Rabigába hajtott nemzet
A földgolyó akárhogy fordul,
Üzenet lesz e gyáva korbul:
Van még becsület, van marok,
Vannak még bátor magyarok.
Matók Leó e pár sorát 1951-ben írta, talán nem sokkal az előtt, hogy 1951. október 13-án, a reggeli órákban, Gyimesi Szilárd barátjával együtt kivégezték. Matók Leó 23, Gyimesi Szilárd 22 éves volt. A lista nagyon hosszú, több százan sorakoztak már előttük, és utánuk is több száz férfival, nővel, fiatallal és időssel gyarapodott a lajstrom, akik életüket adták az ország szovjet megszállását követően.
a kommunizmus áldozatainak emléknapja (fotó/illusztráció: Történelemportál)
Malenkij robotra elhurcolt népi németek és magyarok, a délvidéki magyarok és németek kivégzése, internálótáborba hurcolása. A szovjet katonák folyamatos atrocitásai a polgári személyek ellen, fiatal nők tömeges megerőszakolása, brutalitások sorozata. Felelősségre vonás nem volt. Felállították a Szovjet Katonai Törvényszéket, amely magyar állampolgárok sorsáról döntött, halálra, kényszermunkára, sok évi börtönre ítéltek – ártatlan embereket is.
A kommunisták befolyása egyre nagyobb lett
Magyarországon üzemszerűen működtek a népbíróságok, az internálótáborok, a rendőrhatósági felügyelet alá helyezések. Megszületett a visszakísérés intézménye is, ami azt jelentette, hogy akit felmentett a bíróság vagy a népügyészség, illetve kis büntetést kapott és szabadult volna, azt a személyt vissza kellett kísérni az egyre erősebb, Péter Gábor vezette politikai rendőrséghez, az Andrássy út 60-ba. Innen pedig egyenes út vezetett a börtönökbe, az internálótáborokba.
Ahogy teltek a hónapok és az évek, a kommunista párt befolyása egyre nagyobb lett, hatalmuk kiterjedt a közigazgatás, az államvezetés minden területére. Így bővült a „reakciósnak” nevezett társadalmi rétegek és bizonyos szakmákban dolgozók megbélyegzése is. B-listázások, igazoltatási eljárások, nyugdíj megvonások, tömeges elbocsátások is hozzátartoztak a büntetésekhez. Következett az egyesületek, társadalmi szervezetek betiltása. 1948 decemberében ténylegesen is elkezdték a katolikus egyház elleni támadást azzal, hogy annak legfőbb vezetőjét, Mindszenty József bíboros hercegprímást letartóztatták.
Rákosi Mátyás és körének a hatalma, politikai befolyása egyre bővült, és amikor már majdnem minden politikai ellenfele és ellensége a börtönökben, internálótáborokban ült, vagy kivégezték őket a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával, esetleg még a kihallgatásokba belehaltak, akkor elérkezett az idő a saját párt- és elvtársak likvidálására.
A parasztság felszámolása
A Törvénytelen szocializmus című kötetben (1989) a szerzők egy mondatban nagyon jól összefoglalták a korszakban a parasztság ellen gazdasági kihágások és büntettek címszóval indított koncepciós vagy félig valóságon alapuló eljárásokat, amelyekkel szétverték ezt a réteget. „A rendszer, amelyik magát a munkásosztály hatalmaként deklarálta, azt hangoztatta, hogy a munkás-paraszt szövetségre épül, valójában azonban a parasztság felszámolását tűzte ki célul.” A módszer a sztálini alapokra és logikára épült, miszerint a „szocializmus építésének útján a parasztságot a proletariátussal közös hámba” kell fogni. Vagyis a koncepció szerint a parasztságot először ki kell vonni a hatalomból, de ezzel egy időben hangoztatni kell a munkás-paraszt szövetséget, miközben a parasztság több rétegével és képviselőivel a megegyezés csak akkor lehetséges és megengedhető, ha az „a munkásosztály diktatúráját”, jelen esetben a parasztság felszámolását támogatja. A gondolatmenet ördögi, de a levezetés ebben az interpretációban logikus: a hatalom felső vezetőinek tisztában kell lenniük azzal a tanítással, hogy a parasztság a „tőkés osztály”, és számarányukban is ők vannak a legtöbben. Ők a legfőbb élelmezői az országnak, vagyis stratégiailag fontosak, ezért nélkülözhetetlen a megosztásuk. „Először vezető erejét, jómódú rétegét kell tőkésnek, kizsákmányolónak minősíteni”, szembeállítva őket az adott közösség „még nem tőkésnek” nyilvánított, úgynevezett szövetségeseivel. „Ezt kell először likvidálni, hogy utána likvidálható legyen a többi” is, azaz, hogy az eredeti sztálini elképzelések szerint a teljes parasztságot, „a proletariátussal közös hámba” kell fogni. A forgatókönyv itt is „logikusnak tűnt” Rákosi és a vezetése részére.
Több közterher, mint korábban bármikor
A parasztság 1948–1953 között történt teljes ellehetetlenítését és tönkretételét már 1945-ben megkezdték. 1948-ban a parasztságnak minden rétege több közterhet viselt, mint bármikor a XX. századi történelemben. Ez 1953-ig tovább növekedett, jobban mondva megháromszorozódott. Rákosi Mátyás 1950 novemberében azt hangoztatta, hogy „kényszeríteni kell a parasztot, hogy többet áldozzon a szocializmus építéséért.” 1948-at követően egyre többen hagyták magára a földjeiket, tömegessé vált a földtől való menekülés, amely a hagyományos paraszti termelés tudatos felbomlasztását jelentette: megnövelt terhek, tagosítások, kényszerrel kicsikart „földfelajánlások”. 1953-ig megközelítőleg 1,5 millió kh szántó területet hagytak el, illetve „ajánlottak” fel a gazdák, így lehet az is, hogy 1950 végéig körülbelül 120 ezer taggal bővült a termelőszövetkezetek taglétszáma. Ebben az időszakban több mint 180 ezer mezőgazdaságból élő adta fel az eredeti, földdel kapcsolatos foglalkozását. Ez a szám 1953-ra meghaladta a 300 ezret. Ekkorra a kényszerből tsz-be lépett személyek száma már 376 ezerre emelkedett.
Egymillió büntetőeljárás, 850 ezer büntetés, 400 ezer elítélt paraszt
A kulákság elleni harc meghirdetése után, 1947 és 1953 között „közellátási bűntett” címén több mint 400 ezer parasztot ítélt el a bíróság, és ennél jóval magasabb az a szám, akik ellen eljárást indítottak. Ezek „népgazdaság ellen elkövetett bűntettek” voltak, a bíróság politikai megrendelésre dolgozott: a kis és középparaszti rétegek tönkretétele és likvidálása volt a feladat. Ide tartozott a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, a feketevágás stb. Az adóhátralék miatt 1950-1952 között kb. 400 millió forint büntetőbírságot róttak ki a parasztságra. 1951 elejétől 1953 májusáig az ún. kihágási bíróság jogkörével felruházott rendőrség összesen 850 ezer esetben szabott ki büntetést. 1950 tavaszától 1953 májusáig a különböző feljelentések, illetve előzetes rendőrségi vizsgálatok nyomán összesen több mint egymillió büntetőeljárás megindítását kezdeményezték az ügyészségeknél. A bíróságokhoz kb. 650 ezer vádirat érkezett, és a perek 60 százalékában, azaz mintegy 400 ezer esetben született elmarasztaló ítélet. Vagyis egy teljes társadalmi réteg ellen – „gazdasági burokba bújtatva” – folyt politikai üldözés.
hirdetés
Kitelepítés, internálás
1950 elejére a teljhatalommal felruházott Államvédelmi Hatóság (ÁVH) bármit megtehetett, Rákosi Mátyás végrehajtó gépezetéül szolgált.
1950 nyarán a szerzetesrendeket feloszlatták, azokat, akik nem vetették le a reverendát, internálták, kitelepítették, házi őrizetbe helyezték. Akkoriban megkezdődött a déli és a nyugati határsávból a családok deportálása a hortobágyi zárt táborokba, illetve a nagyvárosok megtisztítása az „ellenséges elemektől”. Ennek lett a vége 1953 nyarára a 12 hortobágyi zárt tábor (10 ezer személy). Megalakították az ÁVH által felügyelt internálótáborokat Kistarcsán, Recsken, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Bernátkúton és Sajóbábonyban. 1951 nyarán megkezdődtek a budapesti „veszélyes elemek” kitelepítései, melynek során 14 ezer embert fosztottak meg otthonától úgy, hogy 1953 után sokáig a lábukat sem tehették be a fővárosba.
1951–1952 között fejlesztették tökélyre a kivégzettek és agyonvertek álnéven való eltemetését. Amikor bekerült valaki a titkos ügyosztályra, a nyilvántartási könyvekben leragasztották a nevét, és számmal jelölték meg.
1953 nyarán az amnesztiarendelet hatására több ezer embert „szabadon” engedtek, de a börtönök ennek ellenére zsúfolásig telve voltak, ugyanis azokat az elítélteket, akiket demokráciaellenes cselekmény, összeesküvés, háborús bűntett vádjával elítéltek, azok nem estek az amnesztia hatálya alá. Az „enyhülés” időszakában is működtek a rabmunkáltatás intézményei, a bányák és mezőgazdasági telepek. Az egyik ilyen híres bánya a csolnoki volt ekkoriban.
1956
Az 56-os szabadságharc során több százan, ezren veszítették életüket a harcokban, sortüzekben. Ennél súlyosabb veszteség volt az országnak, hogy kétszázezren nyugatra távoztak, még ha személyes sorsuk szempontjából ők nem is feltétlen tekinthetők áldozatnak. A forradalom leverését követő megtorlás során több száz embert végeztek ki azért, mert szabad Magyarországon szerettek volna élni. A kommunista diktatúra következő évtizedei egy egész nemzetet kényszerítettek rabigába, identitásának megtagadására, aminek hatása kitörölhetetlen, a stigmái ott vannak a jelenkor társadalmán is.
A valóságos szám még magasabb lehet, mert Rummel nem tud pl. a délvidéki magyarirtás több tízezer áldozatáról sem, akiket szintén a kommunisták öltek meg. Általában a kommunizmus áldozatairól nagyon kevés biztos adat ismert, mert az elkövetők saját maguk dönthettek és részben dönthetnek ma is az iratok sorsáról, illetve népirtásaikról semmiféle összeírás nem készült. Így sok millió áldozatról hiányozhat bármiféle említés.
Úgyszintén felháborítóan alacsony a közmédiumokban hangoztatott 1 milliós szám Közép-Európa veszteségeit illetően. Csak a németek közül többet öltek meg ennél Sztálin idejében.
www.distributedrepublic.net
Az is régóta ismert tény, hogy voltak átvételek, nevezetesen a német nemzetiszocialisták tanultak egyet-mást a sokkal nagyratörőbb és gátlástalanabb bolsevikoktól, de ez csak a külsőségeket és a módszereket illetően igaz és nem is túl nagy mértékben. A nemzetiszocialisták soha nem süllyedtek olyan mélyre, mint a bolsevikok.
A hasonlóság a ma demokráciának nevezett valami és a bolsevizmus között áll fenn. Itt is elég a nagy nemzetköziségre (internacionalizmus-globalizmus) vagy a demokrácia nevében történő népirtásokra utalni.
Bár olvasva a hozzászólásaidat a honlapon, általában egyet értek Veled, és tanulni lehet Tőled sok mindent, a nácik megítélésénél nem vagy tisztában azzal, hogy mi lett volna, ha a nácizmus kiteljesedik. A kommunizmus és a nácizmus célja egyformán az emberiség pusztítása volt számbelileg és minőségben. A náci koncentrációs táborok pedig azt mutatják, hogy hova süllyeszették le az emberiséget a nácik. Ugyan, miben jobbak a gulágnál, vagy bármilyen kommunista haláltábornál/átnevelő tábornál? Ami pedig a demokráciát illeti: annak a vége náci tipusú diktatúrába fog torkolni. Ez már elkezdődött a szemünk láttára. A demokrácia végét éljük az egész világon. Már véget is ért, csak még maradt a látszatából. És az az ÚJ VILÁGREND, amibe torkollott - mostmár mondhatom múlt időben - a demokrácia, a kommunzimus és a nácizmus diktatúráit egyformán tartalmazza céljaiban, eszközeiben. Csak rosszabb lesz, mert TOTÁLIS. Túltesz a teljességében mind a kommunizmuson, mind a nácizmuson, amelyek csak előképei az ÚJ VILÁGRNDNEK. És mi ezt már láthatjuk kibontakozni megállíthatatlanul. Amerikában, az un. demokrácia hazájában, minden eddiginél nagyobb koncentrációs táborok várják - egyenlőre üresen, de már őrökkel - az új világrend ellenségeit. Ez pedig mind náci, mind kommunista. És amit írok, igaz. Utána nézhetsz. De - mondom - amúgy 99%-ban egyetértünk, csak te a nácizmus megítélésében jóhiszemű vagy. De tévedsz. Ez ki kell mondani!
Emlékeztetnélek, hogy a nemzetiszocializmus az ellen próbálta megvédeni Európát, ami ellen minden európai patrióta, köztük mi magyarok és te is küzdesz. Egyetlen más erő sem volt, amelyik ezt a minden másnál fontosabb harcot felvállalta volna. Ebben rejlik a nemzetiszocialista Németország történelmi megítélésnek kulcsa.
Amire az USÁ-ban készülnek, annak az égvilágon semmi köze a nemzeti alapú nemzetiszocializmushoz. Ellenben erősen emlékeztet a nemzetek feletti, globális diktatúrát megvalósító bolsevizmusra. A különbség eddig is elsősorban hatalomtechnikai volt, de most már elérkeztünk abba a szakaszba, amikor ez az eltérés is rohamosan csökken. És igen, az új diktatúra még totálisabb lesz. De az előképeket a nemzeteket feloldó és megsemmisítő Szovjetunióban és a még pusztítóbb „demokratikus” szuperállamokban lehet megtalálni.
A két rendszert a szörnyűségek tekintetében sem lehet egy napon említeni! Csak pár példa: A náciknál a nemkívánatos elemek szabadon távozhattak az országból a vagyonukkal együtt, Sztálinnál a puszta gyanú alapján mehettek a Gulágra, ahol meggyilkolták őket a családjukkal együtt. Ha valahogy kiszöktek, külföldön is utolérték őket. Hitlernél létbiztonság és jólét volt, Sztálinnál tömeges éhhalál. Hitlernél vagyonbiztonság volt, Sztálinnál a kommunizmus nevében kifosztottak mindenkit. Hitler az ellentmondó tábornokokat mellőzte, és később, ha kellett a szakértelmük, visszahívta őket, Sztálinnál nem volt aki ellentmondjon, mert tízezrével öltette meg a tiszteket ártatlanul, mielőtt azok ellentmondhattak volna (a maradék meg kussolt, mert élni akart). Hitlert szerette és elfogadta a nép, jobban, mint bármelyik nyugati demokratikus vezetőt, Sztálintól csak rettegtek és százezrével álltak át a németek oldalára, amikor a háború kitört. A sor a végtelenségig folytatható.
Még néhány megfontolásra ajánlott észrevétel az eddigiekhez és részemről befejezettnek tekintem a témát:
Nemzetiszocializmus kiteljesedése
A hitleri nemzetiszocializmus rossz volt, de a szóba jöhető többi uralmi rendszer még rosszabb. Németország második világháborús győzelme esetén többek között elmarad a mindent bekebelező bolsevizmus és liberáldemokrácia sok tízmillió áldozatot követelő '45 utáni ámokfutása és nem egy elenyésző kisebbség pénzügyi érdekei határozzák meg a világpolitika alakulását. Ami a népirtásokat illeti: fontos leszögezni, hogy békeidőben csak a demokratikus és a kommunista hatalmak irtottak ki milliókat! Náluk ez, úgy látszik, a „normális” működés elmaradhatatlan velejárója. A nemzetiszocializmus a bolsevizmussal és a demokráciával ellentétben nem volt exportcikk. Velük ellentétben Hitler nem tört világuralomra, bármennyire győzködnek erről primitív retorikájú „dokumentumfilmek”. Az erőviszonyokra tekintettel is irreális ilyesmit feltételezni. Német vezetéssel erős nemzetállamokból álló Európa alakult volna, amely nem idegen világbirodalmak engedelmes és kiszolgáltatott peremvidéke. Nem mellékesen Magyarország megtarthatja területi gyarapodásait. A nemzetiszocializmus nem volt makulátlan, sok rosszat lehet róla mondani, de egyetlen bűne sincs, amit a demokráciák vagy a bolsevizmus ne követettek volna el sokszorosan. Véleményem szerint ez az alap, amiből érdemes kiindulni. Tisztább képet pedig majd akkor fogunk kapni, ha a gyűlöletkampány véget ér, és a másik fél is meghallgattatik.
Magyarország
Hitler támogatása nélkül egy négyzetmétert sem szereztünk volna vissza az elrabolt területekből. A Szent István-i állameszme megvalósulására pedig épp az „antifasiszta” bolsevik vagy liberális világuralom alatt van a legkisebb esély.
Új Világrend
Köztudott, hogy a világ jelenlegi urai gyűlölik a nemzetiszocializmust, az egyetlen erőt, amelyik fel merte venni ellenük a harcot. Harcolnak ellene ma is minden eszközzel. Eszük ágában sincs hasonlót bevezetni. Legfeljebb felszínes, technikai hasonlóságokról lehet szó. Minden jel arra mutat, hogy az általuk eddig preferált és tökélyre fejlesztett diktatórikus formákat (bolsevizmus, liberáldemokrácia) fogják összegyúrni és még pusztítóbbá alakítani.
Összegzés
A nemzetiszocializmust lehet utálni, de az elvitathatatlan, hogy a magyarság és egész Európa számára Németországnak, az európai civilizáció vezető erejének győzelme lett volna a leginkább kívánatos, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a legkevésbé rossz. Az antanthatalmaktól semmi jót nem kaptunk, és semmi jót nem várhatunk, mindig az ellenségeink voltak és azok ma is. Egyébként pedig épeszű ember nem az ellenségeinek drukkol, hanem a szövetségeseinek, és nem ül fel gondolkodás nélkül az ellenséges propagandának.
Szét kell választani a német nemzetszocializmust és a nácizmust, akkor is, ha mindkettőt ugyanaz a szörnyeteg képviselte. Németország megerősödése és talpra állása szükséges és elengedhetetlen volt. Ezt szolgálta a nemzetszocializmus. Az első világháborúban minden nagyhatalom nemzeti érdekből fogott össze Németország ellen, mely megerősödése veszélyeztette elsősorban Anglia érdekeit. Nem valamiféle techniaki versenyben próbálták meg Németországot legyőzni, hanem a piszkos erőszakkal. Persze, Németország is a piacszerzésre törekedett, hiszen minden hatalom alapja gazdaságilag a külső piac birtoklása volt. Németország későn jutott oda, hogy piacra lépjen, addigra már a hasznot hozó piaci szféra le volt fedve más hatalmak által. Ebbe keresett utat magának Németország, s ebben akarták meggátolni a már piacon lévő nagyhatalmak. Nem tudták másképp, mint háborúval. A háborút viszont olyan mohón és önzőn zárták le, hogy Németországot teljesen ellehetetlenítették. Lássuk be, hogy ennek következménye volt a 2. vh is, amit a nagyhatalmak nagyon is jól tudnak, és tudják, hogy az az ő 1.vh-s mohóságuk következménye volt. Hitler politikai pályafutása elején még ekkor nem gondolt komolyan világháborúra, megintcsak a nagyhatalmak ostoba lépései miatt kaphatott erre alkalmat, amivel Hitler élt is, s mivel semmiféle kontrollja nem volt, gátlástalanná vált. Az 1. vh-s vereséget személyes vereségnek élte át, s úgy látta, Németországnak Európa vezető hatalmává kell lennie ahhoz, hogy mégegyszer ne nyomják a sárba. A nácizmus már az ördögtől való volt, nem lehet semmivel megmagyarázni, nem lehet felmenteni sem. De nem lehet a nácizmust és a nemzetszocilaizmust egy kalapba tenni.
A logikádat egyébként értem, de ennél lényegesen többről van szó. Gondolok itt elsősorban a bolsevizmus világhatalommá válására és a nyugatot érintő egzisztenciális fenyegetésére, valamint a nemzetek felett álló pénzhatalom diktatúrájára, illetve az ellene való harcra. Ezek nélkül értelmezhetetlenek a folyamatok.
Hitler soha nem gondolt komolyan világháborúra. Ő volt a legjobban megdöbbenve, amikor kézhez kapta az angol és a francia hadüzenetet. Igaza volt: Nagy-Britannia saját érdekei ellen cselekedett, amit a háború alatti és főleg utáni események visszaigazoltak.
Dr. Baranyi Tibor Imre: A II. világháború kitörésének és a III. birodalom bukásának okairól és körülményeiről
leibstandarte.uw.hu
(eredetileg a tradicio.org-on volt fent, de ott már nem találtam rá linket)
Hitler csak a kétfrontos háborút akarta elkerülni, s remélte, hogy az angolok legalább semlegesek lesznek, és akkor nincs világháború. Csak európai...hm. Az sem lett volna semmi ugye....Lengyelország lerohanása után viszont már nem volt kétséges, hogy akár világháború is lehet, annak ellenére sem volt kétsége Hitlernek efelől, amikor nem reagáltak Lengyelország megtámadására. Semmi sem tartotta vissza a világháborútól, még ha eredetileg nem is volt ilyen terve.
Természetesen a háttérokok szélesebbek annál, mint amit írtam, de nem is akartam mélyebben belemenni, mert mindennek érdekében Németország volt a legnagyobb gát, tehát azt kellett leseperni. A többi következmény, ahogy az is, hogy Sztálinnal alkuba bocsátkoztak, és ebben Sztálin szava nyomott a latba.
Az világos, hogy tervei ellenére semmi sem tartotta vissza Hitlert egy világháborútól, ha már egyszer rázúdították a fejére és próbált ép bőrrel kikerülni belőle... Egész sor békejavaslatát utasították el az angolok.
Hitlernek nem sok választása volt. A Lengyelországgal fennálló probléma békés rendezését az angolok ügyes machinációinak köszönhetően maguk a lengyelek tették lehetetlenné. A demokratikus államok Hitler demokratikus megoldási javaslatát (népszavazás) egy pillanat alatt söpörték le az asztalról. Hitler azért bízott Anglia semlegességében vagy szövetségében, mert hitt abban, hogy az angol vezetők végül belátják, hogy Anglia és Németország érdekei összeegyeztethetők, és hogy a bolsevizmus a közös ellenség, amelynek szomszédságában az európai nemzetek nem merülhetnek háborúba egymás ellen. Nemcsak a Brit Birodalom, de egész Európa ráment arra, hogy az angolok mégis az I. világháború utáni állapotok erőszakkal történő helyreállítása és a testvérháború mellett döntöttek.
www.youtube.com
Úgy, hogy Agenornak ebben igaza van.
www.youtube.com
Az új világrend a nácizmust és a kommunizmust egyformán megvalósítja, mert hogy a kettő UGYANAZ, másként tálalva. Agenornak megmagyarázom, hogy lehet a kommunizmus és a nácizmus ugyanaz. Az AEÁ-ban két párt jelöltje szokott indulni az elnökválasztáson. Nagy versengés közepette igyekeznek az emberekkel elhítetni, hogy ők jobbak, mint a másik jelölt, ők másabbak. Pedig a titkos világhatalomnak mindegy melyik nyer. Mind a kettő az ő emberük. A nép buta. Azt hiszi van két választási lehetősége, amelyek nem ugyanazt képviselik. Na, így van a kommunizmusnál és a nácizmusnál is. Agenor OLVASS UTÁNA. Mind a kettőt ŐK találták ki, juttatták hatalomra, támogatták a háttérből. Mind a kettőt a szabadkőművesek, a globalisták, az új világrend harcosai, a világ titkos vezetői. Bárhogy is hívjuk őket.
Nem mondtam, hogy akár csak eszközeikben is azonosak vagy hasonlóak lennének. Részlegesen kimutatható, felszínes és technikai hasonlóságokról beszéltem, aminek pusztán az az oka, hogy számos hatalmi eszköz minden államban és minden társadalmi berendezkedésben szükségképpen hasonló. Ennek a lényeghez semmi köze nincs. Azért, mert az Asszír Birodalom tömegesen deportált népeket, még nem volt kommunista.
„Agenornak megmagyarázom, hogy lehet a kommunizmus és a nácizmus ugyanaz. Az AEÁ-ban két párt jelöltje szokott indulni az elnökválasztáson. Nagy versengés közepette igyekeznek az emberekkel elhítetni, hogy ők jobbak, mint a másik jelölt, ők másabbak. Pedig a titkos világhatalomnak mindegy melyik nyer. Mind a kettő az ő emberük. (...) Na, így van a kommunizmusnál és a nácizmusnál is.”
Melyik államban indulnak nemzetiszocialisták a választásokon? Melyik államban támogatja őket a háttérhatalom? Melyik államokban vannak hatalmon vagy képeznek jelentős parlamenti erőt nemzetiszocialista pártok ma Európában és a világon?
Hitlert a tőkések azért támogatták a pénzükkel annak idején, mert azt képzelték, hogy irányítani tudják, és leszerelhetik a mozgalmát. Nem így történt, ezért elpusztították. Amint felismerték Hitlernek és mozgalmának a valódi természetét, hátat fordítottak neki olyannyira, hogy számukra - és így a világ számára is kötelezően - ő és a nácik jelentik az első számú főgonosz mind a mai napig! Miért? Mert Hitler mindaz ellen küzdött, ami a hatalmukat jelenti, és ami ma is fojtogatja a világot. Hitler megállapításai a világot uraló erőkről ma aktuálisabbak, mint valaha.
„A nemzetközi pénz- és kölcsöntőke elleni küzdelem a német nemzet gazdasági függetlenségéért és szabadságáért vívott küzdelemnek legfontosabb programpontjává lett.” (Mein Kampf, 8. fejezet)
„[követeljük] A munka nélkül, könnyűszerrel, spekulációs és nyerészkedő módszerekkel folytatott jövedelemszerző tevékenységek betiltását. A kamatrabszolgaság megszüntetését.” (Az NSDAP programja, 11. pont)
Ismerős a helyzet?
Ezért kellett Hitlernek és Németországnak pusztulnia. Pusztulnia kellett, mert függetlenné akarta tenni a hazáját a világot kifosztó globális pénzügyi rendszertől. Ez volt a bűne Kadhafinak is. Orbánt és Magyarországot most ennek az ezredrészéért támadják.
Hitler világosan leírta azt is, hogy a marxizmus csak a nagytőke számára készíti elő a talajt. Tessék megnézni, mi történt Európa bolsevizmus által tönkretett régióival a kapitalizmus bevezetése után! Pontosan az, amit Hitler megjósolt. A világ tőkései minden akadály nélkül hódították meg a legyengített országokat, és épp a volt kommunisták kínálták fel nekik tálcán a koncot. Tessék megnézni, mi történt a volt nemzetiszocialistákkal Németország bukása után, és mi történt a volt kommunistákkal a Szovjetunió bukását követően! Akasztófa a milliárdok bezsebelése ellenében. Véletlen?
A kommunizmus szépen betagozódott a világot kifosztó gépezetbe fennállásának idején, majd bukása után is. Ellene nem kellett háborút indítani. Az alávetett népeket szépen kiszolgáltatta a pénzügyi hatalomnak. Ettől szenvedünk most is.
Csak a vak nem látja, hogy hol van lényegi azonosság, és hol kibékíthetetlen ellentét. A történelem legpusztítóbb konfliktusa, a 2. világháború nem csak úgy véletlenül robbant ki. A háttérhatalom egyértelműen a nemzetiszocialista Németország ELLEN harcolt, mert látta, hogy eszméi, amelyek a nemzetet tették alapvető entitássá, számára veszélyesek.
„Az örökkévalóság formáihoz való visszatérés akarata, a káosz legyőzésének akarata, a »sarkából kidőlt Föld«, a magából kifordult világ rendjének visszaállítása és e rend fölötti (a legtisztább platóni értelemben vett) őrködés: ez a nemzetiszocializmusra váró feladat.” (Az NSDAP programja és világnézeti alapjai, 1935)
Ez a nemzetiszocializmus ősbűne.
A belinkelt filmekről:
Mit gondolsz, Bukovszkij miért nem beszélt Hitlerről és a nácikról, ha egyszer ugyanolyanok voltak, mint a szovjetek? Holott a régi beidegződések miatt ennek a „nyilvánvaló hasonlóságnak” a felemlegetésénél semmi sem lett volna alkalmasabb, ha le akarja leplezni az EU és a Szovjetunió gonoszságát. Nos?
A „Láthatatlan birodalom” Hitlert egyszerűen arra használja, hogy az általa górcső alá vett jelenséget összefüggésbe hozza azzal az „abszolút gonosszal”, aminek Hitlert minden amerikai ember látja - a világot irányító háttérhatalom szándékának megfelelően. Átveszi a kliséiket, és az ő akaratuk szerint cselekszik anélkül, hogy észrevenné. Bravó! Nevetséges az is, ahogy a berlini olimpia idején feltűnő ötkarikás emblémával próbálja bizonyítani, hogy a nemzetiszocializmust „áthatotta a globalizáció eszméje”. Komolytalan. A filmnek ez a része köszönő viszonyban sincs a valósággal. Pontosan, ahogy azt egy „teljesen átlagos amerikai sráctól” várja az ember. A Hitler idején rendszeresen, minden fontos döntéskor megtartott népszavazásokról természetesen nem tud, vagy mélyen hallgat. A valóságban a németek kb. 95%-a ténylegesen támogatta Hitler politikáját, míg a ma demokratikusnak nevezett rendszerek politikája nagyjából annyira népszerűtlen, mint a szocializmus volt Magyarországon a gazdasági problémák súlyosbodása idején. Ennyit a különféle rendszerek demokratikus mivoltáról.
Még egyszer leírom, mert elsikkadt: a nemzetiszocializmus nem törekedett globális, nemzetek feletti alakulatok létrehozására, nem akart idegen eredetű népeket egy államba terelni, nem akart szuperállamot, uniót létrehozni, nem akarta a saját ideológiáját erőszakkal és fenyegetéssel az egész világra kiterjeszteni, és nem kívánta a nemzetek elsorvadását sem, miként azt mind a kommunizmus, mind az Európai Unió, mind az USA, mind a formálódó „Új Világrend” akarta és akarja, csinálta és csinálja. Ez a lényeg. Amíg ennek az ellenkezőjét nem tudod érdemben bizonyítani, légből kapott minden nemzetiszocializmust illető vádad.
Elnézést, hogy hosszú voltam.