Történelemportál

Egy magyar kalandor Amerikában

Várost alapított Wisconsinban, a legelső seriff volt San Diego megyében és az egyik első képviselő Kalifornia törvényhozásában, aranyolvasztó és -finomító üzemet hozott létre San Franciscóban, és világhírű szőlészetet alapított. Haraszthy Ágoston kereken 200 éve született, s ebből az alkalomból nagyszabású fesztivált szerveznek Kaliforniától Budapesten át Tokajig. A Magyar Hírlap írásában Észak-Amerika egyik első magyar felfedezőjére emlékezik.

Haraszthy Ágoston (fotó: wikipedia.org)

Ő volt az egyik első olyan magyar, aki markáns tevékenységével beírta nevét az Újvilág gazdasági történetébe – olvassuk a kétszáz éve született Haraszthy Ágostonról a Magyar Tudóslexikonban. Halálának századik évfordulóján, 1969-ben Kalifornia állam kormányzója, Ronald Reagan (későbbi amerikai elnök) kongresszusi beszédében tisztelettel adózott „a kaliforniai szőlőkultúra atyja” emlékének. A kaliforniai szenátus pedig már nyolc évvel korábban ünnepélyes határozatban mondta ki itthon alig ismert hazánkfiáról: „Ő a kaliforniai szőlőkultúra atyja, aki Kalifor­niát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta. (…) Haraszthynak köszönhető, hogy napjainkban az USA összes borfogyasztásának 85 százalékát Kaliforniában termelik.”

„Regényes új világ”

De hogyan került Kaliforniába az 1812. augusztus végén a Bács vármegyei Futakon született és 1869 nyarán Nicaraguában (valószínűleg egy aligátoroktól hemzsegő folyóban) eltűnt magyar nemesember? Először 1840-ben utazott Észak-Amerikába, mégpedig azért, mert mint 1844-ben Pesten, Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent útleírásában magyarázza: „Már több év óta elnyomhatlan láng égett keblemben, országokat beutazni s azok látása által magamnak tapasztalásokat szerezni. (…) Minden alkalmat használtam, hazámban utazó külföldi férfiakkal ismeretséget tenni és ezektől szükséges felvilágosításokat a külföldi utazásmódról s főképp ajánló-leveleket nyerni.” Ezért utazott el az ifjú, már több nyelven beszélő bácskai földbirtokos, vármegyei tisztviselő a híres mehádiai fürdőkhöz (Herkulesfürdő, Orsovától északra), ahol sok külföldi megfordult egészsége helyreállítása végett. 1839-ben itt ismerkedett meg és barátkozott össze egy angol hajóskapitánnyal és két észak-amerikai utazóval. Meghívta új barátait Bács megyében lévő birtokára, ahol néhány hetet eltöltöttek, és sokat beszélgettek az észak-amerikai szabad státusokról. Miután vendégei meghívták Amerikába, és számos ajánlólevéllel látták el, elhatározta, hogy személyesen utazza be „a magasztalt szabad földet, melyet számtalan német, francia, angol utazók és már egy magyar is – Bölöni Farkas Sándor – oly különféleképp írtak le, kik mindamellett megegyeznek abban, hogy nagy és magas polcon áll e regényes új világ”.

Így hát kilenc évvel Bölöni Farkas Sándor híres észak-amerikai utazása után, 1840 tavaszán a 28 éves Haraszthy is útra kelt, s Londonból egy Sámson nevű vitorlás postahajón utazott New Yorkba Halász Károly rokonával. Bár az amerikai nagyvárost megcsodálta, mégsem maradt ott néhány napnál tovább, mert ő a még ismeretlen Amerikát akarta felfedezni. Életrajzírója, Sztáray Zoltán jegyzi meg róla, hogy „az úttörők úttörője volt”, mindig a többiek előtt járt, így ment fokról fokra nyugat felé. Ahogy a Nagy-tavak mentén vándoroltak egyre nyugatabbra, sorra leírta útirajzában az új városok – Buffalo, Cleve­land, Detroit stb. – fejlődő, lüktető életét. Amikor a Michigan-tó nyugati oldalán lévő Wisconsin államba s Milwaukee-be érkeztek, elámult a város hihetetlenül gyors felépülésén, hiszen a területet csak négy évvel korábban vették meg az indiánoktól az amerikai telepesek. A sok szép ház, gazdag bolt láttán Haraszthy megállapította: „Pesten nem volnék képes mindazt találni, mit itt találtam.” Megtudta, hogy könnyen és nagyon olcsón lehet földet venni a kormánytól, s a befektetetés rövid időn belül sokszoros hasznot hoz. Ezután lóháton (s egy 16 lövetű puskával) rokonával és egy angol doktor barátjával bejárta Wisconsin tartományt, s a fővárostól, Madisontól északnyugatra, a Wisconsin folyó partján, a hullámzó „pázsit-bársonyos” préri és egy festői szépségű hegylánc között talált egy elragadó helyet, s ott egy holdvilágos éjszakán „egy megfejthetlen vágy fogta el lelkemet e táj iránt, s elhatároztam, itt egy kis birtokot fogok vásárlani”.

Új város a folyó partján

Másnap néhány helyi lakostól meg is vett a folyó partján egy négyszögmérföld (640 acre), tehát nagyjából 550 magyar holdnyi birtokot, összesen 1900 dollárért, a vételár egyharmadát készpénzben, kétharmadát pedig New Yorkban vásárolt áruban fizette ki. A helyiek tanácsára elhatározta, hogy várost alapít, amihez 10 ezer acre földre volt szüksége (40,5 km2), de nem volt elég pénze. Szerencsére Milwaukee-ben összebarátkozott egy Mr. Bryant nevű angol bevándorolttal, akit rábeszélt arra, hogy menjen vele új birtokára, és az angol úrnak is annyira megtetszett a táj, hogy a legközelebbi földeladó hivatalban kifizette a kormánynak a 10 ezer acre föld árát – több mint 30 ezer dollárt –, és kettőjük nevére íratta a városalapítás céljából. Abban egyeztek meg, hogy Haraszthy közös vállalkozásaik nyereségéből fizeti majd vissza tartozását.

A föld megszerzése után azonnal megindult a város építése, amelyet a magyar városalapító Széptájnak keresztelt el. (Ma Sauk City néven létező kisváros.) Mai ésszel alig felfogható tempóban és mértékben épült fel az új város, napok alatt mesteremberek és bevándorlók özönlöttek az új településre, szinte varázsütésre húzták fel az új házakat, épületeket, csakhamar háromemeletes nagy vendéglő és egy tágas iskola is felépült, „egyszóval a néhány hét előtt csendes vidék egyszerre élénk hellyé változott”. A folyón kompjáratot indított Haraszthy és társa, az épülő várostól három mérföldre fűrész- és őrlőmalmot létesítettek, s Haraszthy lett a fő árubeszállító. Mivel minden vállalkozásuk sikeres volt, nyereségük elképesztően gyorsan haladta meg a befektetett tőkét, így a magyar városalapító még abban az évben meg tudta fizetni tartozását angol társának.

A következő év tavaszán Haraszthy két angol utazó társaságában kalandos és veszélyes felfedezőútra indult az indiánok közé, bejárta velük a Mississippin túl élő indiánok föld­jeit, de járt lent délen, New Orleansban is, Alabamában, Floridában is, s 1841 nyarán eljutott Washingtonba, ahol fogadta őt John Tyler elnök is. Onnan tért vissza Wisconsinba, s új otthonából késő ősszel indult Magyarországra, mint írja: „honom és családom utáni vágytól ösztönözve”. 1842 januárjában érkezett haza. Itthon elrendezte ügyeit, eladta a család Bács megyei házát, birtokát, megállapodott Heckenasttal Amerikáról szóló útikönyve kiadásában, aztán felpakolta népes családját, s 1842 nyarán, harmincévesen végleg elhagyta szülőföldjét, kivándorolt Amerikába, a maga alapította Széptáj városba.

Kalifornia: bor és arany

A vérbeli kalandor új otthonában sem tudott sokáig nyugton maradni, hajtotta az új iránti kíváncsiság, a kalandvágy. 1848 végén (hatalmas haszonnal) eladta wisconsini tulajdonait, s ekhós szekerekkel elindult tíztagú családjával a több ezer kilométerre lévő Kaliforniába, mert megtudta, hogy a Mexikótól nemrég függetlenedett mesés tartomány az Egyesült Államok része lett. Talán ugyanaz a vágy foghatta el, mint amikor először pillantotta meg a gyönyörű wisconsini prérit: „felkerekedni s letelepedni e paradicsomban”. A Haraszthy család a St. Louisból nyugat felé vezető karavánúton – ellenséges indiánok lakta tájakon keresztül – 1849 nyarán indult el, s az év utolsó napjaiban érkezett a Csendes-óceán partján fekvő San Diegóba, amely akkor még kis mexikói falu volt, s a következő évben nyilvánította várossá az 1850-ben megalakult Kalifornia állam törvényhozása.

A magas, jóképű, energikus, széles látókörű jövevényt választották meg San Diego város és megye első seriffjének és „marsalljának”, de Haraszthy kaliforniai karrier­je valójában akkor indult el, amikor 1851-ben városa képviseletében képviselőnek választották a kaliforniai népgyűlésbe. Ekkor költözött Attila fiával San Franciscóba, amelynek környékén földet vásárolt és szőlészkedni kezdett. Rövidesen betelepítette a spanyol szerzetesek által Mexikóban meghonosított európai borszőlővel Los Flores-i birtokát. Néhány év múlva pedig a San Franciscótól északra levő Sonoma városkában megalapította a híres Buena Vista (ez is Széptáj, mint Wisconsinban alapított városa) nevű, egyébként ma is működő szőlőbirtokát és borpincészetét. Bár ma is sokan vitatják, hogy Haraszthy honosította meg a zinfandel szőlőt Kaliforniában, tény, hogy egy csapásra az ő szőlője és vörösbora lett a leghíresebb, legnépszerűbb az új amerikai államban.

Mielőtt azonban teljesen a szőlészetnek és borászatnak szentelte volna magát, őt is magával ragadta az 1850-es évek elején tetőző kaliforniai aranyláz. De nem mint egyszerű aranyásó vagy aranymosó próbált szerencsét, hanem aranyporbeváltó társaságot és aranyolvasztó s -finomító üzemet hozott létre San Franciscóban – mégpedig néhány magyar 1849-es emigránssal, köztük Wass Sámuel erdélyi gróffal, 1848-as nemzetgyűlési képviselővel és Urnay Lajos volt honvédkapitánnyal. Az aranybiznisz azonban – a kezdeti virágzást köve­tően – végül is nem jól alakult Haraszthy számára, mert miután a helyi kincstári aranyfinomítóban és pénzverdében is állást vállalt, az állami tisztsége és a magánvállalkozása összeférhetetlenséget szült, ráadásul 1857-ben az állami üzem tetemes aranyvesztesége miatt bűnvádi eljárás indult ellene. A bírósági tárgyaláson először bűnösnek mondták ki sikkasztás vádjában, majd 1861-ben az esküdtszék ártatlannak találta.

Nem csoda, hogy ekkorra Haraszthy Ágostonnak elege lett az „aranyozásból”, és végképp a szőlészet-borászat felé fordult. Buena Vista-i ültetvénye, borháza, pincéi a kaliforniai szőlősgazdák zarándokhelyévé váltak, borai első díjakat nyertek, úttörő volt a konyak, pezsgő, mazsola készítésében, s 1862-ben a kaliforniai Állami Mezőgazdasági Társulat elnökévé választották. Az amerikai polgárháború azonban kettétörte karrierjét, s a pénzügyi nehézségek, a sorozatos bajok – súlyos baleset is érte – miatt 1868 tavaszán családja egyik felével elhagyta Kaliforniát. Megint „szűz” területen, Nicaraguában kezdett új életet az immár 56 éves kalandor. Nagy tervei megvalósítása közben azonban, 1869 nyarán valószínűleg az ültetvényét átszelő folyóba zuhant, s aligátorok végeztek vele.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!