Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak mintegy főpróbája volt az 1930–1931-ben Szent Imre herceg halálának 900. évfordulójára megrendezett ünnepségsorozat. Trianon és az elszigeteltség évei után először került sor Budapesten olyan nagyszabású, nemzetközi eseményre, amely a világegyház érdeklődésének középpontjába került. A jubileumi év keretében rendezett hitbuzgalmi és kulturális rendezvények százezreket – köztük rengeteg fiatalt – vonzottak Magyarországról és külföldről egyaránt.

A katolikus egyházat érzékenyen érintette a trianoni béke, mégis az összes magyarországi felekezet közül ez fejlődött a legdinamikusabban a két világháború között. A hitélet reneszánszát élte; nemcsak a korszerű pasztorációs tevékenységnek köszönhetően, hanem azért is, mert a Horthy-korszak keresztény-nemzeti eszmerendszerének elsődleges hordozója a katolikus egyház lett. A hitéleti és a hazafias társadalmi események a korszakban nemegyszer szervesen összefonódtak, kiegészítették egymást, ahogyan a Szent Imre-év esetében is, amely 1930. április 5-től november 16-ig tartott.

A Szent Imre-évet előkészítő népmisszió vezette be. Serédi Jusztinián hercegprímás rendelése szerint április 5-17-ig Budapest valamennyi templomában missziós ájtatosságokat rendeztek. A rendezvénysorozathoz számos zarándoklat is kapcsolódott: május 19-én a hercegprímás vezetésével katolikus férfiak zarándokoltak a máriabesnyői kegyhelyre, ezt május 25-én az asszonyok esztergomi zarándoklata követte. Május 29-én mintegy tizenötezer fiatal lány vonult a margitszigeti domonkos kolostor romjaihoz, hogy Szent Margit közbenjárását kérje, a csanádi egyházmegye hívei pedig Velencébe zarándokoltak, ahonnan június 28-án Szent Gellért ereklyéjével tértek haza Szegedre. A jubileumi évben Szent Imrének nem egy köztéri szobrot és emléktáblát állítottak, és nemzetközi gyűlésekkel, ifjúsági rendezvényekkel tisztelegtek a szentéletű királyfi előtt. XI. Pius pápa Nono exeunte saeculo kezdetű körlevelében üdvözölte a Szent Imre-évet.

A központi ünnepségek augusztus 16-án kezdődtek Budapesten, ekkor érkezett a fővárosba Aloisio Sincero bíboros, XI. Pius pápa legátusa. Az ünnepségeken még számos más egyházi méltóság is részt vett, köztük Michael von Faulhaber München–Freising-i érsek és Bulgária apostoli vizitátora, Angelo Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa. Augusztus 19-én Sincero bíboros szentmisét celebrált a Vérmezőn, közel hatszázezer résztvevővel, este pedig eucharisztikus hajókörmenetet tartottak a Dunán. Augusztus 20-án a parlament két háza együttes ülést tartott, ezután került sor a szokásos ünnepi Szent Jobb-körmenetre, melyen közel nyolcszázezren kísérték Szent István király épen maradt jobb kezét. Aloisio Sincero beszédeinek nagy részét magyarul mondta, s mikor augusztus 25-én búcsúzott, tömegek kísérték a Déli pályaudvarra.

A Szent Imre-év nagy sikert aratott mind belföldi és külföldi résztvevői körében, amin felbuzdulva Serédi Jusztinián munkához látott: miután a magyar kormányt maga mögött tudhatta, Európa-szerte keresett és talált támogatókat az Eucharisztikus Világkongresszus ügyéhez. 1938 májusában egymillió résztvevő köszönthette Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszust, amelynek méltó főpróbája volt a Szent Imre-év.