sebészre. Lehet, hogy ezen elismert szakember jelenléte és szaktudása mentette meg az életét annak a koraszülött gyenge kisgyereknek, Ricardo Gallardónnak, aki a jelenlegi spanyol igazságügyi miniszter dédnagyapja lett.

Juan Bautista Somogy 1904. augusztus 8-án hunyt el a Madrid melletti El Escorialban. Csupán két leánykát hagyott hátra; ezzel eltűnt ez a jellegzetesen magyar vezetéknév Spanyolországból. E névre ma már csak a madridi Szent Mária Temetőben található impozáns családi kripta felirata emlékeztet, ahol az utolsó Somogy örök nyugalomra talált. Sírfeliratául a következö bibliai gondolatot választotta: „Dilexisti justitiam, et odsiti iniquitatem” (az igazságosságot szeretted, és nem állhattad a törvénytelenséget). Ebben a sírban nyugszik Juan Bautista Somogy néhány leszármazottja is, akik már spanyolok voltak ugyan, de a spanyol vezetéknév mellett mégiscsak csörgedezett magyar vér is az ereikben.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!