Történelemportál

Kriston Endre, az elfeledett vértanú

Sok egri emlékeiben hagyott nyomot Kriston Endre alakja. Ahogyan megöregedve, botjára támaszkodva, még a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben is teljes püspöki díszben járt-kelt a városban, és mindenkihez volt egy kedves szava, egy jó vicce, egy mosolya. Kriston Endrét Egerben csak úgy emlegették, hogy „a kedves püspök bácsi”. Bár szenvedéseiről beszélni nem szabadott, az egész városban tudtak róla, min ment keresztül a segédpüspök azért, mert figyelmeztette híveit a kommunizmus veszélyeire.

Kriston Endre 1877. április 15-én született a Szabolcs megyei Kemecsén, földbirtokos család első gyermekeként. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a ciszterci rend egri főgimnáziumában folytatta, ahol 1895-ben érettségizett. Felvételt nyert az egri szemináriumba, 1899. augusztus 23-án pappá szentelték. Kálban kezdte meg szolgálatát, fél évvel később már a székesegyház káplánja és hitoktató lett Egerben. 1902-ben Samassa József egri érsek maga mellé vette a szolgálatkész fiatal papot, ezt követően Kriston élete végéig az érseki udvarban tevékenykedett.

Az 1918–1919-es nehéz időkben Szmrecsányi Lajos érsek titkára volt. Főpásztora védelmében az életveszélyt is vállalta: 1919 júniusában a kommunisták letartóztatták, bántalmazták, és két hónapig fogva tartották. Szmrecsányi azzal hálálta meg helytállását, hogy előterjesztésére 1919. szeptember 30-án segédpüspökké nevezték ki Kristont. Püspökként szinte minden évben bérmakörúton volt, valamint társszentelőként közreműködött többek között Meszlényi Zoltán és Pétery József püspökké szentelésén. Jövedelmét jótékony célokra fordította, nagylelkű adományokkal támogatta a katolikus oktatás ügyét. Emellett rendszeresen publikált a helyi sajtóban, és több erkölcsnemesítő könyve is megjelent.

1943 januárjában elhunyt Szmrecsányi Lajos, s mint káptalani helynökre, ideiglenesen Kriston Endrére hárult az egyházmegye kormányzása az új érsek beiktatásáig. Ekkor született az a nagyböjti pásztorlevél, amely miatt két évvel később háborús uszítás vádjával ismét letartóztatták a püspököt. „Mert az ellenség ágyúi valahol messze bömbölnek ugyan – írta Kriston –, és bombái száz kilométerek távolában robbannak, de nem csupán katonáink ellen törnek azok, hanem porrá zúzni igyekeznek még az ágyunk fölött függő feszületet is… és ledönteni iparkodnak az oltárt… Ez az óriási méretű küzdelem dönti majd el, hogy egész földrészünk megmarad-e istenhívő kereszténynek, és a mi szeretett hazánk magyarnak, vagy pedig a rombolást végső céljaként szolgáló istentelenség porrá zúzza majd édes otthonunkat, a mi kedves, szép templomainkat, a keresztény buzgalom és műveltség minden évezredes alkotását, és végképp kiirtja a lelkekből az Úr Jézus szeretetének jótékony melegét.” Emellett a pásztorlevél a „végső győzelem kivívására” buzdított.

A segédpüspököt 1945 májusában vették őrizetbe, az egri várban kialakított internálótáborba hurcolták, ahol brutálisan megkínozták. Az ügyből nagy botrány kerekedett, ennek nyomására kénytelenek voltak Kriston Endrét felmenteni és szabadon engedni. Ezután csendes visszavonultságban élt előbb az egri szeminárium, majd az érseki palota épületében. Az 1956-os forradalom idején a felkelők elfogták egyik kínzóját, az érseki palotába vitték, és szembesítették a püspökkel, de Kriston nem vallott a férfi ellen, mondván, bántalmazóinak már régen megbocsátott. A vértanú főpap 1960. május 3-án hunyt el. Földi maradványait a Grőber temetőben helyezték végső nyugalomra, majd később átszállították a Bazilika kriptájába.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!