Az 1956-os forradalom fényesen bizonyította, hogy egy nemzet tagjai között nem osztályharc, hanem érdekközösség áll fenn – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter május 10-én Budapesten, a Kovács Sándor nyugállományú vezérőrnagy 85. születésnapja alkalmából tartott köszöntőn.
Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet Kovács Sándor nyugállományú vezérőrnagy, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősének 85. születésnapi köszöntőünnepségén május 10-én délután, Csepelen. Az eseményen a tárca és a honvédség részéről megjelent dr. Dankó István jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár, illetve Bozó Tibor dandártábornok, a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnöke is.
Hende Csaba köszönti Kovács Sándort (fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária)
Hende Csaba megköszönte Kovács Sándornak mindazt, amit 1956-ban Csepelért és a magyar nemzetért, illetve amit hosszú élete során ‘56 eszméjének megőrzéséért tett. Felidézte: 1956-ra a magyar társadalomban lényegében mindenkinek elege lett a létező szocializmus diktatúrájából, legfőképpen azoknak, akikre hivatkozva a párt vezetői gyakorolták véres uralmukat. Így aztán amikor október 23-án Budapesten néhány fiatal évek óta először kimondta az igazságot, a szabadság mindenkit egyformán érintett meg, a hazug diktatúra pedig néhány óra alatt megsemmisült.
A miniszter emlékeztetett: a forradalom résztvevői származásukat, világlátásukat tekintve épp olyan sokfélék voltak, mint a magyar nemzet. A Vörös Hadsereg ugyan eltiporta mindazok ellenállását, akik fegyverrel a kézben harcoltak a szabadságért, de a szabadság élményét, 1956 szellemét soha többé nem tudták megsemmisíteni. A forradalom fényesen bizonyította, hogy egy nemzet tagjai között nem osztályharc, hanem érdekközösség áll fenn: közös a sorsuk, szabadságukat pedig csak együtt szerezhetik meg, csak együtt élhetik meg.
A miniszter utalt az ezen a napon beiktatott köztársasági elnök, Áder János szavaira az új nemzeti kiegyezésről, majd úgy fogalmazott: mindig emlékeznünk kell a bátrakra, akik a szabadság ösvényeit járták ‘56-ban, majd utána, a létező szocializmus dzsungeleiben életüket adták a hazáért, szolgálták azt teljes szívükből és erejükből.
„Isten éltessen, tábornok úr!” – mondta a nyugállományú vezérőrnagyhoz fordulva Hende Csaba, aki a régi, ludovikás „A hazáért mindhalálig!” jelmondattal kívánt boldog születésnapot Kovács Sándornak, kifejezve a Honvédelmi Minisztérium nagyrabecsülését és személyes tiszteletét.
Kovács Sándor nyugállományú vezérőrnagy (fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária)
Az emléktárgy átvételét követően Kovács Sándor hangsúlyozta: a dicséretek nemcsak őt, hanem mindazon bajtársait is megilletik, akik 1956-ban részt vettek a forradalomban, majd a megtorlás áldozatai lettek. Megígérte, hogy a jövőben is ugyanúgy képviseli majd ‘56 szellemét, mint eddig.
Kovács Sándor 1927. május 2-án született. Géplakatosi végzettséget szerzett, majd a katonai pályát választotta: 1950-ben avatták gépkocsitechnikus tisztté. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt letartóztatták: a csepeli nemzetőrség és a Királyerdő – Sólyom utcai nemzetőrcsoport felállítása és fedezése miatt a Budapesti Katonai Bíróság 1957. december 14-én, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt halálra, mellékbüntetésként pedig vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélte. Öt évet, tíz hónapot és öt napot töltött börtönben, ebből nyolcvan napot a halálsoron, mielőtt 1963. március 23-án közkegyelemmel szabadult. Később 1956-os emlékéremmel, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, Csepel pedig díszpolgárává választotta.