1938-ban nagyszabású ünnepségekkel emlékeztek meg Szent István halálának 900. évfordulójára. A Szent István-év eseményeit egy rendkívüli programsorozat tette emlékezetessé: a Szent Jobb országjárása. Nemzeti ereklyénk vonaton tette meg útját egy kifejezetten erre a célra összeállított szerelvényen, az Aranyvonaton, amelynek dísze a Szent Jobbot szállító speciális kocsi volt. Az elegáns, gazdagon díszített vasúti kocsinak a második világháború után nyoma veszett, nagy valószínűséggel elpusztult. Újjáépítését a Magyar Koronaőrök Egyesületének kezdeményezésére most civil szervezetek tűzték ki célul. Az Aranyvonat sorsáról és újjáépítéséről Nagy László és Woth Imre koronaőröket, Buskó András és Zákonyi Gyula vasúti főmérnököket, valamint Herein Gyula vállalkozót, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagját kérdeztük.
A Szent Jobbot szállító Aranyvonat 1938-ban (fotó: Fortepan)
Serédi Jusztinián esztergomi érsek már 1929-ben szorgalmazta, hogy 1938-at, Szent István halálának 900. évfordulóját fényes ünnepségsorozattal ünnepeljék Magyarországon. A hercegprímás óhaja az volt, hogy a jubileum címén a katolikus világ akkori nagy seregszemléjét, az eucharisztikus világkongresszust Budapest láthassa vendégül. A viszontagságos politikai helyzet miatt azonban csak 1936-ban született végső döntés a világtalálkozó budapesti megrendezéséről, ennek ellenére a tervezett kongresszust követő Szent István-év szervezése már korábban megkezdődött. Az eucharisztikus világkongresszus közel félmillió vendége még el sem utazott Budapestről, amikor 1938. május 30-án a hercegprímás és a pápa követe, Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa az Országház előtt tartott szentmise keretében megnyitotta a Szent István-évet. Szent István király ereklyéje másnap indult országjárására, első útja Esztergomba vezetett. Az Aranyvonat fedélzetén kísérte Esztergomba a Szent Jobbot Pacelli bíboros is.
Az Aranyvonat izgalmas történetébe Buskó András vasúti főmérnök avatott be. Elsőként emlékeztetett, hogy a Szent István-év Aranyvonata nem azonos azzal a szerelvénnyel, amely a második világháború végnapjaiban Magyarország aranykészletét szállította. Ez az Aranyvonat a Serédi Jusztinián vezette Szent István Emlékév Országos Bizottságának megbízásából készült. A Szent Jobbot szállító kocsi állami pénzből épült fel, mindössze négy hónap alatt a dunakeszi járműjavítóban. E célra Bereznai Oszkár mérnök és báró Puchner Endre vasúti főtiszt tervei alapján egy kész szalonkocsit alakítottak át különleges technikai megoldásokat igénybe véve, hogy az ünnephez méltó külsőt kapjon, és minél nagyobb biztonságban utazzon a felbecsülhetetlen értékű ereklye. A kocsi oldalának díszes festményeit Márton Lajos és Szlamka István készítette. A Szent Jobbot középen, egy üvegfalú teremben helyezték el. Az üvegfal tolóajtóként funkcionált, amelyet hangtalanul lehetett nyitni-zárni. Az alapszerelvény az ereklyeszállítót közrefogó két hagyományos gyorsvonati kocsiból állott, és egy vadonatúj 423-as mozdony vontatta, melyet egy hatalmas, kivilágítható kereszttel díszítettek. A szerelvényhez az ünnepség méretétől függően lehetett újabb kocsikat csatolni. Így járta nemzeti ereklyénk 1938-39-ben Magyarországot, 1940-től pedig a felszabadult területekre is elvitték. Az Aranyvonat természetesen nem állhatott meg minden állomáson és megállóhelyen, hosszabban a nagyobb városokban időzött, ilyenkor a Szent Jobbot kivették, és tiszteletére körmenetet tartottak, mint például Esztergomban és Egerben. Kisebb településeken nem hagyta el a szerelvényt, a hívek ilyenkor az állomáson róhatták le tiszteletüket a Szent Jobb előtt, így történt Hegyeshalomban is. Volt, ahol csak lelassított, vagy meg sem állt az Aranyvonat.
A Szent Jobb Újdombóvár állomáson (fotó: Fortepan)
A Szent Jobb védelmét az úton a koronaőrség látta el. Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke elmondta, az akkori koronaőröknek életükre meghatározó élményt jelentett, hogy országjáró körútjára kísérhették a Szent Jobbot. Mikor a Magyar Koronaőrök Egyesületét a rendszerváltás után újraalapították az egykori koronaőrök, az egyesület tagjai egyöntetűen pártolták az akkori elnök, Vitéz József kezdeményezését a Szent Jobbot szállító vasúti kocsi újjáépítésére. Vitéz József halálával az Aranyvonat ügye kissé háttérbe szorult, néhány évvel ezelőtt Nagy László, Vitéz József rokona vetette fel újra. Nagy László a megvalósításhoz Herein Gyula vállalkozótól, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagjától kért segítséget, akinek nevéhez már több hasonló kezdeményezés sikeres kivitelezése fűződik, mint például a Székely Gyors zarándokvonat elindítása vagy a gyimesbükki őrház felújítása. Herein Gyula minden követ megmozgatott az ügy érdekében, neki köszönhető, hogy az újjáépítés elindult a Magyar Vasúttörténeti Parkban, ahol Zákonyi Gyula vette kézbe a kocsi sorsát.
A nyugalmazott vasúti mérnök több muzeális járművet mentett meg a pusztulástól, köztük az Orient Express százéves Teakfa étkezőkocsiját, a világ egyetlen működőképes favázas vasúti járművét. Zákonyi úr vezetésével egy 1901-ben gyártott és 1928-ban korszerűsített favázas vagont bontottak vissza, hogy alvázára felépülhessen az ereklyeszállító mása. A másolat a tervek szerint a mai követelményeknek és biztonsági előírásoknak megfelelően fog elkészülni, az eredeti faváz helyett korszerű acélszerkezettel, így a kocsi alkalmas lesz 120 km/h-s sebességű vontatásra is. A munkálatok megkezdéséhez szükséges pénzügyi fedezet nem elégséges. A tervezett befejezés 2013 augusztusára, Szent István halálának 975. évfordulójára volt kitűzve, ám jelenleg úgy tűnik, később fog megvalósulni. Az összefogás résztvevői azonban bizakodóak: ha 1938-ban mindössze négy hónap alatt megépítették, a mai technikai körülmények mellett sokkal gyorsabban is sikerülhet. Zákonyi Gyula azzal búcsúzott, hogy legközelebb a dunakeszi járműjavítóban szeretne interjút adni az újjáépült kocsi mellett.