Negyedik éve látványos, külsőségeiben a National Geographicra hajazó ismeretterjesztő történelmi magazin is megtalálható a nagyobb újságosok polcain. A Nagy Magyarország (és Erdélyben terjesztett változata, az Erdélyország) nevével ellentétben nem nosztalgiázó, hajdanvolt dicsőségünket sirató kiadvány (egyébként ezért sincs kötőjel a címbeli szavak között). Inkább olyan periodika, melynek célja a szerkesztők credója szerint az, hogy minél több olvasót döbbentsenek rá arra a nyelvi, kulturális és sorsközösségre, amely a Kárpát-medence magyarjai között szétszakíthatatlanul fennáll. Függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalára kerültek. A magazin mottója is ezt jelzi: „Minden, ami a Kárpát-medencében történt.”
A koncepcióban új az is, hogy szerzői vállaltan konzervatív felfogású, magyarságközpontú emberek. Feladatuk nem kevés: a marxista történetírás máig tartó hatásaitól mentesen, belbecs és külcsín tekintetében is színvonalasan, korrektül tájékoztassák a Magyarország és a kelet-közép-európai nemzetek elfeledett történelme iránt érdeklődőket. Rendkívül fiatal a szerzőgárda: a legfrissebb számban publikál olyan történész Benkéné Jenőffy Zsuzsanna személyében, aki idén végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem szakán.
A Nagy Magyarország legnagyobb hibája az, hogy majd két évtizedet késett a megjelenése. A kommunista diktatúra alatt a hazai történetírás egyedüli letéteményeseinek kikiáltottak és szellemi örököseik monopóliuma gyakorlatilag változatlan maradt az elmúlt két évtizedben. E kör tagjai most már nem ama meggyőződésüket hangoztatják, amelyért egykor a pozíció és a pénz járt, hanem mára „független és objektív” tudóssá avanzsáltak, megkerülhetetlen és főleg megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyek lettek. Nemcsak a múltat írják át ez által, hanem világnézeteket is kialakítanak a gyanútlan olvasókban. A lap ezt a monopóliumot töri meg sikerrel, és ez komoly tabuk megdöntésével is jár. Szakítottak azzal a honi történetírásban meggyökeresedett szokással is, amelyre az jellemző, hogy némelyek egy avítt szempontrendszer alapján a kínosnak tartott témákat elhallgatnak vagy torzítva interpretálnak.
A kiadó halad a korral: a hagyományos, papíralapú változat mellett a digitális változat is előfizethető, és mivel utóbbival megspórolják a nyomdaköltséget, majd a felébe kerül az előbbinek. Júliusban az egyik önkormányzattal való együttműködésnek köszönhetően ebben a műfajban példátlan, ötvenezres példányszámban és bővített terjedelemben kerültek piacra, hogy a magyar hadiipar egykori fellegvárát, Csepelt bemutassák az olvasóknak.
Mint a fentiekből is kiderült, tematikus lapszámokat készítenek. Az idei őszi kiadványt például a románok előrenyomulásának, Budapest 1919-es román megszállásának és a város kirablásának szentelték. „Nehéz idők jártak. A háborús összeomlás, majd az azt követő baloldali hatalomátvétel és a proletárdiktatúra máig érezteti hatását; a magyar társadalom kibeszéletlen sérelmeink halmaza” – írja induló jegyzetében Nagy Miklós Mihály főszerkesztő, arról értekezve, hogy miközben 1918–1919 a kollektív tudatunkban legendás forradalmi mozgalmakkal teli időszakként él, tulajdonképpen honvédő háború zajlott Magyarországon, és ennek bemutatása a történészek máig tartó adóssága. A kivehető nagy térképmelléklet is a lapban tárgyalt témát követi: a honvédő háború fontosabb helyszínei, Magyarország katonai eseményei 1918–1921 között.
A zászlóshajónak tekinthető magazin mellett a kiadó hiánypótló könyveket, dokumentumköteteket is publikál – természetesen azokban a témákban, amelyeket eddig hiába kerestünk a könyvesboltok polcain.