Történelemportál

Regionális vörösterror

Nagyon is indokolt Raffay Ernő előszóban írt méltatása, Szentesi Zöldi László könyve valóban érdemes a figyelemre. Munkájában a magyar történettudomány egyik régi adósságából – ami Tanácsdiktatúra történéseinek hiteles feltárása –, törleszt egy fontos tételt, és forrásokra támaszkodva, a szakirodalom – és nem az annak mondott pártirodalom – alapos ismeretében a szolnoki események korszerű, jegyzetelt összefoglalását nyújtja az olvasóknak.

Vásárolja meg a könyvet most akár 30% kedvezménnyel!

Nem csupán a Szolnokon vagy környékükön élőknek ajánlott ez a kötet, hiszen a Szolnokon történtek megismerése hozzájárulhat az első hazai proletárdiktatúráról alkotott kép hitelességéhez és az egykorú, illetve későbbi események megértéséhez. A szerző tulajdonképpen ott kezdi, ahol Gratz Gusztáv – a A forradalmak kora című kiváló munka írója – abbahagyta. Gratz Gusztáv valószínűsíthetően szintén elsősorban a peranyagok alapján dolgozott, ahogy Szentesi Zöldi László is, ugyanakkor munkáját összefoglaló jellegűnek szánta, így nem tért, nem is térhetett ki olyan részletesen az egyes településeken történtekre, ahogyan ezt Szolnokra vonatkozóan a szerző megteszi.

A Vörös majális fejezetben a szerző arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a proletárdiktatúra belpolitikai és külpolitikai helyzetét május első napjaiban, ami mintegy előzményül szolgál a későbbi történésekhez. A román előrenyomulás megállása, a Vörös Hadsereg kivonulása miatt a város lakossága – a szerző szavaival élve – „két front közé szorult”, és „a senki földjén találta magát”, ami a későbbi események szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyult. Az önmagában is beszédes című következő fejezet, A vértől nem kell félni, az ún. Lenin-fiúkkal foglalkozik, forrásokkal támasztva alá a tevékenységükről szóló rémhíreket, amelyeket előbb a hazai pártirodalom előbb igyekezett dicsőséges színben feltüntetni, majd a fehérterror gyakori emlegetésével igazolni, végül pedig elhallgatni. A személyekről közölt fényképek mellett a korábbi tankönyvekben, szakmunkáknak mondott írásokban nem ritkán egészen más magyarázatot, ismertetőt szoktunk találni.

Akit nem riasztanak el a forrásokkal igazolt tények, továbblapozva a Harc Szolnokért fejezethez érkezhet el, amelyért kétségkívül érdemes kézbe venni az egész kötetet. Az itt tárgyalt történések – a „régi rend” visszaállítása Szolnokon és annak előzményei, illetve a „vörösök” és a „fehérek” között a városért kialakult harc részletei – eddig csak kevéssé voltak ismertek, a szerző jó érzékkel használja a forrásokat és hitelesen mutatja be az eseményeket, amelyek menetére komoly hatást gyakorolt a vasutasoknak ígért fizetésemelés: „a váltóőr éppen olyan fontos munkát végez, mint a magasabb rangú tisztviselő, és kell, hogy ugyanolyan kultúrigényei legyenek, a legkisebb váltóőrnek vagy málházónak 12000 korona évi fizetést kell kapnia. A vasutasok óriási többsége ezzel lelkes híve lett a tanácskormánynak.” A szerző ugyanilyen érdekes forrásidézetekkel alátámasztva mutatja be Szolnok vörösök általi elfoglalását, kritikai vizsgálat alá véve az eseményről szóló hivatalos közleményeket. Miközben a román haderő a várostól nem messze táborozott, a vörösök ádáz tombolásba kezdtek a városban.

A következő fejezet, A rettegés napjai jórészt már a peranyagokon alapul, és igyekszik bemutatni a vörösterror áldozatait, meggyilkolásuk körülményeivel, kitérve a vörösök által alkalmazott brutális módszerekre is. A szerző magyarázatát adja annak is, miért sorolta be dr. Váry Albert a köztörvényes bűncselekményeket elkövetőket a kommunizmus áldozatai közé, ugyanis a szolnoki forradalmi törvényszék illetékességét nem ismerte el. Ha e törvényszékek nem voltak illetékesek, akkor természetesen nem ítélhettek volna el senkit sem, így nem a köztörvényes bűnelkövetők mentegetéséről van szó. Ahogy ez előzőt, ezt a fejezetet is remekül kiegészítik a szerző nagyapjának naplójából vett idézetek, amelyek nem pusztán a történéseket segítenek feltárni, hanem árnyalhatják a levéltári források anyagait is. A városban ténykedő vörösök nem a közelben álló román haderővel, hanem a város lakosságával szemben folytattak háborút, és gyilkosságok, fosztogatások révén ismertették meg a szolnokiakkal a „kommunista törvényességet”, amiben dr. Márton Ferenc törvényszéki bíró vádbiztosként segédkezett. A románok május 4-én ágyúzni kezdték a várost – ezt később a vörös propaganda részben a „fehéreknek” tulajdonította –, miközben a Tisza áradni kezdett, az árhullám 12-én tetőzött, így a szolnokiaknak az ellen is védekezniük kellett a folyamatosan hulló gránátok dacára. Mindezek mellett kellett elszenvednie a lakosságnak Szamuely Tibor rögtönítélő bíráskodását, amely hivatalosan ugyan a „fehérek” ellen irányult, de az, hogy e személyek listáját nem találták meg, az ítélettel rögtön kész bírákat nem zavarta, találtak elég áldozatot. A gyanúsításhoz és az ítélethez elegendő volt egy feljelentés vagy „egy közönséges utcai leány bemondása”. A kötet a rendelkezésre álló források alapján kísérli meg bemutatni a történteket, gyakran idézve is azokat.

A Gyilkosságok után fejezet érdekessége, hogy feldolgozza a korabeli sajtóban megjelent híradásokat és ütközteti a cikkekben található hamisításokat a valós adatokkal, ugyanakkor kitér a szolnoki történések későbbi megítélésére is. Ismerteti a különböző értelmezési szempontokat és indokolja is azokat, beszámolva a mártírok történetének elhallgatásáról is évtizedeken keresztül.

A könyv utolsó fejezete (Utóhang) állást foglal a „fehérterror-vitának” olyan fontos kérdéseiben, miszerint törvényesek, megalapozottak voltak-e a vörösökkel szembeni számonkérések, bírósági eljárások, kimondva, hogy ezek vizsgálata után és a kihirdetett ítéletek alapján bátran kijelenthető: kétségbevonhatatlanul. A függelék – amely a tiszavárkonyi, a jászkarajenői, a jászberényi vörösterror rövid összefoglalásai – már a köteten belül is bizonyítják, hogy a szolnoki történések nem egy helyen előforduló túlkapások voltak csupán, hanem a terror a proletárdiktatúra lényegi eleme volt. Az imponálóan gazdag irodalomjegyzék, amely a levéltári forrásokat és a folyóiratcikkeket is tartalmazza, értékes kiadvánnyá teszi a könyvet – amely a Nagy Magyarország Könyvek 6. kötete –, nem csupán a történelem iránt érdeklődő olvasók, hanem az óráikra készülő történelemtanárok számára is.

2 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!