Glatz Ferenc: hál’ Istennek az én apám nem foglalta vissza Délvidéket
Glatz Ferenc szerint „szegény szerbeken”, cseheken és „szerencsétlen szlovákokon” verik el a port a múlt bűneiért. A történész, volt akadémiai elnök mindezt az egyik tavalyi konferencián mondta.
Glatz Ferenc, a magyar–szerb történész vegyesbizottság elnöke tavaly szeptember 30-án Az együttéléstől a tömeggyilkosságokig a Balkánon a 20. században című budapesti nemzetközi konferencián mondott nyitó- és záróbeszédet. A konferencia hanganyaga sajnos csak a héten jutott el a szerkesztőségünkbe, de ennyi idő elteltével is kötelességünknek éreztük, hogy Glatz Ferenc gondolatait közzé tegyük.
Glatz Ferenc
„Valószínűleg amikor nagyapáink – az enyém nem, az egy régimódi ódivatú szocdem volt, aki nem ment a háborúba – az első világháborúba »kutya Szerbia!« kiáltással mentek bele, akkor nem gondoltak arra, hogy mi lesz ennek a háborúnak a vége” – kezdte a felvezetést Glatz Ferenc. Majd folytatta a következővel: „amikor lementünk a Délvidékre – már nem én, és az én apám sem, hála Istennek –, és kezdtük a szerb partizánokat akasztani, meg azokat, akik kimentek közbe [?], nem gondoltunk arra, mi lesz ennek a vége.” („Kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok!” Ezt nem Glatz Ferenc mondta, ezt az LGT.)
A kapargászó történészek
Glatz Ferenc a konferencián nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy egyes történészek a népek közti nagy-nagy megbékélést akadályozzák. „Most, 2011-ben, amikor nekünk, unokáknak kellene megbékélni, akkor a történészek elkezdik azt keresni, hogy ki kezdte, ki szúrta először a másikat hasba. Még találnak két iratot, a kapargászó történészek, kaparják, kaparják a levéltárakat, és találnak még két mondatot, borzasztó boldogok, hogy rá tudják bizonyítani egy szerbre vagy egy magyarra, hogy igenis ő mondta ki először a rossz mondatot.”
„A történészek nem levéltárosok, kérem”
„Mi tehát a mi feladatunk, történészek feladata?” – tette fel a kérdést Glatz Ferenc. „Vajon az, hogy arról beszéljünk csak, hogy ezelőtt nyolc évtizeddel ki, mikor, hol kezdte, vagy azt kezdjük el firtatni, hogy 41–42-ben ki, mikor, miért ment hova, és ki miért lőtt, valóban voltak-e erőszakos cselekmények még a nagy újvidéki razzia előtt?” Hangsúlyozta: „a történészek nem levéltárosok, kérem – habár most éppen a neopozitivizmus szellemében eluralkodnak a levéltárosok közöttünk –, a történészek nem filozófusok, a történészeknek nemcsak az a feladatuk, hogy kapirgáljanak, nemcsak az a feladatuk, hogy elméleteket gyártsanak. A történészeknek, azt hiszem, az is a feladata, hogy tanulmányozva az elmúlt évszázadok, évtizedek eseményeit, javaslatot tegyenek, hogyan lehetne egyszer már ezt a rohadt háborút befejezni.”
Szegény szerbek, csehek, szerencsétlen szlovákok
Glatz Ferenc így folytatta: „most is azt mondom, hogy egyszer már be kell fejezni ezt a második világháborút, egyszer már tulajdonképpen pontot kellene rakni. És most a szegény szerbeknek jutott az, ha úgy tetszik teher, hogy őrajtuk verik el a port … de ugyanazt, amit ők most kénytelenek megszenvedni [a magyarok miatt], ugyanezt megszenvedték már a csehek a sziléziai németek miatt, … megszenvedték a szerencsétlen szlovákok, akik nekünk, mármint magyaroknak egy jottányit nem engedtek ebben az ügyben.”
(Csak megjegyzésként: a szerbek, csehek, szlovákok annyira szenvednek, annyira bűntudatosak, hogy mindmáig nem hajlandóak bocsánatot sem kérni a magyarok és németek ellen elkövetett etnikai tisztogatásokért, emberiesség elleni bűnökért stb. Sőt a csehek, szlovákok kifejezetten büszkék a bűneikre, és a náci szellemiségű Beneš-dekrétumokat az Európai Unió jogrendjével is sikerült összeegyeztetni. A pénzügyi kárpótlás kérdését fel sem merjük vetni, az ugyanis további akadályokat gördíthetne a Glatz által áhított megbékélés elé.)
hirdetés
Mondtam a Csurka Pistinek…
„Csurka Pistinek mondtam, hogy ez nagyon jó, hogy te ilyen nemzeti radikális pártnak vagy a közvetlen parancsnoka, nagyapád olyan tót volt, hogy magyarul egy szót sem tudott rendesen kimondani.” (Ez utóbbi állítás egyszerűen nem igaz. Az összekapirgált tények mást mutatnak.) Hozzátette: „hát itt tartunk mi, akiknek a családjaiban ott vannak, az enyémben is, szerbek, németek, magyarok, Radovicsok, horvátok, tótok, minekünk tulajdonképpen egyszer már azt kellene mondani, hogy elég volt ebből, és a politikusokat megkérni, hogy könyörgünk, ne beszéljenek a történelemről, ne beszéljenek a történelemről, hanem beszéljenek a jövőről.”
Tegyük félre a múltat, beszéljünk a jövőről
„Én úgy gondolom, hogy ebben a közép-kelet-európai térségben, ahol most tulajdonképpen elsőnek a két nemzet vizsgázik nagykorúságból, elsősorban a magyarok, mi, és a szerbek, mert most közöttünk van a legnagyobb ütközés, úgy gondolom, hogy egyszerre kell az elmúlt nyolcvan évnek az összes terhét vagy magunk mögött hagyni, vagy pedig valamilyen módon azt mondani, hogy tegyük félre a csomagot, és beszéljünk a jövőről” – folytatta okfejetését Glatz Ferenc. Hozzátette: „meg vagyok győződve arról, hogy az itt élő népeknek először kétszáz év óta több a közös érdeke, mint az érdekellentéte. Ez vonatkozik azokra a szegény szerbekre, akiknek most kell az albánokkal Koszovó ügyében megegyezni, most kell a magyarokkal a második világháború ügyében megegyezni, most kell a németekkel megegyezni, vonatkozik a magyarokra, akiknek ugyancsak a szlovákokkal most kell megegyezniük, aztán még jön Ukrajna, várjunk egy kicsit még, jön Ukrajna, most kell megegyeznünk a románokkal, most kell megegyeznünk a szerbekkel…”
Ismét a kapirgáló történészek
Végezetül Glatz Ferenc megfogalmazta, hogy „a mi nemzedékünk történészeinek már nemcsak az a feladata, hogy kapirgásszon még három mondat után, hogy mit lehet felhozni egyik vagy másik oldalon érvként, hanem azzal is törődni kell, hogy mi lesz holnap.” Személyes példaként felhozta: „rengeteget támadnak, egy markáns nemzeti radikális társaság, [akiknek] se történelmi fölkészültsége, mint történésznek, se politikai tapasztalata, mint aki politikát csinál, állandóan támadnak, és azt mondják, hogy ne beszéljek én Újvidékről, 942-ről, csak 44–45-ről.” Hozzátette: „nem értik meg, hogy nem lehet 44–45-ről úgy beszélni, hogy ne beszéljünk Újvidékről, 42-ről. És nem lehet, hogy ne beszéljünk az első világháborúról, hogy ne beszéljünk a 18–19. századról.”
Ajánlott cikk: A szerb szabadrablás 33 hónapja Baranyában
Glatz Ferenc állításai egy – khm – rosszemlékű történelemszemléletet tükröznek, de Glatz Ferenc korábbi figyelmeztetéséből tudhatjuk, ilyesmit nem illik megpendíteni ma már. Beszéljünk inkább 1942-ről. A több száz szerbet megmentett kaboli magyar bírókat a szerbek ugyanolyan középkori módszerekkel gyilkolták meg később, mint más magyarok ezreit. Ez egyfajta jellegzetes szerb kitüntetés lehetett, úgy tűnik, ezt meg kell értsük. Nyilván a Délvidékre bevonuló magyarok erősen rövidlátóak voltak abban a tekintetben is, hogy fel sem merült bennünk, néhány évvel később a szerbek néhány tízezer magyart csak úgy legyilkolnak. Tényleg, miért vonultak be a magyarok Délvidékre? 1920. június 4. 1942 előtt volt, ezt épp Glatz Ferenc szokta kifelejteni az eseménysorból, nyilván, mert erősen a jövőre koncentrál.
Ilyeneket NEM MONDHAT egy magyar(?) történész. Itt tartunk, az irányadó történész gárdánk nagy része magyarellenes. Itt AZONNAL nagytakarításba kell kezdeni!
Eddig csak azt mondtam, hogy ezt az embert ki kell rúgni a Történettudományi Intézet éléről. Úgy látom, ez kevés. Ezt a csúszómászót börtönbe kell vetni ostoba, hazaáruló és a történelmi tényeket teljesen meghazudtoló ámokfutásáért. Amelyet ráadásul a magyar történész szakma „vezetőjeként” közpénzen tesz meg, a mi adónkból!!!!!
Amit ez az „ember” elkövet, az már BŰN. Tulajdonképpen a népirtásokat bagatellizálja. Ha a holokauszttagadásért börtön jár, akkor ezért is! Börtönbe vele!
Egyáltalán nem kéne Glatzot lecsukni, de semmi keresnivalója ilyen pozíciókban. És nézetei nem anakronisztikusak, hanem megdöbbentő fogalmatlanságról tanúskodnak. Ez az ember egyszerűen nem érti a történelmet... Nem tud következtetéseket, tanulságokat levonni, fals a koncepciója, nem tudja, mi az érdekérvényesítés, mi az a kompromisszum, hogyan jön létre... A "gyertek, szedjünk virágot" megközelítése egy 12 éves gyerek világképével vetekszik komplexitásban, és még azt hiszi, hogy aki árnyalni akarja a képet, az "gyűlölködésben utazik".
Gondoltam rá, hogy kielemzem Glatz fenti gondolatmenetét, de elég a "take home message": A múltat el kell felejteni. A jelenben ne csináljunk semmit, az a biztos. Tervezgessük a jövőt, amit majd mások alakítanak, mert mi nem interferálhatunk, az rosszul eshetne másoknak. Ha téves lenne ez a megközelítés, nem számít, ne feldjük: a jövőben sem kell azzal foglalkozni, mi történt most, azaz az akkori múltban. Briliáns, gratulálok.
mellesleg évtizedek óta nyomja Glatz ezeket a sületlenségeket, szólni nem mert senki, aminek egyszerű magyarázata van. A történészszakma csúcsán ül, az a történész, aki ujjat húz vele, annak annyi, a haverjaival tönkre tudja vágni bárkinek a karrierjét. 20 év alatt el lehetett volna már takarítani a rendszerből, de valami miatt erre nem került sor. Mindenesetre eljött az ideje annak, hogy Glatz tevékenységére ilyen formában is sikerüljön felhívni a figyelmet, így nem megdicsőült tudósként, hanem egy vén szamárként fog nyugállományba vonulni.
...vagyunk,ahol vagyunk...-SAJNOS-!!!!!
Szerintem ilyen Glatz féléket igen is FELELŐSSÉGRE KELL vonni. Többet ártott hazánknak a szörnyű ámokfutásával, mint más mszpés (mszmp-és) politikus.
Amit meg a levéltári kutatások negligálásáról ír, az egyszerűen elképesztő. Ja, tudom ő nem kutakodott soha levéltárban, csak a sztálinista történelemszemléletű könyvekből tájékozódott, azért is beszél ennyi ökörséget.
Glatz („rendszerváltás”) utáni felháborító karrierje, jól tükrözi a mai állapotokat is. Itt tartunk, egy lépés előre, kettő hátra.
Nem veszik észre, hogy ezt így nem lehet. A hamu alatt ott marad a parázs. Évtizedekre rontják el az egészet, és később mindent újra kell kezdeni. Ugyanez lett a szocializmus „megbékélési politikájával” is. Csak kárt okoztak vele. Glatz nem tudott váltani, ezt a beszédet 40 évvel ezelőtt is elmondhatta volna. (Mellesleg elképesztő, hogy a stílusa mennyire primitív, bár ezzel elsősorban magát járatja le. Kicsit olyan érzésem volt, mint az őszödi beszéd olvasása közben.)
Csak azt nem értem, hogy egy ilyen, „a múltat végképp eltörölni” vágyó legény minek megy történésznek?
Egyébként jellemző, hogy nem a magyarok, hanem a románok gördítettek akadályt a szerb EU-csatlakozás elé a kisebbségi helyzet miatt.
Eddig esetleg csak dedukcióval lehetett kívülről azt mondani, hogy értelmetlen vízgereblézés Glatz működése, de az öreg indukcióval bizonyítja ugyanezt. Nem számít. Rég a szakmában van biztos jó. És ami a poén: feltehetően értelmesebb a kinevezőjénél.
Miközben az utánam következők beszéltek, láttam hogy átlapozza a kötetet. Főleg hátul vizsgálódott. Aztán a replikájában a szememre hányta, hogy túl nagy a lelkesedésem, viszont nem tettem volna bele az irodalomjegyzékbe az ő tanulmányát Thim Józsefről, meg Margalits Ede repertóriumát. A szünetben, futó találkozásunkkor azt azért elmondtam neki, hogy igenis benne van az ő tanulmánya - a 31-es sorszám alatt -, a Trianon küszöbén 120 ezernyi legyilkolt rácról hazudozó Margalitsnál pedig nem találtam semmi használhatót, ezért nem fért bele az irodalomjegyzékbe, ahová nem is akartam 200-tól több tételt beletenni. Viszont nyilvánvaló, hogy nem értette meg a beszédem lényegét, miszerint még annyi '44 lehet ezen a tájon, de 1848-ban, a kuruc korban és még régebben. A nagy többség sem értette, hogy éppen azért kéne mindent föltárni, hogy ne legyen több magyarirtás. Mert a történettudomány minden népirtást a világ elé tár egyszer. Amit pedig elfelejtünk, az megismétlődik! Csak a kisemberek értettek meg: a fölszólalásom után hol az egyik, hol a másik jött oda és szinte lopva ráztak kezet velem. Megható volt. De az illetékeseket nem hatottam meg. Ez van.
"A történészeknek, azt hiszem, az is a feladata, hogy tanulmányozva az elmúlt évszázadok, évtizedek eseményeit, javaslatot tegyenek, hogyan lehetne egyszer már ezt a rohadt háborút befejezni” - mondja Glatz. Valamiért azonban neki az én javaslatom már nem tetszett. Mármint az, hogy tárjunk föl minden magyarirtást, ne maradjanak elhallgatott vérengzések, gazzal benőtt földvári Csonthalmok. Hogy a háborút csak úgy lehet befejezni, ha valóban kibeszélünk minden sérelmet, majd egymás emberségét tisztelvén békülünk meg. Ehelyett Glatz úr azt szeretné, hogy a politikusaink "ne beszéljenek a történelemről," hanem csakis a jövőről. Tehát, a délvidéki magyarirtások további szőnyeg alá söprését ajánlja nekünk Glatz úr, aki a megjegyzésemmel szögesen ellentétben, éppenséggel nem szeretne utána járni "ezeknek a dolgoknak."
Nagy csalódás ez a számomra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Glatz Ferenc azért nem válaszol a leveleimre, mert az esze ágában sincs - történészként -, egyszerűen csak tenni a dolgát. Ő ehelyett inkább politizál s azt is ennyire rosszul teszi. Ő nem is befejezni akarja a háborút - így ugyanis ezt nem lehet -, hanem szőnyeg alá söpörni. Mi azonban, akik nem a jó messzi és biztonságos Pesten élünk, a szegény délvidéki magyarok - akikre a sok "szegényszerbezés" között egy szót sem pazarol a neves akadémikus -, a Glatz Ferenc által így eladott bőrünkön tapasztaljuk, mi lesz a szőnyeg alá söpört parázsból...
De,de! De megértjük! Csak azt nem értjük meg, hogy ezek kapcsán miért csak arról lehet és kell beszélni, amit a magyarok követtek el, és miért nem lehet arról beszélni, amit a magyarok ellen mások követtek el.
Azt sem értjük, hogy miért kell a magyarok helyzetét úgy feltüntetni, mintha eleve azért tettek volna minden, utólag elítélt dolgot, mert született szörnyetegek lennének, és miért nem mondható ki már végre, hogy Magyarország leginkább kényszerhelyzetben volt, melybe a piszkos nagyhatalmak önérdekei vitték bele? Többek között persze, mert a felelősség nem ilyen fekete-fehér. De nem is olyan egyoldalúan Magyarországé, ahogy azt a 19-20. században azt a magukról legitivuszokban beszélő történészek és más szaktudományos emberek beállítják. De még a 21. században is ragaszkodnak ehhez a képhez.
csúcsa. Nézzétek meg mi van Szegeden:
Három volt komcsi uralja a történészképzést:
1. Anderle Adám. Több cikluson át volt pártitkár. A hallgatóknak
1988-ban azzal dicsekedett, hogy Grósz Károly személyes jó barátja.
Az egyik legvonalasabb komcsi volt és ma is az. Ehhez képest a szegedi
egyetem professzora még mindig.
Anderléne Sajti Enikő: Még ma is bolseviknek vallja magát. Közepes
teljesítménnyel az MTA doktora lett. Két jellemző momentum:
Első momentum: A könyvei egy részét (a másikat a komcsik kiadója a Kossuth) a férje magánkiadója adta ki. Szép kis professzor asszony, olyan gyengén ír, hogy a férje adja ki a könyvét (ez persze nem összeférhetetlen.)
A másik momentum: Nem tud rendesen szerbül, amikor forrást adott ki
egy szerb szakos kolléganő volt a négere, aki megcsinálta a pontos
fordítást.
J. Nagy László: 20 éven át vezette a tudományos szocializmus tanszéket.
1990-ben hirtelen felfedezte, hogy ő ért az egyetemes történethez.
Azóta ennek a professzora.
És gondoljatok bele: ez az Anderle-Sajti-J. Nagy hármas jelenti, a szegedi történész professzori kart. Tessék elképzelni ezt a szakmai
színvonalat. Nem elég, hogy komcsik,m még a szakmát is gyengén művelik.
Alapítani kellene egy új címet: bolsevik emerita és bolsevik emeritus. A Sajti Enikő és férjecskéje Anderle Ádám lehetne az első páros, aki megkapná. Mi lenne ha a Nagymagyarország alapítana egy ilyen kitüntetést?
Nem akarok senkit elkeseríteni, de az EGÉSZ ORSZÁGBAN ez a helyzet. A legtöbb államilag finanszírozott történelmi műhelyben, sőt sok levéltárban is!
Mindenhol az itt ragadt bolsevik üresfejű horda kiépített maffiarendszere osztja az észt és a pénzt. Ehhez csatlakoztak a „liberális” érzelmű történészek. Elvétve pedig megjelentek a Fidesz felé hajló „konzervatívok” akik teljesen elvtelenek, csak a pénz csöpögjön nekik valahonnan……
Az egész bagázst az állami támogatások és a pályázati pénzek lenyúlása jellemzi. EZ EGY TÖRTÉNÉSZ MAFFIA! Sajnos csak egy a közös bennük: a magyargyűlölet. Mindentől irtóznak, ami egy kicsit is nemzeti színezetű.
Ők momdják meg, hogy Szegeden ki szerezhet PhD-fokozatot.
Ezzel kettő baj van. Egy:Mindhárman őskomministák, bolsevikok.
Kettő: Mindhárman elképesztően gyengék szakmailag. Azért lettek professzorok, mert az MSZMP hiveiként ezt kibulizták magunknak.
Ráadásul aki nincs velük azt kinyirják.
Ennnyi.. Mit nem értesz ezen?
Az egy másik kérdés, hogy a '90-es években, levéltári kutatásokat végezve korábbi túlzó számait pontosította. De az, hogy tagadna bármit, egyszerűen nevetséges.
Hruscsov sokkal régebben beszélt Sztálin bűneiről. És?
Segítek:
Kisebbítés = Tendenciózusan és jelentősen alacsonyabb számokat használ Sztálin áldozataira.
Tagadás = Szerinte az ukrajnai éhínség kapcsán népirtásról és szándékosságról beszélni tudatos hamisítás és Sztálin felelőssége csak nagyon kismértékű, mert csúnya, aszályos idő volt, meg egyébként is ott sem volt, csak a funkcionáriusai. És itt mindig azonnal átcsap 'bezzeg a holokauszt'-ozásba, és végül oda lyukad ki, hogy a holokauszt volt a legszörnyűbb dolog az emberiség történetében (vö. relativizálás).
És ez cseppet sem nevetséges. Rá miért nem vonatkozik a holokauszttagadós törvény?
www.nol.hu
De azért biztos nem menteget senkit... Ha valaki ezt a zsidókra vonatkoztatva csinálná, nem tanszékvezetőt csinálnak belőle, hanem felnégyelik.
A levezetésed hamis tényekre épülő, torz logikájú eszmefuttatás.
Gondolom, arra sem gondolsz, hogy Krausz már akkor bírálta a létező szocializmust, amikor a mai, állítólag jobboldali elit zöme a Kádár-rendszer bürokratájaként tengette a napjait.
A levezetés meg persze hogy hamis tényekre épül és torz, mert hűen tolmácsolja Krausz kifacsarodott eszmefuttatását. Ha legalább annyi erőfeszítést tettél volna, hogy elolvasod, amit linkeltem, nem vetődtél volna ekkorát árnyékra. Nézz bátran utána: Sztálin elmaszatolt felelőssége, a tudatosság és a népirtás tagadása, a hamisításos összeesküvés-elmélet, az aszály, a funkcik, a holokausztozás stb. mind benne van.
Ezzel a „bezzeg ő már akkor is hatalmas ellenálló volt” dumával meg inkább az óvodában próbálkozz. Krausz szélsőbalos volt akkor is és az ma is. Párttag volt akkor is, utána is. Akkora ellenálló volt, hogy mindig megtartották maguknak a bolsik. Mert hasznos volt. Nekik. Ő mindig ott állt, ahonnan a lé csorgott. Meg is kapta érte a jutalmát. A „nagy, rendszerváltó, ellenálló, becsületes” szocikról meg en bloc az a véleményem, hogy 1. látták, hogy süllyed a nagy szovjet hajó és előre menekültek, 2. unták a rendszert, mert nem volt képes számukra biztosítani a nyugati luxust. Hát tettek érte és lám, meglett. Te erre büszke lennél?
Ez a T.Zs. ellenségünk. Pont olyan magyarellenes, mint Krausz Tamás. Madarat tolláról, embert barátjáról. Egyszer - még a 8 éves baloldali terror idején - Krausz Tamás olyan neofasizmusról írt, amely szerinte megjelent az országban. A Duna Tv. híradóját többször is visszanézve rájöttem, hogy Krausz Tamás - gonosz módon - neofasizmusnak hazudta a lator felvonulás miatti tiltakozást. EZ ZSIDÓ? Nem de a latorságot elutasították és halállal büntették a zsidók is? Krausz Tamás nem tudta, hogy a latorság elutasítása az ószövetségi ZSIDÓ vallás szerinti meggyőződésből fakadt? Dehogynem, csak így akarta rossz hírünket kelteni, hogy neofasizmusnak hazudta a latorság miatti tiltakozást. Pedig mind a keresztyének, mind a zsidók kárhozatos bűnnek tartják a latorságot, és elutasítják. Krausz Tamás meg a latorság elutasítást tartja neofasizmusnak.
Na, ilyen embernek a barátja T.Zs. Elvtársa...
Nevezett elvtárs az elvtársaival együtt a rendszeren belülről kritizált. És a megoldást is a fennálló diktatúra keretein belül képzelte el. Ezzel azért talán nem kellene annyira felvágni. Eszük ágában sem volt gyökeresen átalakítani a rendszert. Egyszerűen hatékonyabbá akarták tenni a bolsevizmust. De azért ő és a hasonszőrűek utólag el akarják hitetni magukról, és ezt nyíltan meg is fogalmazták, hogy itt mindig (!) ők voltak az „élcsapat”. Nélkülük nem lehetett bolsevizmust és diktatúrát sem csinálni, ezért aztán a kapitalizmus és a demokrácia sem lehet meg a vezetésük nélkül. Persze, logikus, de ehhez azért másnak is lenne pár szava.
nevetséges és szánalmas
Annyit érdemes Krauszról tudni, hogy legalább meggyőződéses baloldali volt, nem álbaloldali, s ebből a tévedéséből sosem ébredt fel. A Szu összeomlását sosem tudta feldolgozni.
Valamint azt is látni kellene, hogy valójában nem létezik Közép-Kelet-Európában a klasszikus értelemben vett jobboldal. Európa álságos politikát folytat, valójában elkötelezett minden, a kezében tartó hatalmat képviselő szervezet-kezdve az ENSZ-től az EU-n át baloldali elkötelezettségű, irányvonaluk a politikában is a gazdasági érdek. Ezen erő pedig a baloldal kezében van. Legfeljebb lavírozó jobboldaliságról lehet beszélni, de olyan jobboldal, mely a nemzeti érdekeket maximálisan képes védeni, nem létezik. Ilyen jobboldal nem is lesz mindaddig, amíg nem fognak össze olyan kis államok, mint a mienk, Szlovákia, Lengyelország, Románia...stb. Amíg a politikai nagyhatalomnak érdekében állnak az ellentétek, és egyes felsorolt országok politikája ezt a nagyhatalmi politikát segíti, addig mi egy dolgot tehetünk. legalább szellemi értelemben kell a társadalmat felébreszteni, s ha ez oktatási kereteken belül nem megy, akkor másképpen kell megtenni. Mint például jelen magas színvonalú magazin alkotói, egyfajta szamizdat formában. Lassú, nehéz munka, de előbb-utóbb célba ér. Ezért az olyan emberek munkája, akik ezt felvállalják, nagyon értékes, és becsülendő.
Kelet-Közép-Európában és attól keletre klasszikus értelemben vett baloldal még kevésbé létezik, mint jobboldal. Közel fél évszázad balos ideológiával működtetett diktatúrát nem lehet egyhamar kiheverni.
Amiről te írsz, az nem politikai, hanem pszichológiai probléma. Mindig voltak önámítók, öncsalók, akik a politikában teljes svunggal belevetették magukat valamibe, amiről látták, hogy rossz, csak épp nem találtak helyette valami jobbat, és elhitették magukkal, hogy - valamilyen okból - mégiscsak ez a helyes (a legkevésbé rossz?) út. Jól látták, hogy mi van, hogy kezdettől fogva mi volt (épp a történész Krausz ne tudta volna?), de maguknak is hazudva elfogadták ezt a helyzetet. Az általam felvázolt 'ölsz vagy megölnek' felfogás elég általános volt - ezzel elég könnyű érzelmileg is azonosulni. De egy ilyen önámító véleményem szerint semmiképpen sem nevezhető „igazi kommunistának”.
Konkrétan Krausz esetében mintegy negyven év pusztítás és terror után lehet még őszintén hinni az ezt okozó rendszerben, ami csak borzalmas torzképe annak, amit az „alapító atyák” megálmodtak? Lehet őszintén, ép ésszel azt hinni, hogy ez csak átmeneti kisiklás volt és hamarosan minden megjavul? Biztos nem átverés és önátverés van a dologban? Nem lehet, hogy te egy kicsit naiv vagy?
Nem lehet őt mentegetni. Elég csak elolvasni, egy – két cikkét. Vagy megnézni, hogy az egyetemeken az általa jegyzett könyvekből oktatnak történelem szakokon.
Az írásaiban hazudozik. Bagatellizálja a sztálini népirtást, és a kommunizmus bűneit. Ez kb. olyan, mintha egy élvonalbeli jobboldali történész a katedráról hirdetné az ELTE-n, hogy „nem is volt holokauszt!” Majd ezt több könyvben ki is fejtené, és ezt tanítanák. Hát azt a tanárt azt hiszem 10 évre lesittelnék…….
Vagy gondoljunk bele Krausz ténykedése olyan, mintha a háború utáni Németországban egy nemzetszocialista történész Hitlert éltette volna. Ugye ez elképzelhetetlen.
Hát itt tart a magyarországi „rendszerváltás” baloldali történészek dicsérhetik Sztálint mentegethetik a szovjet népirtást, dicsőséges felszabadításnak írhatják le a Vöröshadsereg terrorját.
Kétségbeejtő, hogy ezek (Krausz, Ormos, Glatz, Sajti) még mindig kulcspozíciókból osztják az észt.
Ezt kaptam ajándékba évekkel ez előtt. Majd harmadnap visszavitettem az elárusító helyre, és visszakértük a pénzt.
A nevezett személy a kenyéradó gazdáinak akar megfelelni, mert onnan kap fizetést. Nekünk kellene oda eljutni, hogy az árulókat, (hazaárulókat) kiebrudaljuk magunk közül.
Sok sikert nekünk!
Beni
Mi annak a könyvnek a címe, amely Glatz Ferenc életének, történész karrierjének a csúcspontja?
A helyes választ beküldőnek felajánlok egy NagyMagyarország előfizetést.
Könnyen tehetem, mert szerintem a kérdés megválaszolhatatlan. Glatz az "életmű nélküli történész" eposzi jelző használatát javaslom bevezetésre
Bolsevik kutyából sosem lesz nemzeti szalonna.
Ő is átélte az álszocializmust. Látta, hogy mi folyik. Ha az ideológiában őszintén hisz, de a megvalósult rendszerben nem - hiszen pontosan ismerte természetét -, akkor kilép a pártból, vagy legalábbis nem dicsőíti. És a rendszer bukása után egészen bizonyosan faképnél hagyja az imádott eszme elrontóit. Persze fordítva csinálta.
Ő a számára is egyértelműen érzékelhető diktatúrát demokráciának mondta. Nem a csak az elméletet nevezte szépnek, demokratikusnak stb., hanem a gyakorlatot is. Ezt ép lelkiismerettel nem lehet megtenni. Itt lép be az önámítás.
A dolog pikantériája, hogy ugyanez van a különféle pártoknál ma is. Ahogy demokráciáról beszéltek harminc éve, arról beszélnek most is, és elvárják, hogy ismét higgyenek nekik. Közben a kulisszák mögé látva pontosan tudják, hogyan osztják a lapokat. Döntsd el, hogy egy ilyen ember politikai hitvallása mennyire lehet hiteles.
Szó sincs arról, hogy menteném Krausz Tamást. Arra szerettem volna inkább rámutatni, hogy a meggyőződéses hit valamely eszmében fanatikussá és vakká is teheti azt, akit hatalmába kerít. Az ilyen ember pedig nem racionális, képtelen a tisztánlátásra, a józan ítéletre. Párhuzamként Károlyi Mihályt állítanám, aki nagyságrenddel jobban elítélhető, mert ő kifejezetten áruló volt. Tevőlegesen és ténylegesen arra biztatta a szerbeket, hogy az általuk megszállt Pécset és környékét szakítsák el Magyarországtól, és Károlyi főségével hozzák létre köztársaságukat. Azon túl Benes érdekét szolgálta Benes hazájában Magyarország ellen. Krausz báb volt, ami nem menti fel természetesen, de nem tett semmi olyat, mely területektől fosztotta volna meg Magyarországot. Károlyi nem báb volt, hanem tudatos ellensége Magyarországnak.
Sajnos az én apám ott volt a Délvidék visszafoglalásánál. Ott volt mert Magyar volt. Ott volt mert ott kellett neki lenni, és nem jószántából örömmel ment oda, hanem vitték. Ha megpróbálta volna hogy ne legyen ott akkor PÚ- PÚ hadbíróság és tarkón lövik. Az Ön nagyapja ha szabad kérdeznem hol volt? Magyar nemzetiségű volt e?, vagy egyáltalán hogyan nem volt ottmint becsületes Magyar? vagy az ahhoz hasonló helyeken. Tudja a háborúban nagyon szerették a nyakas legényeket akiknek volt bátorságuk megtagadni a katonaságot.Vagy az Ön nagyapja is azután azt firtatta a háború befejezése után , hogy a háborúba belekényszerített Magyar bakáktól görbe orral és nem görbe háttal hogy miért vonult be katonának a kis szerencsétlen Mgyar baka?
Jó volna már ha mint Magyar Tudományos Akadémiai tag értelmet tetszenének osztani és nem felzudulást , különösen nem olyan tárgyban amelyről a MAgyar emberek sokasága egyáltalán nem tehet. És nagyobb szenvedő alanyok voltak esetleg Mint az Ön összes Őse!
Hát akkor ifjúság ébresztő! Lehet tiltakozni is az ilyen oktatás ellen....