December 5-én, szerda este 6 órakor a budapesti Polgárok Házában mutatják be a Székelyföldi vendégség című új kötetet. Szerzője a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Szentesi Zöldi László, akit arról kérdeztünk, miképp állította párba a történelmi forrásokat a hagyományos receptekkel. Annyi pedig már most bizonyos, hogy ha folytatja a munkát, a következő kötet a Dél-Alföld étkezéséről szól majd.
– Honnan jött az ötlet, hogy más témájú könyvek után gasztronómiai albumot írj?
– Úgy vélem, ahogy telik az idő az ember életében, úgy szeret egyre jobban a történetek mélyére ásni. Megpróbálkoztam a főzéssel én magam is, ha barátok érkeznek hozzánk, a fakanalat magamhoz ragadom – az elmúlt tizenöt évben közel kerültem ehhez a „tudományhoz”. Aztán rájöttem, hogy a néprajz és a történelem felől közelítve könnyebb felfedni az étkezés titkait.
– Miért pont a székely népi konyhát választottad?
– Bár Székelyföldön és általában Erdélyben a Ceausescu-féle gasztrokommunizmus nagy pusztítást végzett, több mindent megőriztek a régi magyar ízekből, mint ideát. Míg a mai Magyarországon a 19. század végi polgári konyha széles körben elterjedt, Erdélyben nem jellemzők a lisztezett, túlpaprikázott ételek, változatosabb és más a fűszerezés. Az erdélyi gasztronómia egyenes ági örököse az erdélyi fejedelmi konyhának, a sajátos ízek, fortélyok a mai napig ott lappanganak faluhelyen, hagyományos vendéglőkben, lakodalmakon.
– Tehát előbújt belőled a történész?
– Mindenesetre nagyon izgatott, miként mutatkoznak meg a néprajzi, történelmi adatok a mai székelyföldi étkezésben. Ezért döntöttem úgy, hogy híres székely emberektől – Mikes Kelementől Sylvester Lajoson át Tamási Áronig – étkezéssel kapcsolatos vendégszövegeket is beemelek. György Attila barátom, József Attila-díjas csíkszeredai író kérésemre esszét küldött, erre különösen büszke vagyok.
– Hogyan állt össze a könyv?
– Sokat barangoltam Erdélyben, 1991 óta rendszeresen vissza-visszajárok, ezért az elmúlt húsz esztendő személyes történetei is felbukkannak a kötetben. Körülbelül egy éven át gyűjtöttem az anyagot, régi folyóiratokat, könyveket tanulmányoztam, majd Csudai Sándor fotós kollégámmal kimentünk Székelyföldre. Gyergyószentmiklóson Benedek Árpád szakács megfőzte a kiválasztott recepteket. Ekkor születtek a kötet remek étel- és életképei is. Természetesen saját recepteket is gyűjtöttem, kérdezősködtem, konyhákban szimatoltam.
– Lesz folytatás?
– Nagyon sok minden nem fért bele ebbe a könyvbe, akár háromszor ennyit is írhattam volna. Olyan alapvető dolgokról, mint a különféle borvizek vagy éppen a kibédi hagyma története, önálló könyvet lehetne írni. Jó volna minél több Kárpát-medencei gasztronómiai históriát feltárni. Mindenesetre ha folytatom a munkát, a következő kötet szülőföldem, a Dél-Alföld étkezéséről szól majd. Birsalma, tarhonya, halászlé, csíramálé, szentesi gombócleves és dónáti sertésszelet – szerintem elég izgalmasan hangzik.
Vásárolja meg Szentesi Zöldi László új könyvét kedvezményes áron a Vármegyeház.hu könyvesboltban!